label_szabadsag
1 USD 3.89  1 EUR 4.58  100 HUF 1.51
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Korkep

« Vissza a főoldalra


Kié legyen a kisködmön?

Utógondozó tábor szenvedélybetegeknek
Létrehozva: 2009. augusztus 29. 05:34

Gotsman Csilla

Pillanatkép a táborból
Pillanatkép a táborból
A marosvásárhelyi Bonus Pastor Alapítvány évente szervez nyári utógondozó tábort az erdélyi szabadult szenvedélybetegeknek és családtagjaiknak. Idén a Nyugati Kárpátokban, a Lesi tó közelében táboroztak 85 résztvevővel. Az alábbiakban az egyik táborozó leírását olvashatják.


Érkezesünk után kislányom jelezte: úgy érzi magát, mintha a tavalyi táborból haza sem mentünk volna. Érdekes módon én is hasonlóan éreztem. Hátunk mögött hagytuk a zajos világot, a mobiltelefonok csengetését, a bankautomatákat, szupermarketeket. Helyettük ott voltunk a jól ismert kis tisztáson. Régebb a zajos fürdőhelyek nyújtottak vakációs hangulatot, minden lépésünket a hideg habos sör és a színesebbnél színesebb fagyik követték. Ezúttal más volt. Nagyon vártam az áhítatokat, a csoportbeszélgetéseket, és az esti „leckéket”.

A téma, bár előzőleg olvastam a körlevélben, ott tudatosodott igazán bennem: Békességre hívott el Isten. Minden napnak megvolt a maga üzenete a békességről, az élet minden területére. Pillanatnyilag is elgondolkodtatott, de hazaérkezésünk után született meg a végső értelmezés. Úgy éreztem, eljött az ideje cselekedni, de nem úgy, mint eddig. Isten nevében és imádkozva is lármáztam, erővel akartam változtatni a családi békén, renden. Azt hittem, ha csendben ülnek a gyerekek, békesség lesz. Tévedtem. Nem a csend jelenti a békét, nem kell a szájukat befogni. Egy másik ráébredés az volt, hogy nem vagyok pályatévesztett, mint hangoztattam sokszor. Isten segített idáig eljutnom a szakma területén is, hálával tartozok Neki, nem szemrehányásokkal. Ezért úgy kell rendelkeznem anyagi és energiaforrásaimmal, hogy az minden gazdasági körülmény között elég legyen, ne a többre vágyó elégedetlenség savanyú képével kezdjem és végezzem napjaimat. Mert háborgok sokszor, hogy nem fizetnek jól, drága az utazás a munkahelyig, későn érek haza és kevés erőm marad az otthoni feladatokra stb. És arról még nem is szóltam, hogy mennyit aggodalmaskodok: mit együnk és mit vegyünk fel? – ez a nagy kérdés. És az, hogy „kié legyen a kisködmön”? Úgy az ige, mint a csoportbeszélgetések rávilágítottak: ez kishitűségre vall.

Nemrég történt, hogy a családomat be akartam biztosítani, ha netalán korán meghalok, a gyerekeimnek legyen némi segítségük. Szégyenkezve gondolok most arra, hogy a felelősséget így akartam magamról lerázni. Hát én most imában kérem az Istent, segítsen meg, erősítsen hitben, hogy tudjak a kísértéseknek ellenállni, ne a világi reklámok fogságában éljek eladósodva, aggodalmaskodva.

Szólnék arról is, ami a legmélyebben érintett egy csoportbeszélgetés alkalmával. Valakinek a családszobrát rendeztük be (a pszichodrámában alkalmazott módszer családi kapcsolatok megjelenítésére, családtagok jelképes felállításával – azerk. megj.), én is helyet kaptam benne, döbbenetes volt a hatás. Tulajdonképpen én is lehettem volna az a személy, akinek a szerepét alakítottam. Akkor láttam túl a személyeken és értettem meg a kapcsolatot a családtagok közt. Gyermekként álltam ott, és néztem szomorúan a szülők viszonyát. Én már a saját szüleim kapcsolatán javítani nem tudok, viszont arra fogok vigyázni, hogy a mi gyerekeinknek szomorúságot ne okozzak amiatt, hogy banális semmiségeken vitatkozom az apjukkal, és nem is halkan. Ehhez is kérem Isten segítségét, mert a magam akaratából csak egy „amazon” típus vagyok, ahogy jelezte nekem egy társ a táborból. Zavarban voltam, s megkérdeztem: az milyen? Harcias, jött a válasz. Én meg kiegészítem: és elégedetlen, mert soha semmi nincs jól úgy, ahogy van.

Imáim azóta is úgy hangzanak: „Istenem, bocsásd meg a sok háborgásomat, lármázásomat, kérlek, taníts jó utakon járni és a feladataimat alázattal, békességben elvégezni. Ámen.”

Brassó, 2009. augusztus
 (Részletek a Bonus Pastor Alapítvány programjairól, tevékenységeiről a www.bonuspastor.ro honlapon.)

 

 






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap