label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Muvelodes

« Vissza a főoldalra


Időringató utazások*

Létrehozva: 2010. február 02. 04:59

KOZMA DEZSŐ

A kolozsvári magyar–francia szakos tanár, Cs. Kovács Katalin első, több éven át kiérlelt könyve nem előzmények nélküli. A szerző széleskörű oktatói, irodalomszervezői működése, lapjaink, folyóirataink hasábjain eddig napvilágot látott közleményei „előrejelzéseknek” is tekinthetők.


A személyes tapasztalatokból, közvetlen és közvetett élményekből megszületett kötet műfajilag inkább szociográfia. Inkább – mondom, hisz a dokumentumirodalom eleve különböző kifejezési formákat felhasználó műfaj. A ténytisztelet, a riporteri közvetlenség, a leíró tárgyiasság és tudományos fegyelmezettségű közlésmód ugyanis nem zárja ki az érzelmi telítettséget, a vallomásos kifejezési formákat, lírai áradású stílust.

Úgy érzem, Cs. Kovács Katalin több mint 300 oldalt kitevő kötetének épp ez a sokféleség egyik erénye.

A könyv közeli és távoli, rangos és kevésbé rangos műfaji rokonai irodalmunkban is sokfélék. Gondoljunk csak a régi magyar emlékirodalomra, de sorolhatnám a 20. századi népi írók falufeltáró műveit vagy akár a közelmúlt elszaporodó visszaemlékezéseit. Írók, címek sorakoztatása helyett inkább idézzünk fel néhány, Cs. Kovács Katalin múltvallató munkájához némiképp hasonló, erdélyi témájú szociográfiai írást: a 19. századi erdélyi művelődési törekvéseket felkaroló Újfalvi Sándor emlékiratait (úgy tűnik, ösztönzőleg hatott szerzőnkre), a hajdani erdélyi kisváros ellobbanó lelkeiről hírt hozó jeles novellista, Petelei István jórészt korabeli lapokban eltemetett útijegyzeteit, Kós Károlynak Kalotaszeget életre keltő munkáit, Bözödi György történeti megalapozottságú szociográfiáit vagy Beke György írói riportkönyveit.

Cs. Kovács Katalin térbeli és időbeli barangolásra (miként a fejezetcímek ígérik: tizenkét utazásra), Erdély ritkábban felkeresett, elfeledett tájaira hívja olvasóját. A családi bölcsőhelytől, Abafájától a Kalotaszeggel határos Almás völgyéig, a Szilágyság kapujától, a Meszestől a Mezőségig, a két Szamos dombos-lankás, történelmi viharokat megélt vidékére kalauzol el bennünket: a múltat jelenné örökítő, turisztikai látványt nem mindig nyújtó, helyenként fogyatkozó, elszórványosodó falvakba, e falvak vonzáskörének számító városokba, Bethlenbe, Désre, Szamosújvárra, Naszódra. Egymással történelmi sorsközösségben élő, egymás nyelvét és szokásait olykor értő, különböző kultúrájú emberek közé, akiket helyenként más-más harangszó szólít az Isten házába.

Valóság és képzelet, valósággal szembesített emlékek egyformán vallomásra késztetik könyvünk íróját. Rendszerint a tények, a közvetlen megtapasztalás erejével, olykor azonban egyetlen pillanat varázsa elég ahhoz, hogy az „eseménytelenségben” a lélek felfedje azt „amit az Idő végérvényesen elsodort”. Úgy is fogalmazhatnék: az éles szemű megfigyelő érzelmi hevületével kísérjük el az írót, azzal a meggyőződéssel, hogy nemcsak az itt élők otthona ez a vidék, hanem a feltérképezésükre vállalkozó Cs. Kovács Kataliné is.

A vissza-visszatérő, mondhatni az egész könyvet átszövő önvallomásoknak éppen ez az egyik fő forrása. Az ilyeneknek például:

„Kolozsvár. Itt születtem, itt nőttem fel, itt váltam azzá, aki vagyok. De igazán csak a Szamos útjait követve tudom vállalni önmagam. Mióta az eszem tudom, a Szamos mentén éreztem igazán otthon magam. [...]

Sosem tudok úgy végigutazni egyetlen településen sem, hogy ne kapcsolódna hozzá valamilyen emlékem. [...] Én nem tudok másként élni, csak ha mindent tudok, vagy megközelítően mindent arról a helyről, ahol megfordulok.”

A könyv címe (Időringató)és alcíme (Barangolások térben és időben) valójában jelképes. Múlt és jelen, személyes élménnyé avatott események, történések, régmúlt emlékei elevenednek meg előttünk – értelmet és fel-felsejlő érzelmeket harmonikusan ötvöző előadásban, nyelvi választékossággal, közvetlenséggel. Egy-egy fejezet, egy-egy falu, egy-egy város egy darab történelem. Olyan elénk tárulkozó világ, olyan újrateremtése letűnt századoknak, életformáknak, amelyből nem hiányzik e tájak szellemi öröksége sem. Némi patetikusággal úgy is fogalmazhatnék: egyéni és közösségi, nemzeti és nemzetiségi sorsokat alakító korszakos változások, remények és csalódások, hétköznapok és az ünnepi pillanatok, a hely szelleme és térbeli határokat nem ismerő örök emberi értékek vannak jelen a könyv lapjain. Hol egymást erősítő közelségben, hol elbizonytalanságot keltő távolságban.

Ugyanakkor egyfajta „belső” barangolásra, önvizsgálatra késztetők ezek az utazások. A szerző meg is vallja bevezető soraiban: „Az utazás út önmagamhoz, mert miközben utazom, kitekintek a világra, s minél inkább látom a valóságot, annál ismeretlenebb lesz, annál rejtélyesebb. De megnyílok önmagamnak, feneketlen források buzognak fel emlékezetemből, s mindegyikből saját arcom pillant vissza rám.”

Olyan ez a barangolás, amely nem annyira a látvány, mint inkább a látvány-nyújtotta élmény erejével hat ránk.

Nehéz lenne felsorolni múltunknak, az erdélyi magyar szellemi életnek azokat az ismert vagy elfelejtett egyéniségeit – íróit, művészeit, tudósait –, akik szintén szereplői a könyvnek. Akárcsak azokat a történeteket, „eseteket”, amelyek szerzőnk hivatásként felfogott nevelői munkájának tapasztalatait hitelesítik. Mégis ide írok a Wesselényi Miklós híres művéből néhány, Cs. Kovács Katalin által idézett és magáénak vallott sort: „Nem fogja az Beethoven vagy Cramer mesteri hangszövéseinek kincseit sem érteni, sem érzeni, kinek fülei egyszerű melódiák hallása által az összhangzás bájával még meg nem ismerkedtek.”

A nyitó és záró fejezet nemcsak azt kívánja érzékeltetni, hogy ez a „zárt” világ tágabb horizontú. A „keretben” ott rejlik egy másik történelmi tény is: hosszú évszázadok során Kelet és Nyugat alakította ennek a tájnak az életét, az itt élők vágyait és lehetőségeit.

 


*Cs. Kovács Katalin:Időringató, Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2009.







További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap