Az első rész bulis hangulatot varázsol elénk. Bizony, nemcsak az évkezdő egyetemisták ünnepelnek és buliznak napestig, így tettek már az ókorban, az írott források hajnalán, ahol a grafománabb népek bőséges szóáradattal jegyezték fel szórakozottabb pillanataikat. De mit is érthetünk „buli” alatt az ókorban? Nos, bár Madonna nem fetrengett sumer vagy római módra, de a szórakozás, a felhőtlen kikapcsolódás már az ókorban is díjazott volt. Az összegyűlés oka volt más, legtöbbször szakrális jellegű, de ezreket vonzott egy triumphus, amikor győztes hadvezérek, királyok ünnepeltették legtöbbször passzív részvételüket egy kemény csatában. Volt továbbá sporteseményhez kötött tombolás és l’art pour l’art party mecénás gazdagéknál.

Választék akad bőven, nem könnyű rábökni az „ókor legnagyobb bulijára”. Cassius Dio tollforgató szerint Traianus 123 napig ünnepeltette a dákok felett aratott győzelmét. Szokás szerint fél Róma az utcára csődült, és félévnyi enni- és innivalót fogyasztottak. Több ezer vadállat vonult, pompás ordítással, és olyan parádés kavalkád hömpölygött az akkori kor metropolisában, amit a legmodernebb cirkuszok is megirigyelhetnének. De császári vonulás mellett otthonra lelt boros Bacchus a római arisztokráciánál. Lucullus méltán lett híres konyhaművész, neki köszönhetően kezdték római őseink a cseresznyét és az őszibarackot fogyasztani, de a sokat edző hadvezérnek köszönhetjük a darált sót is. Érdekesek lehettek a rövid csillagzatú császárnak, Vitelliusnak a lakomái is. A később szándékosan „deformált” kövérség kilóival és mérhetetlen étvágyával maradt a köztudatban: lakomáin több ezren buliztak és a felhozatalban nyolcezer makréla, tyúk és tömött állatiságok sorakoztak falásra. Maecenas, miközben olyan költők zengtek ódát a társaságnak, mint Horatius és Vergilius, bizony nem üres asztallal várta az elit vendégsereget. Ez afféle sznob buli volt, különmeghívottakkal, aktuális ruha- és frizurabemutatóval, az őzvadászat legfrissebb termékeivel. Az öreg Cato, aki erkölcsi szólamaiban egy régi Rómát temetett, ahol sznobizmusnak helye sem volt, bizony keresztre ment volna efféle dőzsölést látva. Mert bizony az egykori pásztornépség immár görög módra élt. Antik példaképeik symposionjaikon hasonlókat ettek, ittak. Zene szólt, auluszok és kitherások énekeltek, költők vidultak és filozófusok veszekedtek az élet nagy dolgairól, nemegyszer a szerelemről. De a görögök vidultak kedvenc Dionüszoszukkal a sportrendezvényeiken is: Olympiában, Isthmosban, Athénban a Panathenaián és ezerféle helyen egyaránt. A szatírok és bacchánsnők tánca nemegyszer bordalt szült görög földön.

A bulihoz értettek a perzsák is. Városokat alapítottak sorra és persze mindet meg kellett ünnepelni. Mérhetetlen gazdagságuk dáriusi volt: ők megengedhették maguknak, hogy a többezres háznép aranyserlegből igya a görög bort. Az ókori Egyiptomban egy felmérés szerint II. Ramszesz idején évi 132 napot szántak „bulizásra”: felvonulások, istenszobor hordozások, tömeges népkirándulás szabadság módra. A thébai Opet ünnepség a végén már össznépi bulivá nőtte ki magát, többezres tömeggel.

Az ókori bulik sora végtelen: buliztak tűzijátékkal a kínaiak, őserdőben buja templomok tövében a maják is. Mégis, az ókor legnagyobb buliját az asszírok tartották. Pont ők, akik végigharcolták civilizációjukat. I. e. 879-ben II. Assur-nasir-apli új fővárost alapított, szűz területen. Kalhu, az új asszír főváros, egy pompázatos palota köré épült, amelyen először jelennek meg a szárnyas griffek és géniuszok prototípusai. Nos, a bulin hetvenezer vendég tolongott, az akkori spontán lakosság kétszerese. A vendégek között ötezer „VIP”: királyok, nemesek, hadvezérek. Nekik leöltek vagy ötezer marhát, több ezer csirkét, feltálaltak ötven nagy hordó bort, több tonna gyümölcsöt és zöldségfélét és megszámlálhatatlan finomságot. A buli több hétig tartott.