A Kétvízköz az 1870 körüli felmérés alapján készült katonai térképen. Az előző térkép készítésétől eltelt száz év alatt a városnak ez a része kiterjedt észak és kelet felé
FOLYTATÁS LAPUNK MÁRCIUS 17-I SZÁMÁBÓL
Kétvízköz
Korábban éppen csak említettük a Kétvízközt. Kissé részletesebben a monostorit. Mielőtt tovább követnénk a Kisszamos folyását, térjünk ki arra, hogy utóbbin kívül a városnak melyik részét nevezték, nevezik ma is így.
A Kétvízköz eredetileg a Szamos jobb partja és a Kisszamos (Malomárok) bal partja – a Malom (G. Bariţ) utca végétől, a Puskaporos toronytól vagy Ötvösök tornyától kezdődően, egészen a Dézsmacsűrön túli (Vágóhíd téren túli) Szamos-kanyar és a Kisszamos nyugati ága – közti terület volt. És az ma is. Másképpen Két Szamos közöttnek, Két víz közöttnek, Két víz köztnek, Kétvízi fertálynak, Kétvízközi hóstátnak is mondták.
Az 1718. évi katonai térkép szerint a Kétvízköznek az északi városfal északnyugati saroktornyától, a Puskaporos toronytól az északkeleti toronyig, az Olaszfokos bástyáig terjedő területe szinte teljesen lakatlan volt. Itt az 1763–1785. évi katonai térkép is csak helyenként jelöl egy-egy házat. A nagyjából a Külső-Magyar utcával párhuzamos része mindkét térkép szerint majorokkal sűrűbben-ritkábban beépült külváros volt. A XIX. század elején itt volt a Barompiac, a későbbi Széchenyi tér.
A XX. század elején hivatalosan a III. kerület, vagyis a vasút, a Szamos és a Kisszamos nyugati ága közti terület a Kétvízköz. Itt épült fel a Dermata (1948, az államosítás után Herbák János, majd 1964, a sovinizmus nyílt színre lépése után Clujana), a Magyar Acél (1948 után Unirea), 1950 körül a Carbochim. Neve a XVI. századtól fordul elő oklevelekben.
A monostori Kétvízköz csak a XIX. század második felében kezdett kiépülni, és Kolozsmonostornak 1895. január 1-jén Kolozsvárhoz való csatolása óta tartozik a városhoz. Ez is a Kisszamos (Malomárok) és a Szamos között terül el.
Néhány adat a Kétvízközről
1584: „Az ket vyz keózben”; 1629: „melj kert vagion az Colosuari hataro[n] az ket viz keozzeott”; 1704: „Ebédet evén a várban [a falakon belül, a városban], a Kétvízközé a táborba mégyen hálni”; „Die 2 Julii. [...] azonban lévén lesben gyalog német a Kétvízközött”; 1744: „ezen Kolosvári Hóstátb[an] az Kët Viz kozott [...] Ajtai Szabó Mihálj Vraimek ö kglmek Major, vagy Veteménjes Kertjek”; 1913: Kétvízköz; 1917: Kétvízköz.
Adataink szerint a mai Kétvízköz az először 1584-ben jegyzett két víz köz tovább élése, illetőleg az 1629-től említett Két víz között, Két víz közt alakból való utólagos elvonás eredménye. Míg ugyanis e két változatra az 1629 és 1826 közötti időből Szabó T. Attila több mint harminc adatot jegyzett le, a Kétvízköz 1584 után írásban csak 1776-tól fordul elő ismét.
A folyó két ágára utaló név egyértelmű.
Két Szamos között
A Kétvízköz nevének ezt a változatát 1615., 1658., 1668., 1693., 1703. és 1737. évi adatok említik így. De gyakrabban írták Kétvízköznek.
1615: „Az ket szamos keozeot vagion Egi maior kert, melinek egi feleöl az Battia Werner Marton Maiora, Mas feleől az Cziaszar Mihali giwmeöltseos kerte szomszedsagok” (mai olvasata: …vagyon egy major kert, melynek egyfelől a bátya, Werner Márton majorja, másfelől a Császár Mihály gyümölcsös kertje…).
A XIX. században kétvízközi fertályként, két víz közötti fertályként is említették. A ’negyed’ jelentésű német viertel-ből származó fertály jelentése itt ’városrész’.
1807: „Kolosvár Varossa [...] a Monostori Malmokrol lefollyo víznek a maga határán nevezetesen a Hostáttságnak minden esztendöbéli alkalmatlanságaival, sött gyakron nagy kárával levo árkot nevezetesen télnek, és jég tojulásnak, mint mostanis vagyon, idején, a két viz közi Fertállynak veszedelmivel conservállya eleitöl fogva”; 1836: „Az ugy nevezett Két Viz közötti Fertállyban […] Fertálly Elöljároi, ugy mint: Bagaméri Mihally Fertálly Kapitánnya, Ketskeméti Márton Fertály Jegyzője és Akeszmann János Hütős arbiter”; 1840: „A’ víz rendes szinén fejül a’ több mint három öl1 magasságu nagy hídon fejül folyt az ár, amelly külső király utczát, a’ két víz közti fertály nagy részét elönté, mindent, mit utjában talált magával sodorván.”.
Nevének másik változata a kétvízközti külváros volt.
A Malom utca végétől a Szamos jobb partja és a Kisszamos (Malomárok) bal partja közti városrész. A város növekedésével északi határa a Szamos partján levő Hóhérok rétje lett, de a keleti továbbra is a Kisszamos nyugati ága maradt.
1865: Két viz közti Külv [áros].; 1887: Két vizközti külváros; 1894: Két vizközti külváros.
Kétvízközi tized
A Kétvízköz az 1763–1785. évi felmérés alapján készült katonai térképen
Külvárosi tized. A XIX. század közepén a városban az egykori öt fertály és 111 tized helyett szervezett 12 tized egyike. Amint Jakab Elek 1870-ben írja, idetartozott a Malom (Bariţ) utca, a Széchenyi tér (régebben Barompiac), a Tímár (Dubălarilor, Şaguna), a Bayer (1852–18957-ből való egyetlen adata alapján helye meghatározhatatlan), az Eperjes (Galac, O. Ghibu), a Csertörő (Scorţarilor) utca, a Téglamelléke (később Téglás utca és környéke, most Gyár utca), a Wesselényi (Esterházy, N. Bălcescu), a Krizbai (Mărăşeşti), az Ágoston (Oituz), a Lázár (Lazăr) és a Hosszú (Ploieşti) utca.
1852–1857: Kétvizközi tized.
A tized az ősi magyar katonai szervezetre vezethető vissza – a régi magyar gyalogságnál minden tized alja nép élén egy tizedes állt. A magyar város felosztása járások vagy utcák szerint történt. Az utcákon belüli, kisebb területű, illetőleg bizonyos számú családot magába foglaló egység a tized volt. Ebből származik a kolozsvári tized elnevezés is.
Csertörő-kert
A mai Csertörő utca (Scorţarilor) táján, talán éppen a Csertörő malomhoz tartozó kert lehetett. Erre vonatkozhat a következő adat is, amiből arra következtethetünk, hogy a vargák csertörő malmához tartozó kert volt.
1712: „in Prunetum Sutorum vulgo Csertörő vocitatum” (’a közönségesen vargáknak nevezett csertörők szilváskertjében’); 1809: „a’ Két viz között a Tser törö Kert mellett (kukoricás)”.
Nevét a vargák csertörő malmához tartozó kertként kapta. A XVIII. században itt volt a pestisben szenvedők Lazarétuma (’ispotály’, ’kórház’, a középkorban a ’bélpoklosok, leprások háza’).
Lupsa
Eleinte utca, később városrész neve.
A XIX. század második felében a Hidelvi tized, vagyis a Hidelvi hóstát egyik utcája volt.
Amint Jakab Elek 1870-ben írja, 1852–1857-ben „a kül király-ucza három sikátorával, ú[gy]. m[int]. dézmacsűri sikátor, Lupsa és sziget nevű”.
Minthogy a felsorolás első utcája, a Dézmacsűri sikátor a későbbi Szeszgyár (Fabricii de Spirt, Daniil P. Bărceanu), a harmadik, a sziget, a későbbi Kis-Bretyó (Csóka, Haiducului) utca, a Lupsa a Nagy-Bretyó (Veréb, Vrăbiilor) utca neve volt.
A XX. században azután a Lupsa átterjedt vagy inkább „átköltözött” a Szamos jobb partjára, a Kétvízközbe, és már nem utcára, hanem a közvágóhídtól keletre, nagyjából a Kisszamos (Malomárok) nyugati ágáig terjedő, hóstátiak által lakott területre, egyesek szerint ezen is túl, a két Kisszamos közötti területre – a Szamosközi utcára és környékére –, illetőleg erre is vonatkozott. Déli határa az Apafi (Móricz Zsigmond, Bukarest) utca, északi a vasútvonal volt. E terület déli része a Kétvízköz, a Kétvízközi hóstát keleti szomszédja. Ugyanakkor Nagy István úgy vélte, hogy a „hírhedt Lupsa” a Berek (Livezii) utca környéke. Mások szerint újabban a Pap (Párizs) és a Fecske (Párizs) utcától keletre, ismét mások szerint az Állatvásártér (Vasutaspark), vasútvonal, Cukorgyár (Fabricii de zahăr), illetőleg a Pacsirta (Ciocârliei), Csertörő (Scorţarilor) és Lázár (Lazăr) utca közti városrész neve.
Szabó T. Attila úgy vélte, hogy román családnévből származhat. A Lupsai családnév a XVI. század elején bukkan föl (1505: Lupsay, Kolozsmonostor). Kolozsvári adatunk 1585-ből: Lupsay Menyhart, akasztó-ispán, a városi tanács akasztással megbízott tisztségviselője. A Torockószentgyörgyi Thoroczkay család levéltárában egy 1572. évi iratban „Lupsay Janos felseo Jaray nemes” szerepel.
E név a Lupsa nevű településsel függ össze (1366: villa Lwpsa; 1370: possessio Lwpsa (’birtok’); 1437: Lupsa; 1441: Naghlwpsa et Kyslwpsa. Ez viszont puszta személynévből keletkezhetett magyar névadással. Az alap személynévhez figyelembe veendő a szerbhorvát Ljubiša, a lengyel Lubsza [lubsa] és a román Lupşa személynév2. Az Aranyos jobb oldali mellékvizének (Lupsa-patak, 1437: Lwpsapathaka) neve alapján szláv víznévi eredetre is gondolhatunk (ukrán K}aw` [ljubsa]). Kőhalom közelében is van egy azonos nevű település (1539: Lwpsa; 1589: Lupsa). Nevének eredete fönnebb említettével azonos.
1öl, a két kiterjesztett kar távolsága. Gyakran használt, általános hosszmérték, 1,8–2,0 m [Bogdán 58.]
2Iorgu Iordan szerint a román Lupşa személynév a -şa képzővel ellátott lup ’farkas’ köznévből vagy Lupu ’a farkas’ személynévből való.
