285 esztendeje, 1725. május 13-án szentelte fel az egy évvel korábban felépített kolozsvári akadémiai (ma Piarista) templomot csíkszentmártoni báró Antalffy János erdélyi püspök (1724–1728 között).

Építtetői, a jezsuiták, a Szentháromság tiszteletét kívánták erősíteni ezzel az Istenházával, melynek főoltára fölött olvasható: „Magno Deo Uni Ac Trino Laus Virtus Gloria” (A nagy Istennek, az egynek és háromnak, dicséret, tisztesség és dicsőség). A Jézus Társaság (jezsuiták) tagjai 197 esztendőn át működtek Kolozsváron, 1579-től a rend 1773-ban történt feloszlatásáig. (A társaságot VII. Pius pápa állította vissza 1814. augusztus 7-én.) Templomukat és intézményeiket Mária Terézia 1776. június 7-én kelt rendeletével a Kegyes (Piarista) Tanítórendre bízta, s ezt 1778. augusztus 26-án külön királyi alapítólevélben foglalta össze. Ugyanakkor jóváhagyta, hogy az akadémiai fokon az elméleti mennyiségtannak és a történelemnek külön tanszéket szervezzenek. A Piaristák 1948-ig, 172 éven át több mint 70 000 ifjat részesítettek minőségi tanításban és nevelésben, és meghatározó szerepük volt az erdélyi értelmiségi elit képzésében, ami napjainkban is érezteti hatását.

Május 30-án, vasárnap, Szentháromság főünnepén három búcsús szentmisével emlékezett és ünnepelt mindhárom templomi közösség; külön-külön a magyar, a román, valamint az egyetemista. A magyar misék búcsús szónoka Sajgó Balázs gyulafehérvári érseki titkár volt, aki többek között hangsúlyozta: „Bátorsággal merjünk ma ünnepelni és megköszönni, hogy vajúdó, zűrzavaros világunkat végtelen szeretettel hordozza Valaki, aki Három Személy: Atya, Fiú és Szentlélek. Ez a Valaki, aki minket magához szorít és átölel bennünket azért, mert próbáljuk Őt megajándékozni jelenlétünkkel és szívünk megnyitásával. Mi is ma közösséget akarunk alkotni újra Vele, hisz a kinyilatkoztatásból tudjuk meg az apostoli hagyomány nyomán, hogy Ő is ezt akarja, aki maga a legtökéletesebb közösség.”

A román nyelvű legszentebb áldozatot Dr. Jitianu Liviu egyetemi adjunktus, kancellár együtt mutatta be P. Pablo Guerrero Rodríguez jezsuita rendtartományfőnökkel és Olivo Bosa páterrel. Az esti, úgynevezett diákmise főcelebránsa Kovács Sándor főesperes volt. Vele együtt imádkozott Dr. Nóda Mózes, a BBTE Római Katolikus Teológia Kar dékánja – az 1989-es rendszerváltás utáni első egyetemi lelkész –, Takó István és e sorok szerzője.

Az ünnepi szentmise végén Kovács Sándor főesperes – aki anyagilag is lehetővé tette a munkálatok megvalósítását – a népes közösség jelenlétében megáldotta az egyetemi lelkészség teljesen felújított karzati/emeleti helyiségeit és imatermét. A szertartást szeretetvendégség zárta.