Az erdélyi magyar cserkészet közel 50 évnyi szünet után 1990 első hónapjaiban indult újra. Az Apáczai Csere János Cserkészcsapat első próbaőrse az év februárjában alakult Kovács Nemere vezetésével, az országban másodikként. Nem sokkal később jelen voltak a Romániai Magyar Cserkészszövetség Gyergyószárhegyen tartott alakuló ülésén, ahol Kovács Nemere csapatvezetőt országos nevelési alelnökké, Demeter Zsuzsát, a csapat másik vezetőjét külügyi megbízottá választották. Kovács Nemere 1998-ig vezette csapatát, majd betegsége miatt átadta a stafétabotot László András fizikus-vállalkozónak. Kovács Nemere betegsége túl gyors lefolyásúnak bizonyult, 2003-ban kísértük utolsó földi útjára a Házsongárdi temetőbe.

A csapat az alapítástól kezdve kisebb-nagyobb lendülettel, de folytonosan tevékenykedik. Minden évben megtartotta nyári nagytáborait, portyáit, többnapos kirándulásait. Az év közbeni programok is mutatják, hogy nem volt tiszavirág életű a csapat: farsangi bálok, cserkészkarácsonyok, szánkózások, bulik, egynapos kirándulások hosszú sorát idézhetjük fel. De talán nem is az eseményekben gazdag húszéves történet adja a legnagyobb értéket, hanem az a részben megvalósított, de soha teljességében el nem érhető cél, hogy jobb világot hagyjunk magunk után. Közel negyven évnyi szisztematikus anyagi és lelki rombolás után kiderült, hogy tizenéves fiatalok megfelelő irányítással, de félig-meddig már önállóan szeretnének változtatni a majdnem romba dőlt világukon. És ez nem afféle kényszer volt, hanem önként vállalt felelősség, játék, amelynek során nemcsak környezetük, hanem ők maguk is jobbá váltak. Kirándulásokon megtanulni, hogy csak a lábnyomunkat hagyjuk magunk után, játékosan tájékozódni, természetet megóvni, megszokni, hogy nem törünk le ágakat, nem taposunk hangyabolyba: apró dolgok, de ezektől lesz a jobb világ.

A csapat találkozóin a gyermekek, kamaszok, felnőttek egymást is formálták, s hiszem, hogy legtöbbünk lelkében jobb világ lett. Számtalan konfliktus volt közöttünk, de megtanultunk együtt lakni egy sátorban, együtt főzni, együtt túlélni egy túrát, egymás hátizsákját cipelni, bekötözni a másik feltört lábán a sebet, megtanultuk azt, hogy nem ÉN, hanem a MI a fontos. Hálával tartozunk Istennek, vezetőinknek, egymásnak, hogy az Apáczai Cserkészcsapat „nem cserkészesdit játszó felnőttek játékszere, hanem tudatos fiatal felnőttek, felnőttesen gondolkodó tizenévesek közössége.”

A csapat elmúlt 20 évére emlékezünk február 20-án, szombaton délután az Apáczai-gimnázium dísztermében, szeretettel várva a régi és jelenlegi tagokat, érdeklődőket.