label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Muvelodes

« Vissza a főoldalra


In memoriam Kós András

Létrehozva: 2010. június 22. 03:26

Jakobovits Miklós, A Barabás Miklós Céh elnöke

Önarckép (1943, tölgy)
Önarckép (1943, tölgy)
Kós András szobrászművész, nyugalmazott főiskolai tanár, az összmagyar képzőművészet emblematikus alakja, életének 96. esztendejében, 2010 június 11-én eltávozott az élők sorából. Az erdélyi faszobrászat óriása immár végképp megpihent, életműve viszont ott ragyog a halhatatlanok panteonjában. Alkotásainak java része pedig, a Mester óhajának megfelelően, az életében oly fontos szerepet játszó Farkas utcai református templom sekrestyéjében lelt állandó otthonra. 2010 június 15-én a Házsongárdi temetőben népes tömeg kísérte utolsó útjára a művészt. Fazakas Zsolt református lelkipásztor búcsúszavai és a szertartás végeztével a család, valamint Kós András barátai, tisztelői a Farkas utcai templomban lévő állandó kiállítás felemelő légkörében emlékeztek a Mesterre.


A szobrász halálára

Felmérhetetlen veszteség érte az erdélyi művészeti életet. Távozott közülünk Kós András, Erdély és Közép-Európa egyik legnagyobb szobrásza.

A képzőművészek számára különösen nagy ez a veszteség, hisz Ő volt a Barabás Miklós Céh tiszteletbeli elnöke is, aki hitelével, erkölcsi és szellemi rangjával a Barabás Miklós Céh lényegét jelentette.

Ő volt az a nagyszerű kezdeményező, aki 1994-ben megindította a Barabás Miklós Céh újraszervezését és magára vállalta a szervezés kezdeti nehézségeit.

Mint templomi gótikus szobrok vonulnak fel előttünk remek alkotásai, mint olyan jelzések az időről és Erdélyről, melyek nagyszerű jellemek karaktereit mutatják be, mint küzdeni tudó, de egyben felszentelt alakok, melyeknek erkölcsi magasságába mindannyian vágyunk.

Ennek a nagyszerű szobrászatnak és formalátásnak az összetartó ereje a művész jelleme. Jellemének az átütő ereje sugárzik át a csiszolt fa szépségén keresztül, egy olyan magasztos légkörbe emelve minket, mely megszenteltté és ünnepé teszi hétköznapjainkat.

Felbecsülhetetlen művészeti aktivitása mellett Kós András a szobrász generációk egész sorát nevelte fel, akik nemcsak a nagy mesterségbeli tudást, művészi komolyságot tanulták a Mestertől, hanem jellemük is a Kós András-i magasságokon edződött meg.

Virágos rét (1986., színezett tölgy

Kitartásuk, művészi elhívatottságuk példaképe Kós András volt, az a nagyszerű szobrász, aki nem ismerte a művészi megalkuvást, aki csak saját lelkének belső hangjaira figyelt, akinek művészi látása közel érezte magához Erdély nagyjait, akinek monumentális alkotásai úgy állnak időtlenül a térben, mintha örök időktől odaálmodták volna, Ő általa újat tudunk meg az ember rejtett lelkiségéről, időtlen figurái erőt-adóak.

Kós szobrászata hatalmas energiákat hordoz, hihetetlen fegyelemmel és alkotói összetartó erővel egyesíti a szobrászati formát az emberi mondanivalóval.

Ünnep ez a szobrászat a szem számára és ugyanakkor ünnep a lélek számára is .

Kedves Mester, kívánjuk, hogy hatalmas lelked megpihenjen faragott szobraid között, s abból a másik dimenzióból tovább is küldjed felénk a művészet erőt-adó sugarait, azokat a sugarakat, amelyek jobbá és nemesebbé tesznek mindannyiunkat.

 


Elhangzott 2010. június 15-én, Kós András temetésén, a Házsongárdi temetőben







További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap