label_szabadsag
1 USD 4.06  1 EUR 4.55  100 HUF 1.48
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Kultura

« Vissza a főoldalra


„Mondjon csütörtököt a Látóval”

Beszélgetés Demény Péterrel, a Látó esszérovatának szerkesztőjéve
Létrehozva: 2009. október 03. 07:34

KÖLLŐ KATALIN



– Mióta vagy a Látó szerkesztője?

– Tavaly októbertől. Éppen szabadúszó voltam, ami nálunk és az én területemen (irodalom elölről, illetve hátulról) többnyire azt jelenti: szabadfuldokló. Akkor vettem észre a neten, hogy a Látónál szerkesztői állást lehet megpályázni. A csapatot szerettem, indulásomkor nagyon sokat foglalkozott velem Kovács András Ferenc is, Láng Zsolt is, Vida Gábor fölöttem járt az egyetemen, remek kapus volt rémületesen rossz csapatunkban. Az egzisztenciális kényszer így alakult lelki reménnyé, aztán, hál’istennek, biztonsággá. A pályázatot megnyertem s az esszérovatot szerkesztem.

– Milyen gyakorisággal közöl a folyóirat esszét?

– Bár megegyeztünk, nem muszáj minden számban esszét közölnünk, meglehetősen gyakran sikerült jó írásokat találni (itt, zárójelben jegyzem meg: nem is hittem volna). És már nem zárójelben: annak idején a Krónikában vitt rovatomban is írtam arról, mennyire hiányzik Erdélyben ez a műfaj. Nos, úgy látszik, csak rovat kell és valamiféle rámenősség s máris akad, aki esszét ír. A rovatot Sétatérnek neveztük el, mert meggyőződésem, hogy az esszé a gondolatok sétája. Constantin Noica román filozófus jelentette ki egyszer Gabriel Liiceanunak egy păltinişi séta közben: ő nem a fejével gondolkodik, hanem a lábával. Én hetente egyszer focizom, olykor viszont gondolkodom. Szóval megadom a lábnak, ami a lábé.

– „Mondjon csütörtököt a Látóval”, így „reklámoztad” nemrég a folyóiratot, mit takar ez a mondat?

– Nem akartam olyan poros mondatokat írni, amelyek inkább elriasztják az embereket. Azt viszont igenis szerettem volna, hogy ha már Kolozsváron élek, teremtsek egy megszólalási lehetőséget, valamiféle műhelyt az itteni munkatársaknak, érdeklődőknek és kezdőknek. Mint mondtam (s ki hitte volna?!), én is voltam kezdő és nagyon jól emlékszem, milyen fontosak voltak Láng Zsolt színes golyóstollai. Most hát idegen golyóstollakkal ékeskedem.

– Milyen korosztályból jelentkeznek az esszéírásra vállalkozók?

– Nem feltétlenül úgy értettem, hogy most aztán erdélyi esszéírók lelkes hada vonul a Látóba. Inkább úgy, hogy talán teremtettem egy teret, amely eddig hiányzott vagy véletlenszerűen „ugrott elő”. Például Láng Zsolt mintha több esszét írna azóta s ez nagy öröm. Akárcsak Hammerstein Judit vagy Soó Éva jelentkezése. Egyikük Pesten él, a másik Olaszországban, de Kolozsvárott született.

– Mit kell szem előtt tartania szakmailag annak, aki esszéírásra adja a fejét? Szilágyi Júlia Lehet-e esszét tanítani? című remek kötetének címét parafrazálva kérdezném: lehet-e esszéírást tanulni?

– A szabadságot nem lehet megtanulni, gondolhatnánk. Azt azonban meg lehet, hogyan gondolkodjunk a saját fejünkkel, ne a máséval. A konvenciók és az üres hagyomány az igazi esszé legnagyobb ellensége – számomra ez Szilágyi Júlia könyvének legfontosabb tanulsága. Ő különben tanított az egyetemen és az életben, így hát, ha valaki tanul tőlem valamit, akkor többek között tőle is tanulja. Meg Montaigne-től, Babitstól, Nádas Pétertől és Kukucsitól…

 






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap