label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Kolozsvári néző

2009. december (3)
Létrehozva: 2009. december 21. 01:34

KÁNTOR LAJOS

Akarácsonyvárás hogyanjában lehet talán a legjobban lemérni a különbséget 2009 decembere és a húsz évvel ezelőtti december között. Nyilván Romániára gondolok. És magunkra, erdélyi magyarokra, kolozsváriakra – és szűkebb családunkra. [Szóljon hozzá!]


A temesvári december 15–16-ika s még inkább a bukaresti december 21–22., a kolozsvári főtéri halottak (ugyancsak december 21.) után valószínűleg kevesen voltak, akik a két-három nap múlva esedékes otthoni karácsonyfa-állítás és ajándékozás megszervezésére gondoltak elsősorban. Széles körben terjedtek a kósza hírek terroristákról; a diktátor-házaspár már elmenekült ugyan, az állami (milyen más?) tévében győzelemről beszéltek valóságos és szerepjátszó forradalmárok, a fenyegetettség érzete azonban bennünk élt. Igaz, 23-án délelőtt mi itt, Kolozsvárt (Gáll Ernő lakásán) a Hívó szót fogalmaztuk, 24-én délelőtt pedig a volt Igazság egyik emeleti szobájában kimondtuk a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanács megalakulását (már két napja piacon az új lap, az Igazság helyett a Szabadság), de Tőkés László még Szilágymenyőben volt (tudtunkkal szekus őrizetben). Mikes Kelemen utcai karácsony esténket érthetően félelmekkel teli várakozás uralta. Valahonnan az utolsó percben került egy kis fenyő az asztalra, díszeket raktunk rá, de nagyobbik fiunk, Laci még nem jött vissza Menyőből, ahová filmes interjút ment készíteni Tőkés Lászlóval – vinni, pontosabban küldeni kellett azt sürgősen Bukarestbe, a központi televízióhoz. Tíz óra tájban végre megérkeztek – egész csapat, miután összetalálkoztak Szilágymenyőben a Chrudinák vezette budapesti tévéstábbal. Nem lett hát szűk családi ünnep, bár az öröm nyilván nem maradt el, sőt némi fellengzősséggel mondhatom: társadalmi méreteket öltött.

A temesvári évforduló alkalmából a Duna TV-ben vetített dokumentumfilmek idézik fel kinek-kinek a magántörténeteit. (Ezeket nem részletezem tovább, a későbbi napokból.) Kós Anna Bukarestben, 2009-ben szerkesztett tévéfilmje részben a felvezetettekhez hasonló szekus-megfigyelésekkel, tiltakozó aláírásokkal szintén továbbfűzhető volna, mint ahogy Szőczi Árpád krimiszerűen vágott története is az első nagy visszhangú, kanadai indíttatású Tőkés-interjú megszületéséről, vagy ahogy a rendező állítja: „a romániai forradalom kitörésének valódi történetéről”. (A Drakula árnyéka című fél-dokumentumfilmről Szőczi beszél az Új Magyar Szó munkatársának.)

A két évtizeddel ezelőtti temesvári események -– éppen a mostani tévényilvánosság révén – látványosan összekapcsolódtak a jelenkori politikummal, nem egyszerűen a főszereplők személyes emlékezése folytán. Az Alkotmánybíróság által lezárt, azaz visszautasított PSD-fellebbezések lejártával újra államelnöknek nyilvánított Traian Băsescu magas állami kitüntetéssel, Románia Csillagával ismerte el Tőkés Lászlónak a forradalom elindításában játszott szerepét – és ezzel, valamint olyan személyiségek 2009. december 15-i temesvári megszólalásával, mint a Béke Nobel-díjas Lech Walesa, Orbán Viktor és Emil Constantinescu, a 20. évforduló különös politikai súlyt kapott. Ebben az összefüggésben nyilván más megvilágításba kerülhet akár egy PD-L-s vezetésű (és többségű) kormányban az RMDSZ esetleges részvétele – noha az államelnök-választási kampányban határozottan az ellenzéki koalícióhoz csatlakozott RMDSZ-álláspont gyökeres változását a magyar szavazók (és nem szavazók) jelentős hányada bizonyára meglepetéssel vagy éppen döbbenten veszi tudomásul. (A román médiahangok közül az egyik legdurvábbat idézhetjük a Mesagerul de Cluj vezércikkéből; Liviu Alexa főszerkesztő Băsescu várható nehézségeit ecseteli az államvezetésben, amit a PD-L-hez átálló RMDSZ, „az örök politikai kurva” szerinte nem igazán segíthet megoldani.) A közvetlen magyar részvétellel vagy anélkül létrejövő parlamenti-kormányzati többség persze ingatag, mindenesetre az agresszív politikai hangnem egyelőre megpróbál beleszólni a holnapi kormányzás mikéntjébe – bár egyre többen vannak a kiábrándultak, a mérsékletre intők, az „életre–halálra politizálás”, az elvakult hatalomszerzés ellenzői. Mircea Vasilescu főszerkesztő a Dilema vechében még a két ünneplő elnök(jelölt) napjaiban mutatott rá a mindkét oldalról elhangzott rágalmakra. Andrei Pleşu ennél keményebben jellemzi a politikum inflációját – összehasonlítva az 1989-es helyzetet a 2009-essel.

Pleşu nem kevesebbet állít, mint hogy a Ceauşescu-diktatúra szabadságjogokat megszüntető idejében az egyén jobban meg tudta őrizni belső szabadságát, mint ahogy azt ma képes megtenni, amikor mindent átitat, megfertőz a politika, így házasságokat, barátságokat bont fel. A politika invazív anyagcseréjének következtében – írja Pleşu – új foglalkozások, új életszemléletek, új hierarchiák jelentek meg; intelligens emberek hülyékké váltak, elvesztették humorukat. Ilyen körülmények között nem lehet szó „belső szabadságról”. Rosszul éljük meg a lelkesedést és a gyűlöletet. „Vajon milyen védőoltás menthetne meg minket?”

Még ha történetesen karácsony napjaira, a szeretet, a család ünnepére sikerülne is nyugalmat, békét teremteni, arra a bizonyos vakcinára a következő hetekben-hónapokban igencsak nagy szükség volna. Honnan lehetne ilyet beszerezni, a romániai politikába beoltani – miközben a világ nagy része, közel és távol konfliktust konfliktusra halmoz. Nem csupán a globális felmelegedés akadályozása ügyében nem tudtak megegyezésre jutni a klímacsúcson, de az egymástól eltérő kultúrák-civilizációk-vallások ütközése is fenyegetésként van jelen, a Föld számos helyén robbanás veszélyét rejti.

Ehhez képest valóban nem kellene élet-halál kérdése legyen, hogy Romániában Traian Băsescu vagy Mircea Geoană elnöksége alatt alakul román kormány. A román többséget nem fenyegeti már, hogy egy (romániai) német kormányzása alatt kelljen pár évig vagy pár hónapig élnie. Valamikor ugye német királyt hívtak meg az ország frissen alapított trónjára – és végül jó románt találtak benne meg az utódaiban. Hogy a romániai magyaroknak pedig ki biztosít (hatna) több autonómiát? Az majd elválik.






Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap