Rohanással teli mindennapjainkra csak ideig-óráig jellemző jó érzés-, nyugalom- és szeretetféle keríti hatalmába a Reményik galériába ezekben a napokban betérőket: a magyarországi képzőművészek alkotásaiból szervezett meseillusztrációs kiállítás – amellett, hogy Kolozsváron is bemutatkozik –, harmincadik születésnapján köszönti „csemetelapunkat”, a Szivárványt. Mi pedig, a folyóirat egykor oly hűséges, időközben azonban felnőtté, ezáltal pedig kissé eltávolodott olvasói Bolond Jankó, az aranyszőrű bárány, Többsincs királyfi, valamint az okos lány története révén és a Szivárvány által szerzett szép pillanatokra emlékezve ismét önfeledt gyermekeknek érezhetjük magunkat.
Emlékszem, az óvodában, az iskolában és kis családunkban egyaránt ünnepnap volt, amikor megérkezett a Szivárvány és a Napsugár. Leültünk és böngésztük, eleinte csak az illusztrációkat szemléltem, az óvónéni és szüleim pedig olvasták a szebbnél szebb meséket és verseket. Később már egyedül is felfedezhettem a folyóirat által oly színvonalasan tálalt kincseket. Biztos vagyok abban is, hogy hozzám hasonlóan mások is örömüket lelték Csipike, az óriás törpe leveleiben is.
Ismerőseimtől tudom, hogy – bár a világ az én gyermekkorom óta is sokat változott –, a gyerekek és szüleik még mindig nagy szeretettel veszik kézbe ezeket a folyóiratokat. A színvonal és igényesség tehát nem változott. Az 1957 januárja óta megjelenő Napsugár és kistestvére, az 1980-ban Haza Sólymai néven létrehozott, a rendszerváltás óta pedig a Napsugár Alapítvány eredeti elképzelése szerint Szivárványként megjelenő gyermeklap a legtehetségesebb romániai magyar alkotók közreműködésével készült az elmúlt három évtizedben: Szilágyi Domokos, Bajor Andor, Fodor Sándor, Kányádi Sándor, Marton Lili, Bálint Tibor, Lászlóffy Aladár, Jánky Béla, és folytathatnánk azoknak az íróknak és költőknek a felsorolását, akik nekünk hónapról hónapra örömet szereztek. Legszebb illusztrációikkal pedig olyan neves képzőművészek járultak hozzá a lap színvonalának növeléséhez, mint Soó Zöld Margit, Unipán Helga, Forró Ágnes, Székely Géza, Venczel János, Müller Katalin stb.
A január 7-én délután tartott tárlatmegnyitón örömmel újságolta Zsigmond Emese főszerkesztő, hogy – míg a 90-es éveket a kommunista rendszer általi elnyomás és cenzúra feloldása, egyszersmind a gyermekirodalomtól való elfordulás jellemezte –, az utóbbi években több fiatal költő, író és grafikus ragad tollat és ceruzát, hogy a gyermeklap hasábjain publikáljon. Utánpótlás tehát van, hogy csak néhányat említsünk, Kovács András Ferenc, Visky András, Egyed Emese, László Noémi, Demény Péter, Szántai János, Láng Zsolt, Fekete Vince, Balázs Imre József, Berszán István és Zágoni Balázs írásai szereznek mostanság kellemes pillanatokat gyermekeinknek.
A szerkesztőség tagjai tehát mindent megtesznek annak érdekében, hogy ma is felhőtlen legyen gyermekeink gyermekkora. Mi, felnőttek álljunk meg egy pillanatra (vasárnapig még betérhetünk a Reményik Sándor Galériába), és a kiállított bábfigurákat, meseillusztrációkat szemlélve emlékezzünk gyermekkorunk szép pillanataira, legyünk egy kicsit ismét gyerekek! Téged pedig Isten éltessen, kedves Szivárvány, valamennyi hűséges és mára hűtlenné vált, de egykor oly lelkes barátod nevében azt kívánom neked (és persze nagytestvérednek, a Napsugárnak is), hogy gyermekeinket és unokáinkat is épp olyan lelkesen pátyolgasd, mint ahogyan azt velünk tetted.
