label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Muvelodes

« Vissza a főoldalra


Képzőművészek a műemlékvédelem szolgálatában

Létrehozva: 2010. március 16. 05:58

NÉMETH JÚLIA

Takács Gábor ex librisei
Takács Gábor ex librisei
A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság megalakulásának 20. évfordulóját kísérő ünnepi rendezvénysorozat keretében, 2009. március 6-án, a Szabók bástyájában nyílt meg Balázs László bőrplasztika és Takács Gábor ex libris kiállítása.


A műemlékvédelem a műemlékek fölöttébb kései sarja. Az újkor beköszönte előtt csak elvétve születtek olyan intézkedések, amelyeknek célja az értékmentés lett volna. Nyugat-Európában programszerűen csupán a francia forradalom után bontakozott ki a műemlékvédelem, amelynek egyik szószólója Victor Hugo volt. Franciaországban 1830-ban alakult meg az első állami műemlékvédő szervezet, Magyarországon pedig mindössze a 19. század második felében.

Hogy miért e történelmi visszapillantás, s mi köze lehet egy képzőművészeti kiállításnak a műemlékvédelemhez? A jelen példa tanúsága szerint nem is kevés. És nem csupán azért, mert a kiállítók egyike, Takács Gábor a megalakulásának 20. évfordulóját ünneplő Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság irodavezetője. Hanem elsősorban azért, mert a képzőművészeknek ihletforrásul szolgáló műemlék grafikai, vagy más műfajban való megörökítése a művészi funkción túl, áttételesen ugyan, de a megőrzésnek és népszerűsítésnek is egyik formája.

Balázs László bőrplasztikái

Ugyanakkor emblematikus jelentőségűnek érzem, hogy ez a műemlék ihletettségű, kiállítás éppen egy hosszas vajúdás után nemrég felújított óműemlék épületben, a Szabók bástyájában kapott helyet. Amely immár kiállítási tárgyként is visszaköszön egy Magyari-vers társaságában az egyik exlibrisről, a Takács Gábor által Cseh Áron Gusztáv volt főkonzulnak készített könyvjegyről. Egyébiránt a könyvjegyek sorsa érdekesen alakult az évszázadok, sőt ha nagyon vissza akarunk menni az időben, nyugodtan mondhatjuk, hogy évezredek folyamán. Hiszen az első, tulajdonjogot igazoló vizuális jegy – az exlibris ugyanis ilyen céllal született – az időszámításunk előtti 1400-ból III. Amenhotep könyvtárából való, s egy papírusztekercsen található. A tulajdonképpeni könyvjegy azonban a 15. században, a könyvnyomtatással indult világhódító útjára, bár nyomai már a kézzel írott kódexekben, a corvinákban is felfedezhetők. Német nyelvterületről terjedt aztán tovább, neves művelői között említhetjük Dürert és Behamot. Az első ismert magyar ex libris is Nürnbergből származik, és az 1520-as évek elején Werbőczy István számára készítette nem kisebb szaktekintély, mint maga Ajtósi Albrecht Dürer. A 15. századtól napjainkig a kisgrafika eme sajátos műfaja ugyancsak kanyargós utat futott be. Eleinte az arisztokrácia és a főpapság megrendeléseinek eleget téve heraldikus korszakát élte, a műfaj címeres változatai divatoztak, utaltak a könyvek tulajdonosaira. Majd a polgárosodás beköszöntével vált népszerűvé a könyvtulajdonosok foglalkozására, kedvenc időtöltésére utaló szimbólumok szerepeltetése. A 19. században a könyvjegy némiképp kegyvesztetté vált, hogy aztán a 20. század elejére, az ex libris-gyűjtés elterjedésével, immár eredeti, tulajdonjogot hitelesítő funkciója mellett, önálló életre is keljen, és kapjon helyet – immár a könyvtől függetlenül – a gyűjtők albumaiban. Mára pedig ex webis néven már elektronikus változata is ismeretes. Meggyőződésem azonban, hogy a valódi ex libris létét nem fenyegeti a modern technika szüleménye. A két változat békés egymás mellett élését maga a nyomdaszagú, igazi, „hús-vér” könyv megléte, valamint a könyvjegy gyűjtők és készítők népes tábora szavatolja.

Aminthogy egy műalkotás sikerének alapja a harmónia, azonképpen egy kiállításé is. Most éppen két, látszólag merőben más műfajban tevékenykedő művész sikeres egymásra találásáról beszélhetünk. S nem csupán a tematika, a műalkotások csodálatából fakadó alkotási kényszer és a hasonló szemléletmód közelíti őket egymáshoz, hanem, bizonyos mértékig maga a technika is. Hiszen Balázs László különleges formaérzékről árulkodó, dekoratív bőrplasztikái a fametszetet juttatják eszünkbe. Csakhogy ez esetben nem a levonatok, hanem maga az eredeti alkotás, a dúc kerül bemutatásra, érvényre juttatva az alapanyagban megbúvó, kiaknázatlan lehetőségeket. A technika tökéletes ismeretében a művész biztos kézzel szerez érvényt elképzeléseinek, kombinálja az esetlegességet, a szabálytalanul kihasított bőrdarabot a mértani precizitás szigorával, a gótika és a reneszánsz építkezés sajátos megnyilvánulásainak, a templombelsők egy-egy jellemző részletének, az ablakok, kapuk gyönyörű íveinek felvillantásával, vagy magának a műemléknek, a kolozsmonostori vagy somlyóújlaki templomnak a művészi megörökítésével. A műemlékvédelemnek egy fajtája ez is, hiszen azáltal, hogy művészi átlényegítésben ugyan, de ráirányítja a figyelmet az eredeti alkotásra, annak védelméhez is hozzájárul.

És ugyanezt mondhatjuk el Takács Gábor jobbára hasonló tematikában készült ex libriseiről is. A fametszetben járatos, évtizedek tapasztalatával rendelkező alkotó munkássága a gyűjtők körében is jól ismert. Hazai és külföldi neves személyiségeknek készített könyvjegyei jelentős hányadát díszítik műemlékábrázolások, vagy azokból ihletődött, jellegzetes motívumok. Alapos technikai tudás, sajátos meglátásokról árulkodó egyedi szemléletmód, lendületes vonalvezetés, határozottság sugárzik alkotásaiból. A világjárt művész – barangolásainak, többek között közel-keleti és olaszföldi kiruccanásainak írott és képírott változata egyaránt ismeretes. Most újabb útra és szakmai megmérettetésre készül. Meghívót kapott Isztambulba, a XXXIII. Nemzetközi Ex libris Kongresszusra, ahol a jeles grafikussal, a kolozsvári nemzetközi kisgrafikai biennálék szervezőjével Ovidiu Petcaval együtt képviseli majd Kolozsvárt. Ez alkalomra készített könyvjegye a kiállításon is helyet kapott.

 


Elhangzott 2009. március 6-án, a kiállítás megnyitóján.







További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap