label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


„Akaratlanul is másként néznek az emberek arra, akiről tudják, hogy nem az övék”

– véli Schwartz Róbert, a Kolozsvári Zsidó Hitközség frissen megválasztott elnöke
Létrehozva: 2010. június 26. 03:20

FERENCZ ZSOLT

„A zsidó kultúrát, gondolkodást, a hagyományokat a nem zsidó közösségnek is érdemes lenne megismerni.”
„A zsidó kultúrát, gondolkodást, a hagyományokat a nem zsidó közösségnek is érdemes lenne megismerni.”
Romániában és Európában, sőt Izraelben is nagyon sok olyan, magát zsidónak valló ember él, aki nem vallásos: bár a rítusokat, a szokásokat ismerik, betartják és tiszteletben tartják, továbbá tisztában vannak a zsidó múlttal, nem járnak templomba, nem imádkoznak, magyarázta a minap folytatott beszélgetésünk közben Schwartz Róbert, a kolozsvári Zsidó Hitközség frissen megválasztott elnöke. Úgy véli, a zsidók megítélése kapcsán világszerte még forrongnak az indulatok, számos kérdés ezidáig nem tisztázódott. Schwartz 1989 után kezdett el részt venni a társadalmi életben, ekkor került az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társasághoz, ahol jó néhány évig a kémia szakosztályt vezette. 2000-ig a Kolozsvári Gyógyszerkutató Intézetben dolgozott, közben bekapcsolódott az RMDSZ liberális platformjának, a Szabadelvű Körnek a tevékenységébe, és szociálisan érzékeny ember lévén (a lehetőségei szerint) igyekezett segíteni a rászorulókon. A kolozsvári zsidók jelenlegi helyzetéről, a Zsidó Hitközség működéséről és célkitűzéseiről kérdeztük. [Szóljon hozzá!]


– Korábban többnyire a „háttérben” dolgozott. Mit jelent ehhez képest a kolozsvári Zsidó Hitközség vezető pozícióját betölteni?

– A hitközségnek már régóta tagja vagyok, tulajdonképpen akkor kerültem még közelebb hozzá, amikor megszűnt Eckstein Kovács Péter jelenlegi elnöki tanácsos kolozsvári szenátori irodája, ahol irodavezetőként dolgoztam. Ekkor néhányan megkerestek, és arra biztattak, hogy amennyiben van hozzá kedvem – időm ugyanis szemmel láthatóan több volt –, kapcsolódjak be a tevékenységeikbe, a hitközségnek ugyanis aránylag fiatalabb és tettrekészebb emberekre lenne szüksége. Nyilván elfogadtam a meghívást, arra azonban álmomban nem gondoltam, hogy vezető szerepet töltsek be a közösségben.

Miután egy év elteltével felkértek, hogy induljak az elnökválasztáson, arra gondoltam, hogy továbbra is egy koordináló-irányító háttéremberre van szükségük, bár igazából ez a megállapítás tévedés volt a részemről. A hitközség vezetőjének ugyanis kötelező módon a közösség középpontjában kell állnia, képviselnie kell a tagokat, meg kell jelennie különböző fogadásokon, egyeztetnie kell a tagok érdekében. Azelőtt sosem töltöttem be hasonló, vezető pozíciót, így nincs igazán rutinom ebben, ezért valahogy úgy kell egyeztetnem a dolgokat, hogy a természetemnek se mondjak ellent, és közben az elvárásoknak is meg tudjak felelni. A közéleti szereplés helyett mindig is jobban szerettem kevesebb emberrel megbeszélni a teendőket, segítséget kérni, segíteni, intézni a magyar vagy zsidó közösségünk ügyeit. Végső soron azonban itt is ugyanerről van szó, hisz ez is egy közösség, csak több nyilvános megjelenéssel.

– Bár a nevéből ítélve kizárólag a kolozsvári zsidókat foglalja magában a gyülekezet, ennél valahogy sokkal összetettebb a dolog.

– Pontosan, a Kolozsvári Zsidó Hitközség a környék, azaz mondhatni egész Kolozs megye zsidóságát magába foglalja, ez alól egy aránylag kis létszámú dési közösség képez csak kivételt (Dés önálló entitás ebből a szempontból, de hozzánk is tartozik, és szoros kapcsolatot tartunk fenn velük). A kolozsvári (nevezzük így a továbbiakban) közösség jelenleg mintegy 350–400 tagot, körülbelül 180–190 családot jelent. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindössze ennyi zsidó él jelenleg Kolozsváron és környékén, hanem, hogy ők zsidónak vallják magukat, és ezt a hitközségbe való beiratkozásuk révén is szentesítették: nyilvántartásban vannak és tagsági díjat fizetnek.

– Melyek a hitközség legfontosabb célkitűzései?

– A közösség célja a hagyományok ápolása, a zsidó identitás megőrzése. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy segítsünk a rászorulókon. A zsidó lakosság ugyanis, legalábbis a tagjainkat tekintve elöregedett, így számos problémával kell szembenéznie. Szerencsére azonban fiatalok is vannak körünkben, ami leginkább a különböző tevékenységekben látszik: az utóbbi időben szépen gyarapodott a kórus létszáma, és bár ennél jóval kevesebben, de a Tóra-tanfolyamokra és a héber nyelvleckékre is eljárnak a fiatalok. Ilyen „szolgáltatásaink” is vannak, és persze továbbra is megpróbáljuk felmérni a tagok igényeit, hogy azokat a lehetőségeink szerint ki tudjuk elégíteni.

– Az emberek többsége nem igazán lát bele az általa kevésbé ismert, kisebb közösségek mindennapjaiba, ezért kérdezem: hogyan zajlik a hagyományápolás a kolozsvári zsidók esetében?

– Általában szombatonként, reggel 9 órától tartunk istentiszteletet a Horea úti zsinagógában, amelyen hol többen, hol kevesebben vesznek részt. Alkalomadtán a városba látogató turisták is ellátogatnak hozzánk, így akár 30–40 ember is összegyűl ezeken az alkalmakon. A rendszeres találkozások mellett az Európa- és világszerte tartott holokauszt áldozataira való megemlékezésekhez is csatlakozunk, legutóbb június 13-án, vasárnap emlékeztünk a kolozsvári deportáltakra. Fontos a zsidó ünnepek megtartása, talán a Purim az, amely az elmúlt években egyre ismertebbé vált a nem zsidók körében is.

– Kik azok, akik az istentiszteleteket vezetik?

– Kolozsvárnak jelenleg nincs képesítéssel rendelkező egyházi vezetője, rabbija, és nem is emlékszem arra, hogy a II. világháború után lett volna hosszabb időre rabbija a városnak. Gyakorlatilag a bukaresti rabbinátushoz tartozunk. Különleges alkalmakkor Nagyváradról és Bukarestből hívunk rabbit, hogy az istentiszteletet megtartsa, de arra is gyakran van példa, hogy a vallási vezető „meglátogatja a nyáját”. Jelenleg három olyan személy van Kolozsváron, aki az istentiszteleteket le tudja vezetni, és le is szokta vezetni, egyikük a nagy tiszteletnek örvendő Kallós Miklós nyugalmazott egyetemi tanár, a Zsidó Hitközség korábbi elnöke, „a kolozsvári zsidóság nagy öregje”.

– Milyen megoszlásban vannak jelen románok és magyarok a hitközségben, illetve mennyiben okoznak nehézséget a különböző találkozók lefolyásában a nyelvi különbségek?

– Ilyen jellegű felmérésekre eddig nem került sor, és nem is gondolom, hogy valaha is sor kerülne rá. Bár léteznek nyelvhasználatból adódó ellentétek a mindennapokban, megpróbálok azon munkálkodni, hogy ezeket valamilyen módon kiszűrjem, elejét vegyem a nézeteltéréseknek. Úgy vélem, egy adott környezetben, ahol különböző anyanyelvű emberek vannak, udvariassági szempontból is illendő olyan nyelven beszélni, amelyet mindenki megért. A Kolozsváron élő zsidók beszélnek románul (még ha egy részük hangsúllyal is), és képesek megértetni magukat az ország nyelvén. Szerény véleményem szerint akár magyarul is nyugodtan meg lehet szólalni.

Engem kifejezetten zavar, ha valaki egy adott nyelv használata ellen emel szót. Ha lehet ilyet mondani, amolyan hármas tudattal rendelkezem: egyrészt magyar anyanyelvű, magyar kultúrával rendelkező zsidó vagyok, aki Romániában él, és végső soron Románia a hazám, Kolozsvár pedig a szűkebb hazám. Én sem a román állampolgárságomat nem akarom megkérdőjelezni, sem a kolozsváriságomat, és ebből kifolyólag nehéz helyzetbe kerülök, amikor egyes emberek ezt megteszik.

– Melyek azok a területek, amelyeken képviselni kívánja a közösséget?

– Szeretném, ha a város lakossága jobban megismerné a kolozsvári zsidókat: mindenki tudja, hogy zsidók voltak, vannak és lesznek is, bár, hogy meddig, az még egyelőre számunkra is kérdőjel. A zsidó kultúrát, gondolkodást, a hagyományokat a nem zsidó közösségnek is érdemes lenne megismerni, és ezáltal az eddigieknél nagyobb mértékben tudnák elfogadni. A történelem során különböző képzetek születtek a zsidókkal szemben, és bizony a kisebbségellenes gondolatok és érzelmek sokakban tudatalatti viszolygásokat ébreszthetnek.

– Van-e példa arra mostanság, hogy egyes emberek zsidókkal szembeni, ilyen jellegű viszonyulása valamilyen formában megnyilvánult?

– Teljes mértékben idealista vagyok ezen a téren, és úgy gondolom, hogy ez egy nem létező probléma: véleményem szerint pusztán arról van szó, hogy egyes személyek vagy csoportok bizonyos alkalmakkor túlreagálnak dolgokat, kerítenek köré egy mázt, hogy egészen más területeken hasznot kovácsoljanak visszaéléseikből, kihasználva ezzel az emberek hiszékenységét avagy képzetlenségét.

– Milyen mértékben kell megbirkózniuk az előítéletekkel a kolozsvári zsidóknak?

– Nehéz válaszolni a kérdésre. Az emberek akaratlanul is másként néznek arra a személyre, akiről tudják, hogy nem az övék, nem az ő családjuk vagy közösségük tagja, mert nem olyan, mint ők. Ha pedig a másik oldalra fókuszálunk, egyes emberek eleve úgy érzik, hogy valami miatt háttérbe vannak szorítva. Amennyiben pedig valamelyik ország kormánya még támogatja is az antiszemitizmust, az a nagyobb tömegekre is kihat.

– Beszéljünk kicsit a hitközség nemzetközi kapcsolatairól: Magyarországgal, Európával és Izraellel. Milyen jellegű kapcsolatok ezek?

– Az elmúlt alig egy hónap alatt, amióta a Zsidó Hitközséget vezetem, még nem sikerült mélyrehatóan tájékozódnom erről, úgy vélem azonban, hogy többnyire személyközi kapcsolatokról van szó. Romániai látogatásuk során a külföldi csoportok fordulhatnak hozzánk, és meg is teszik. Most az elején a környék zsidó hitközségeivel szeretnék kapcsolatokat kiépíteni. Az elkövetkező időszakban Nagyváradra, Aradra, Marosvásárhelyre és Temesvárra is el kívánok látogatni.

– Legyen szó az étkezésről vagy akár a hagyományok ápolásáról, a rítusok meg- és betartásáról: mi mindenben nyilvánul meg a kolozsvári zsidók zsidó tudata napjainkban?

– Nem tudom, hogy a kolozsvári zsidóknak mennyire sikerül betartani a kóser étrendet otthoni étkezésük során, azt azonban, hogy a hagyományokat betartják (meggyújtanak egy gyertyát és elmondanak egy imát a halottaikért), a nem hívők esetében is természetesnek találom. Nagynéném például, aki Váradon élt, nem volt hívő, nem járt templomba, de péntekenként egy-egy imát elmondott a halottaiért. Feltételezem, hogy mindenki egyénileg éli meg és nyilvánul meg zsidóságában.

– Önnek mindkét szülője zsidó volt. Mennyire érződött ez a neveltetésében?

– A családban nem volt ilyen jellegű neveltetésben részem, és ezzel sokan így vannak: az egy dolog ugyanis, hogy az ember zsidónak vallja magát, de más kérdés, hogy teljes mértékben kiismeri magát a zsidó hagyományokban. Apámat deportálták, szerencsére megszabadult, édesanyám pedig gettóba került ’44 márciusában, de kiszöktették, és pincében bujkálva vészelte át a háborút. Az idő alatt születtem én is, 1944 szeptemberében, még Kolozsvár felszabadulása előtt. Amit ők és a családjaik a származásuk miatti üldöztetéssel megéltek, magyarázatot ad arra, miért nem fektettünk nagyobb hangsúlyt a zsidó rítusokra, hagyományokra a családban.

– Hogyan látja, melyek jelenleg a legégetőbb kérdések a képviselet és a kapcsolattartás mellett?

– Rengeteg ilyen kérdés van: lényeges a jelenlegi tagok megtartása, esetleg új tagok bevonása, a zsidó kultúra és hagyományok ápolása és a kívülállókkal való megismertetése. Oda kell figyelni ugyanakkor a tagok helyzetére, mivel az idős korra jellemző valamennyi probléma felmerül az esetükben: betegségük miatt gyógyszerekre, orvosi ellátásra és szociális segítségre van szükségük. Nyugodt, kényelmes, aránylag kellemes életet szeretnék biztosítani nekik, hogy érezzék: nincsenek egyedül, ha nem is egy védőháló, de burok van körülöttük. Nagy szükség lenne egy zsidók számára létesített idősek otthonára Kolozsváron: Aradon és Temesváron már nagyon jól működik hasonló otthon, a szegények és a gazdagok is egyforma ellátásban részesülnek, cserébe azt adják, amijük van. Ez a választási programomban is szerepelt, de egyik napról a másikra sajnos nem kivitelezhető. Esetleg egy napközi otthon beindítására is sor kerülhet az elkövetkezőkben, persze mindez az igényektől függ. Jó lenne egy Zsidó Kulturális Központot is létrehozni, meghonosítani Kolozsváron „Zsidó Napok” néven rendezvényt, ami tágabb belátást nyújtana az érdeklődőknek a zsidó kultúrába (zene, tánc, irodalom) gasztronómiába, általában a mindennapi életbe. Ugyanakkor fontosnak tartom egy holokauszt-emlékmű felállítását városunkban, amihez már érkezett biztató visszajelzés a polgármesteri hivatal részéről.






Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap