label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Korkep

« Vissza a főoldalra


A nagyenyedi vasútállomáson

Létrehozva: 2010. július 06. 03:39

JÓZSA MIKLÓS

A nagyenyedi vasútállomás a 20. század elején (korabeli képeslap
A nagyenyedi vasútállomás a 20. század elején (korabeli képeslap
Évtizedekkel ezelőtt kedvenc sétálóhely volt a nagyenyedi vasútállomás környéke, amelynek ösvénye az akkor még tiszta Enyed patakán átívelő vasúti hídig tartott. A gondosan ápolt, virágokkal ékeskedő kis park, a díszfák, az élősövénnyel szegélyezett ösvény környéke szívet és szemet gönyörködtetett. A sűrűn elhelyezett padokon pihenni is lehetett, ha valakinek épp ahhoz volt kedve. Az állomás épületének peronját virágkosarak szegélyezték, a virágtartókban szebbnél szebb virágok illatoztak.


Miközben vonatra várok, mindig örömmel olvasom a helység három nyelven kiírt nevét: Aiud, Nagyenyed, Strasbourg am Mieresch. És ez így van jól! De a látvány, amely elém tárul, elborzaszt. A város kapuja, ahol belép az Enyedre érkező vagy kimegy az innen induló, rettenetesen elhanyagolt: a bejárat mellett egy elhagyott kereskedelmi bódé árválkodik, körülötte mindenütt gyom és szemét. A tér burkolata elhanyagolt, szemetes. A nemrég felújított, központi fűtéssel ellátott váróterem fala obszcén feliratoktól tarkállik, nem illik bele e képbe a modern kávéautomata. A váróterem ablaka betörve, szemétládák híján itt dobálják be a szemetet a kint várakozók; ajtaja dróttal átkötve, lakattal bezárva. A hajdani sétány mentén vállig érő gyom, elhanyagolt, virágtalan „park”, amelynek bejárata fölött nem is olyan régen szép lilaakác-koszorú gyönyörködtette hatalmas fürtjeivel a vonatra várakozókat. Halomra dobált száraz ágak, gondozatlan élősövény, felgyújtott, elszenesedett bokrok: a patak közelében lévő egykori szép vasúti épület, amelynek parkját mindig megcsodáltam, most senki tanyája. Hol van a hatalmas gesztenyefa, amely a város szimbóluma is lehetett volna? Az arra járót szétdúlt padok maradványai akadályozzák útjában, amelyeknek egykori faburkolata rég tűzre került. Az állomás közelében lévő vasúti kertészet, amely valamikor virággal és díszcserjével látta el a Kolozs Megyei Vasútigazgatóság állomásait (és főnökeit), nincs többé... Hadd ne soroljam tovább a kiábrándító látványt. Valamelyes megnyugvást a sínek mellett békésen legelésző tehenek nyújtanak.

Sajnos, a város egykori büszkesége ma már nem méltó nevéhez: Aiud, Nagyenyed, Strasbourg am Mieresch. Ki a felelős azért, hogy ide jutottunk? Vajon a vonattal városunkon átutazóknak mi lehet a véleménye az egykor „világ közepé”-nek” tartott kultúrváros mai lakóiról és állomásának alkalmazottairól?!






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap