label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Kultura

« Vissza a főoldalra


Zenész-dinasztiák Kolozsváron

Létrehozva: 2009. november 13. 01:37

NAGY-HINTÓS DIANA

László V. Ferenc
László V. Ferenc
Rendhagyó kamaraestnek lehettünk szem- és fültanúi szerda este a zeneakadémián: a kolozsvári gyökerekkel rendelkező, ám jelenleg Spanyolországban élő és tevékenykedő Tomosvary Szabo Geza Segismundo gordonkaművész állított emléket zongoraművész édesapjának, Szabó Gézának, aki 1947-től a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet tanársegédeként, majd ennek utódintézményében, a Gheorghe Dima Zeneakadémián tanított zongorát, orgonát, partitúraolvasást és zongorakíséretet. A hangverseny műsorán a zeneszerző nagyapa, Delly Szabó Géza egy műve is helyet kapott. A hangverseny apropója, gondolom, az lehetett, hogy a zongoraművész Szabó Géza idén töltötte volna be századik életévét. Az évforduló kapcsán lapunkban László V. Ferenc zenetudós elevenítette fel tartalmas és ugyanakkor olvasmányos írásában a zongoraművész életútjának és zenei pályájának főbb elemeit.


A gordonkaművész Tomosvary Szabo Geza Segismundo először a kamaraest műsorának változatosságával lepte meg a közönséget. Először egy Kolozsváron ritkán hallható Chopin g-moll, op. 65. gordonka-zongora szonátát adott elő Juan Manuel Cisneros Garcia spanyol zongoraművésszel közösen. Mivel Chopint nem csak a nagyközönség, hanem a szakemberek is főleg zongoraművészként és zongorára írt darabok zeneszerzőjeként tartják számon, így tehát annál érdekesebb, hogy egy zenei ritkaságnak minősíthető darabbal kezdte szólóestjét, amely lehetőséget biztosított mindkét előadó virtuozitásának megcsillogtatására. Második műsorszámként Delly Szabó Géza (1883–1961) d-moll gordonka-zongora szonátáját hallhattuk, amely elsősorban gyönyörű, posztromantikus műre jellemző dallamával kápráztatta el a közönséget. Annál is inkább kiemelendő a dallamvonal szépségére való (tudatos?) szerzői összpontosítás, hiszen a XX. század első felében, amikor a fentebbi mű keletkezhetett, a zeneszerzők az atonalizmus és más, a melódia klasszikus értelemben vett szépségét figyelmen kívül hagyó irányzatok követőivé váltak. Ezt követően Sztravinszkij: Olasz szvitje hangzott el Gregor Pjatigorszkij (1903–1976) ukrán származású, ám később Kaliforniában letelepedett világhírű csellóművész által készített gordonka-zongora változatban. A huszadik századi zeneszerzők közül Ligeti György: Gordonka szóló szonátáját adta elő Szabo Geza Segismundo tökéletes hangszertechnikáról téve tanúbizonyságot. Végezetül Bartók Béla: I. rapszódiájának gordonkára és zongorára írott változatával és egy ráadásként előadott Granados-művel zárult a kamaraest.

Összegzésképpen elmondható: minden igényt kielégítő produkciónak, valamint tökéletes hangszertechnikával és muzikális előadásmóddal elkápráztató művészpárosnak tapsolhattunk ezen a kamaraesten.






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap