label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Multidezo

« Vissza a főoldalra


Helytörténet – Kolozsvár – közelről

Gát, Kisszamos, Malomárok, zúgók, hidak
Létrehozva: 2010. február 10. 04:38

Asztalos Lajos

Veress Ferencnek az 1859-ben, a Fellegvárról készült felvétele. Előtérben a Sétatér és fő sétánya, a Libucgáti malom, a kerekéről tajtékzó vízzel. A malomtól kissé jobbra, a fehér épület a Bodányi Sándor 1869. évi térképén feltüntetett vasgyár. Később olajgyár lett. Kissé jobbra, a Nép (Bem, Coşbuc) utcai jegenyesor látható. A malom fölött a Mikó-kert, közepén a villa. Fölötte a Hajnal negyed helye. A kép felső szélén a Feleki-tető, jobbra az Árpád-tető. Veress Ferenc teleobjektív-szerű lencsét használt, mellyel a távoli tereptárgyak is tisztán, közelinek látszanak.
Veress Ferencnek az 1859-ben, a Fellegvárról készült felvétele. Előtérben a Sétatér és fő sétánya, a Libucgáti malom, a kerekéről tajtékzó vízzel. A malomtól kissé jobbra, a fehér épület a Bodányi Sándor 1869. évi térképén feltüntetett vasgyár. Később olajgyár lett. Kissé jobbra, a Nép (Bem, Coşbuc) utcai jegenyesor látható. A malom fölött a Mikó-kert, közepén a villa. Fölötte a Hajnal negyed helye. A kép felső szélén a Feleki-tető, jobbra az Árpád-tető. Veress Ferenc teleobjektív-szerű lencsét használt, mellyel a távoli tereptárgyak is tisztán, közelinek látszanak.
FOLYTATÁS FEBRUÁR 3-I LAPSZÁMUNKBÓL


Mielőtt tovább követnénk a Malomárkot, meg kell említenünk, hogy a monostori Kétvízköz kialakulásához a Bánffy-zúgón leeresztett hasábfa is hozzájárult. A két fakifogó gereblye meghosszabbításában, a Szamos-parton két kis utca, a Kis- és a Nagygereblye utca alakult ki. Ez minden bizonnyal összefüggött a hasábfát kifogó, a fát a fatelepre hordó munkások letelepedésével.

Ványoló malom

A Bodányi Sándor 1869. évi várostérképén, a Nép (Bem, Coşbuc) utcában levő Népkerttel szemben, a Kisszamos (Malomárok) bal partján álló zsemlés malommal átellenben, a jobb parton, a népkerti épületben volt az a ványoló malom, amelyet a szegényeket gyámolító, főként előkelő asszonyokból álló egyesület hozott létre a szegényházban dolgozó szegények segítésére. A ványol ma már kevéssé használt és ismert szavunk. A ványolómalomban ezzel az eljárással tömörítették a gyapjúszövetet, később így nevezték a bőr gépi gyúrással való puhítását.

A Nép (Bem, Coşbuc) utcai és a Gyár (Fadrusz, Eminescu) utcai híd között a Malomárok medre mondhatni nyílegyenes. E szakaszán a Malomárok a Sétatér déli oldalán haladó Fürdő (Pavlov, Cardinal Hossu) utcával párhuzamosan folyik. Helyesebben a Fürdő utca a Malomárok bal partján vezet. Házak itt csak a jobb partján állnak. Ezeket, illetőleg mindegyik telkét, kis híd köti össze az utcával. Így a Nép (Bem, Coşbuc) utcai hídtól nem messze álló két tömbházat, lennebb az egykori neves, 1948 után államosított Mátyás Mátyás-szanatórium épületeiben működő gyermekkórházat. A Gyár utcai hídig összesen öt. Többségüket az 1900-as évek első felében építették.

A Gyár (Fadrusz, Eminescu) utcai híd

A Gyár (Fadrusz, Eminescu) utca végén eredetileg fahíd kötötte össze a két partot. Ezt az 1900-as évek elején vasvázas híddal cserélték ki, de úttestét továbbra is vastag tölgydeszkák borították. 1968-ban lebontották és helyébe vasbetonhidat építettek. Előbb csak az úttest készült el, majd kevéssel később a kétoldali járda. A város 1896. évi Közgyűlési Jegyzőkönyvében ez olvasható: „a gyár utczai fahid javitására…”.

Libucgát, Libuc

Nagyjából a híddal átellenben, a Malomárok bal partján, a Fürdő (Pavlov, Cardinal Hossu) utca jobb oldalától néhány méterre – a későbbi Gyár (Fadrusz, Eminescu) utca végéhez közel – állt a Kisszamoson (Malomárkon) a Libucgát, mely „A Kisszamosból rekesztette a vizet a libucgáti szép kőmalom keskeny árkába”, írja Nagy Péter 1926-ban megjelent Ó, kedves Kolozsvár című könyvében.

Egy 1807. évi iratban ez olvasható: „Vagyon a’ Szamoson lévö ugy nevezett Libutz Gattyáról a’ Belsö és Külsö Malomra le jövö Két ágai között az ugy nevezett Libutz Uttzában vagy Sikátorban”.

Ebből az egyetlen adatból nem lehet tudni, pontosan hol lehetett e két malom. Egyik talán a Libucgáti malom volt. Szamos alatt itt természetesen Kisszamos, Malomárok értendő. A Libuc utca a Fürdő utcának a korábbi neve.

A kolozsvári Libuc helynév a XIX. század negyvenes évei előtti időből ered, amikor a Sétateret még nem alakították ki, s az egykori Hangyásberek vízjárta hely, a Libucgát alatti rész mocsár, a libucok és a vadkacsák tanyája volt. A libuc a bíbic népies neve. E galamb nagyságú, hegyes bóbitájú, élesen sikoltozó, lilefélékhez tartozó költöző madár költőhelyének fő feltétele, hogy víz legyen a közelben. Ezért főleg a mocsaras réteket kedveli. A Sétatér kialakításával, a Hangyásberek vízével együtt a libucok is eltűntek.

Libucgáti zúgó

1803-ban a kolozsvári határnak egy vázlatos térképén a kolozsmonostori úgynevezett anyagáttól – ahol a Kisszamos (Malomárok) kiágazik a Szamosból – a mai Sétatérnek a Magyar Színház felőli bejáratáig terjedő részét, nyilván libucban bővelkedő volta miatt, Libutzi földek névvel jelezték.

A Libucgát mögött, be, a mai Sétatérre, ágazott ki egykor a Libucgáti zúgó. A három monostori és a Kiszúgó után az ötödik. Medre jobbra kanyarodva a Hangyásberken (Sétatéren) át vezetett, majd a Nyári Színház, a Magyar Színház közelében balra kanyarodva, a Szamosba torkollott. A malom lebontása után medre elejét feltöltötték, a többit csatornázták, hogy a sétatéri tó vizét a Szamosba vezethessék. Ez a része ma is megvan, a csatorna Szamosba torkolló nyílása a folyó bal partjáról látható.

Libucgáti malom

A Libucgát közelében, a zúgó mély árkának jobb partján állt a Libucgáti malom, másképp Városi malom. Ennek kerekét hajtotta a zúgó bő vize. A malmot 1820-ban építették. Veress Ferenc 1859-ben, a Fellegvárról készült felvételén jól látszik a malom kerekéről a zúgóba tajtékzó víz. Néhány évtized múlva, 1886 táján már „felhagyott”-nak, megszűntnek mondják. „Szép, faragott kőkockákból épített díszes malom, az építők nevével és az építés idejét őrző díszes kőtáblával. Járni nagyon rég járhatott, mert mi már pusztán találtuk. Cellengők éjjeli tanyája volt hosszú éveken át, míg lebontották. Vízárka szegélyezte a Sétatér város felőli oldalát, ferde vonalban haladva a nyári színház felé. Ennek háta mögött ömlött a Szamosba. Lassú folyású, keskeny, bokrokkal sűrűn benőtt, magas partú árok volt. Medre nagyobb része ma is megvan, de beboltozva. A sétatéri tó vizét vezeti le”, írta Nagy Péter idézett, 1926-ban megjelent könyvében.

A malmot az 1865. és 1876. évi Pánczél-térkép, továbbá az 1888., az 1893., úgyszintén az 1894. évi Mach-féle térkép név nélkül tünteti föl.

1869: Varosi [!] malom; 1894: Libuczgáti malomház; 1898: „A Libuczgáti malom épületének lebontása és eltávolítása. […] Közgyűlés, tekintettel arra, hogy a város tulajdonát képező malom épület úgy a sétatér fejlődését, valamint a libuczgáti utczában a közlekedést akadályozza, s tekintettel továbbá arra, hogy az épület a városnak nagyon csekély jövedelmet hajt, egyhangulag kimondja, hogy a[z] […] u.n. libuczgáti malom épület haladéktalanul lebontassék, utasittatván a városi tanács, hogy a lebontás után az épület anyagát nyilvános árverésen adja el s az árverés útján befolyó összeget valamelyik pénzintézetnél gyümölcsözöleg helyezze el. A lebontás által üresen maradt terület a sétatérhez csatolandó.”, áll a város 1898. évi Közgyűlési Jegyzőkönyvében.

Az építők nevét és az építés idejét őrző díszes kőtábla a Mikó (Külső-Alsó-Szén, Klinika) utca 24. szám alatt, hátul az udvarban áll. 1995-ben, az iderúgó Monostori úti telken adventista templomot építettek. Az emléktáblát kibontották a két telket elválasztó téglakerítésből, és a földre állították. Azóta is ott van, s alsó szélét a talajból felszívódó nedvesség mindinkább mállasztja, az alsó két sor olvashatatlan. Bal oldaláról jókora darab levált, a földön hever. 1996-ban lejegyzett szövege:

1996 tavaszán kellemes meglepetés volt számomra Szigeti László tájékoztatása az emléktábláról. Hogyan került ez ide, a Mikó utcába? Mert itt nem volt se víz, se malom. Az 1914. évi kolozsvári címjegyzékből azután kiderült, hogy abban az évben a Mikó utca 30. szám alatti ház dr. Szentkirályi Ákos (1851–1933), a Gazdasági Akadémia nyugdíjas igazgatója, Szentkirályi Mihály unokájának tulajdona volt, aki ott is lakott.


KOLOSVÁRI ÁGOSTON ISTVÁN FÖ, KOMJÁTTZEGI SZENTKIRÁLLYI MIHÁLLY1
KIRÁLLY BIRÁK, TOPLER IMREH2 FÖ ORÁTOR IGAZGATÁSOK ÉS VIGYÁ-
ZATTYAK ALATT AJTAI MIHÁLY VÁROS GAZDA STELLER MÁRTON3
MALOM INSPECTOR IDEJEKBEN VINKLEB GYÖRGY4 KÖMIVES ÉS KIRMÁJER
KRISTIÁN5 ÁTS PALLÉROK ÁLTALL A VÁROS KÖLTSÉGIN ÉPITETETT EZEN
                         MALOM 1820DIK ESZTENDÖBEN

 

FOLYTATJUK


 1 Komjátszegi Szentkirályi Mihály Kolozsvárt született 1772-ben. Nem csupán király- (a város második embere, a főbíró társbírója), hanem főbíró (a város első embere), majd országgyűlési követ, a Magyar Nemzeti Színház, a Zenefőiskola, valamint a Karolina-kórház létrehozásának egyik legtevékenyebb szorgalmazója, támogatója volt. 1836-ban halt meg Kolozsvárt. Sírja az 1900-as évek elején még megvolt a Házsongárdi temetőben. A Libucgáti malom lebontása után valamelyik leszármazottja, valószínűleg az unokája, Szentkirályi Ákos (1851– 1933), a Mikó utca 24. szám alatti ház tulajdonosa, lakója vitette a malom emléktábláját a ház udvarára és falaztatta be annak északi kerítésébe. 1914-ben dr. Szentkirályi Ákosné, 1943-ban özv. dr. Szentkirályi Ákosné volt a ház tulajdonosa.

2 Topler Imre városi főorátor, magyarul főszónok (ma ügyész) az Erdélybe költözött id. Topler Simon fia volt. Az 1816. évi kolerajárvány idején a szegények élelmezésére 10 000 Ft kölcsönt adott a városnak. Áldozatos közreműködésével fejezték be – a Főtér XIX. század végi átrendezése óta – a Karolina (Múzeum) téren álló Státuát, az első erdélyi világi közemlékművet. A pénzromlás miatt az emlékoszlop fölállítása anyagilag megrendítette. Elszegényedve halt meg 1846-ban.

3Steller Márton rézműves, 1775-ben a három kolozsvári céhmester közül az egyik. A százak tanácsának a tagja, s mint ilyen, 1802-ben városgazda. 1808 körül fölmentették tanácsbeli tagságából és ebből eredő tisztségeiből. Néhány év múlva azonban ismét beválasztották a tanácsba. 1818-tól malominspektor, vagyis felügyelő. Öregségére való hivatkozással később ez alól felmentését kérte.

4 A tévesen Vinklebnek írt Winkler György aradi születésű kőműves, pontosabban építőmester volt. A maga korában a város és a környék egyik legjelentősebb mestere. Saját tervei szerint több kolozsvári és vidéki épületet emelt, állított helyre. A libucgáti malom építésén kívül nevéhez fűződik többek között a kolozsvári Pataki-Teleki-ház 1815 és 1836 közötti helyreállítása, 1816 és 1829 között az evangélikus templom építése, 1817 és 1821 között a kegyesrendi Királyi Líceum (ma Báthori) építése, 1818-ban az óvári börtön, a Torony helyreállítása, 1829 és 1836 között a Szent György-laktanya építése stb. Hatvanhárom éves korában, 1836. augusztus 16-án kolerában halt meg.

5 Kirmájer (Kiermayer) Kristián (Krisztián, Keresztély) ácsmester, Winkler György öccsének, Antal építőmesternek a sógora. A XIX. század elején a város legkeresettebb mestere. Családja a XVIII. század elején telepedett a városba. 1804-ben a sáromberki Teleki-kastély ácsmunkáján, Marosvásárhelyt a Teleki-téka fedélszerkezetén dolgozott. 1810–1811-ben a szamosújvári örmény templom fedelét javította, 1815-ben újjáépítette a kolozsvári, Malom (Bariţ) utcai malmot. 1815–1816-ban, 1825-ben, 1828-ban a Redut (Vigadó) fedelét és óratornyát javította. 1818-ban a katonakórházban, a serfőzdében és a városi tömlöcben dolgozott, elkészítette a városi malom építésének költségvetését, 1819 és 1821 között a kegyesrendi (a mai Báthori) gimnázium fedelének ácsmunkáján dolgozott, 1819 és 1824 között a Szent György-laktanya ácsmunkáját végezte stb. Winkler Györggyel számtalan közös munkára vállalkozott. 1837-ben halt meg. Fia, Károly, ácsmester, egyebek mellett részt vett a Szent Mihály-templom újgótikus tornya építkezésén, ő szerelte föl a keresztet. A Házsongárdi temető jobb oldali főútja mellett, baloldalt, ma is látható – a felirat szerint – a Kirmayer család sírboltja. Az 1990-es évek második felében kiürítették, helyreállították, homlokzatán új felirat – Familia Toader – jelent meg.







További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap