label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Multidezo

« Vissza a főoldalra


ELFELEJTETT TÖRTÉNETEK – A kolozsvári futball története (7.)

Létrehozva: 2010. január 25. 00:55

SALLAI ANDRÁS LORÁND

A KKASK és a KAC Kolozsvár két legrégebbi csapata volt, már 1905-től nagy csatákat vívtak egymással. Bár a KAC az 1910-es években anyagi gondok miatt legyengült, a két csapat mérkőzése helyi derbinek számított
A KKASK és a KAC Kolozsvár két legrégebbi csapata volt, már 1905-től nagy csatákat vívtak egymással. Bár a KAC az 1910-es években anyagi gondok miatt legyengült, a két csapat mérkőzése helyi derbinek számított
FOLYTATÁS LAPUNK JAN. 11-I SZÁMÁBÓL


A szervezőknek a játékvezetés esetében is az MLSZ szabályzatához kellett alkalmazkodniuk, és a bajnokság kezdete előtt a futball megtett még egy lépést a profizmus irányába. A pártatlan és a szakszerű játékvezetés biztosítása a kolozsvári labdarúgás érdekét szolgálta. Emiatt az MLSZ vizsgálóbizottságot küldött Kolozsvárra azért, hogy mindhárom együttesből levizsgáztasson egy-egy játékvezetőt. A városban már volt néhány tapasztalt játékvezető, de egyikük sem rendelkezett szakképesítéssel. A KKASK-tól Kuntner Róbert, a KAC-tól Koncz Rudolf, míg a Vasutas Sportklubtól Chemez Rezső személyében először bírálhattak Kolozsváron hivatásos játékvezetők. A három bírót a már évek óta alkalmazott eljárás szerint azokra a mérkőzésekre nevezték ki, amelyeken nem saját csapataik szerepeltek.

A szövetségi vezetők terve azonban kudarcot vallott, mivel egyes találkozókra fővárosi játékvezetőt kellett kinevezniük. Chemez Rezső ugyanis, aki bíráskodás mellett futballozott is, nem vállalta el a játékvezetést, mivel a legnehezebb mérkőzésen, a KAC–KKASK összecsapáson kellett volna bíráskodnia. Helyette budapesti bírók vezették a játékot, sokszor a Kolozsvárt MÁV igazgatósági tisztviselőként dolgozó Kiss Menyhértet kérték fel játékvezetésre. A fővárosi sípmesterek igénylése az 1900-as évek végén uralkodó játékvezetői hiányról árulkodott. Annak ellenére, hogy az évek során a különböző csapatok foglalkoztak bírók nevelésével is, csupán hárman vizsgáztak és szereztek szakképesítést, de csak ketten bíráskodtak.

A kolozsvári labdarúgásban idővel nemzetiségi jellegű botrányok is jelentkeztek, amelyek nem hiányoztak az Ellenzék című napilap hasábjairól sem. A Budapesti Törekvés 1908 áprilisában ismét Kolozsvárra látogatott, és ezúttal is fölényes győzelmet aratott a KKASK ellen. A nézők számára azonban a nagyarányú, 12:0-s vereségénél a hazaiak sárga-fekete színű, német nemzeti viseletre emlékeztető ruhája jóval nagyobb megbotránkozást keltett.

A hivatalos bajnokság kiírása és az egyre szervezettebb barátságos találkozók a folyamatos korszerűsödésről árulkodtak. Ugyanakkor a mérkőzések száma is rohamosan növekedett, a futballkedvelők a menetrend sűrűsödésével hozzászoktak a hetente megrendezett összecsapásokra. A szervezők és csapatok alkalmazkodtak az elvárásokhoz, és az egyre nehezebb program ellenére, hogyha valamiért elmaradt a hivatalos mérkőzés, helyette barátságos találkozókat rendeztek. 1908 márciusában a KAC-nak bajnoki meccsen kellett volna pályára lépnie a KKASK ellen, ezt azonban a KAC kérésére elhalasztották április 12-re, így barátságos összecsapáson méretkeztek meg a felek. 1909 májusában a Vasutas Sportklubnak bajnoki mérkőzést kellett volna játszania a KKASK ellen, de az MLSZ által megbízott játékvezető ismeretlen okok miatt nem jelent meg, így csupán egy barátságos játékra került sor. A fejlődés tehát nemcsak a játék minőségében, hanem a felelősségérzetben és a hozzáállásban is megmutatkozott. Egyes találkozókért, amelyeket nem játszottak le, a nézők visszakapták a jegy árát.

Az erős magyar, főleg budapesti együttesek kolozsvári szereplése 1908-ban már megszokottá vált a focikedvelő közönség számára. A Törekvés ebben az évben háromszor is megméretkezett a KKASK-val, a vendégek pedig mindegyik alkalommal fölényesen győztek. Az akadémia számára már az is fejlődést jelentett, ha az 1908. áprilisi 12:0-s vereség után októberben már csak 7:0 arányban maradt alul. Az erőviszonyok fokozatos közeledéséről árulkodik az is, hogy a következő év szeptemberében a KKASK már csak 4:0-s vereséget szenvedett ugyancsak a Törekvéssel szemben.

A budapestiek elleni mérkőzések következménye hamarosan sikerekhez vezettek. A KKASK 1908 októberében a Budapesti Egyetemi Atlétikai Klubot (BEAC) fogadta, és bár a vendégek nem az alapcsapattal szerepeltek, az akadémia akkoriban nagy sikernek és ritkaságnak számító 5:2-s győzelmet könyvelhetett el. A hazaiak a következő felállásban szerepeltek: Brunhuber – Petrán, Holecsek – Strauch, Héczey, Podhorszky – Gajzágó, Hegyi, Nászta, Betnár, Schmidt. A Vasutas Sportklub 1908 szeptemberében először játszott fővárosi csapat ellen, ekkor a Törekvés második csapata 8:0-s vereséget mért a házigazdára.

A Törekvés után egyre több magyarországi csapat látogatott Kolozsvárra, így a város egyre igényesebb nézői már rendszeresen élvezhették a jó minőségű budapesti futballt. A labdarúgás egyre növekvő jelentőségét alátámasztja a hagyományosan megrendezett pünkösdi torna rangja is. A korábbi években helyi csapatok vettek részt az eseményen, 1909-ben azonban már a korszak legjobb magyar együttesét, a budapesti Ferencváros (FTC) bajnokcsapatát, és a nézőközönség által már jól ismert Törekvést hívták meg. A tornán továbbá a keleti kerületi bajnok KKASK és a KAC vettek részt, az elődöntőkben pedig az akadémia az FTC-vel, míg a KAC a Törekvéssel csapott össze.

Az 1908–1911 közötti labdarúgás egyik legjellemzőbb tulajdonságának az ambivalencia bizonyult, amely kezdettől fogva jelen volt Kolozsvárt. Ezt alátámasztotta a Színház és Sport időszakos szaklap KKASK és BEAC közötti találkozójának a beszámolója is. A szaklap szerint Holacsek Ernő nem szerepelt annyira eredményesen hátvédként, mint az azelőtti összecsapásokon fedezetként, ugyan akkor a korábbi kapus, Gajzágó a szóban forgó találkozón jobbszélsőként játszott.

A fejlődés hamarosan megkívánt egy magasabb szintet, így 1910 őszén már kolozsváriak is részt vehettek a Magyar Kupa sorozatában. A KKASK és a Vasutas Sportklub közötti novemberi kupamérkőzést kiemelt fontosságúnak és nehéznek tartotta az MLSZ, emiatt az akkori legjobb magyar bírót, Herceg Edét bízta meg a játék vezetésével. Az azelőtti években az akadémia fölényes győzelmeket aratott a vasutasok felett. Ezúttal a KKASK csupán 3:2-re győzött, a szoros végeredmény pedig a város futballjának a kiegyensúlyozottságáról és a kiegyenlített erőviszonyokról árulkodott.

Nemzetközi mérkőzések a bukaresti és a török válogatott ellen

Az 1900-as évek végére a kolozsvári labdarúgás már addig a szintig jutott, hogy nemzetközi mérkőzésen is megméretkezhetett. A más országok válogatottjai és együttesei elleni összecsapások sorozatát a legerősebb helyi együttes, a KKASK bajnokcsapata kezdte. 1909 novembere mérföldkőnek számított a város labdarúgó-történetében, mivel a Bukaresti válogatott barátságos mérkőzésre hívta meg az akadémiát. A vendégek 5:4-re győzték le a többnyire angolokból és más nemzetiségű játékosokból álló bukaresti csapatot.

A kolozsvári és bukaresti labdarúgás közötti szoros kapcsolat 1910 tavaszán lehetővé tette az első nemzetközi mérkőzés megrendezését Kolozsváron, amikor a román válogatott a KAC-cal és a KKASK-val is összecsapott. Az akadémia 8:2-re győzött a vendégek elleni visszavágón, az atlétikai klub pedig a következő nap 4:2-re diadalmaskodott a románok felett. A KAC a következő felállásban szerepelt: Nyilas – Walter, Weszely – Petrán, Markovics, Márczinkievicz – Harnik, Nászta, Betnár, Katona, Smidt. A román válogatottban Kemény Arnold hálóőrön kívül, aki lehetővé tette csapata erdélyi szereplését, hat angol, két német, egy holland és csupán egy román futballista játszott.

A kolozsvári, és általában a magyar futball által aratott sikerek hamarosan megkívánták az erősebb együttesekkel és válogatottakkal való megméretkezést. Az 1900-as évek elején a tanintézmények nemcsak sportrendezvények, hanem tanulmányi kirándulások szervezésével is foglalkoztak. Az 1911-es húsvéti vakációban a Kereskedelmi Akadémia által megrendezett törökországi kirándulás nagy visszhangot keltett a sajtóban. A KKASK kétszer is megmérkőzött Konstantinápolyban (ma Isztambul) a helyi Galata Serai-jal (ma Galatasaray), egyszer pedig a város válogatottjával. Az első találkozón sikerült kiharcolniuk 2:2-es döntetlent, de két nappal később 3:1-es vereséget szenvedtek. A következő nap a vendégek 4:2-re kikaptak Konstantinápoly válogatottjától is. A kudarcoknál azonban sokkal többet jelentett az erős csapatokkal szembeni erőfelmérés és a tapasztalatszerzés.

A törökökkel kiépített kapcsolatoknak köszönhetően szeptemberben sor került a visszavágókra is. A futball fejlődését bizonyította, hogy három nap alatt a kolozsváriak két nemzetközi sikert értek el vendégeik ellen, miután fél évvel korábban kétszer is vereséget szenvedtek. A KKASK szeptember 24-én 3:1-re legyőzte a Galata Serait. Az akadémia együttese a következő felállásban szerepelt: Walter II., Walter, Izsák, Marcienkievic, Strauch, Stotter, Katona, Nászta, Welser I., Nagy, Klein. A vendégek összeállítása: Ahmed, Ismet, Neched, Djevad, Hassan, Békir, Husszein, Galib, Djélal, Idriss, Hmine. Két nappal később már a város válogatottja állt a konstantinápolyiakkal szemben, a mérkőzés ezúttal is hazai, 4:2-es győzelemmel végződött.

Európai szintű sporttelep Kolozsvárt

Az 1900-as évek végén a kolozsvári sport által elért nemzetközi sikerek, mint például Somodi István magasugrásban szerzett olimpiai ezüstérme ráébresztették a város vezetőségét a sport jelentőségére. Ez alól nem képezett kivételt a labdarúgás sem. A KKASK, a Vasutas Sportklub és a KAC fővárosi csapatok elleni egyre sikeresebb szereplése és a vidéki csapatok elleni eredményeik pozitív hatást váltottak ki a helyi önkormányzatban. Bár a nagymértékű befektetések még várattak magukra, a városi tanács már egyre gyakrabban támogatta a sportot. A sport jelentősége a vezetőség szemében kezdetben csupán kisebb gesztusokban mutatkozott meg, az 1909-es pünkösdi tornán például a városvezetés a győztesnek járó serleggel támogatta a szervezőket. A városi tanács az MLSZ-szel együtt hamarosan támogatta a csapatok külföldi kirándulásait, amelyek lehetővé tették a más válogatottak elleni mérkőzések megrendezését. Hasonló segítségben részesült a KKASK is 1911 húsvéti vakációjában, amikor mintegy nyolcvan érdeklődő kíséretében Törökországba látogatott tanulmányi- és sportkirándulásra. Az önkormányzat sport iránti érdeklődése és nyitottsága viszont már korábban is megmutatkozott. 1910 januárjában ugyanis a városi tanács felkérte Pobula Tivadar budapesti mérnököt, hogy készítse el a Rákóczi-kertben (ma Sétatér) építendő sporttelep tribünjének és büféjének a terveit.

A létesítmény munkálatait eredetileg Somodi István olimpiai sikere után szerették volna elkezdeni. A tervek elkészítésének azonban csak 1911 januárjában foghattak neki, mivel addig a Sétatérnek azt a részét a kincstárnok tűzifa raktározására bérelte. A bérleti szerződés lejárása után Kovács Gyula városi mérnök a budapesti FTC sporttelepének a mintájára elkészítette a terveket. A pályát először kelet-nyugat irányba akarták megépíteni, de erre már szolgált egy rossz példa, a vasutascsapat Nádas-patak melletti játszótere. Emiatt, Koncz Rudolf tanácsára, a mérnök a létesítmény észak-dél irányú elhelyezése mellett döntött, azért, hogy egyik csapat se játsszon a nappal szemben.

A korszerű, akkoriban nemzetközi igényeknek megfelelő sporttelep megépítése Kolozsvárt nemcsak a labdarúgás, hanem a teljes sport terén az addigi legjelentősebb befektetésnek bizonyult. A városi tanács áldozókészségét bizonyította a beruházás összértéke, a hatvan ezer korona is, amely hatalmas összegnek számított abban az időszakban. A tervek elkészítését követően tavasszal elkezdték a tényleges munkálatokat. A telep nyugati oldalán magas fatribünt építettek, így ez enyhe árnyékot vetített a pályára.

FOLYTATJUK






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap