label_szabadsag
1 USD 4.06  1 EUR 4.55  100 HUF 1.48
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


„Már nem lehet nagyot és hangzatosat ígérni a polgároknak”

– véli Kádár Magor kampányszakértő, a BBTE Kommunikáció és Közkapcsolatok Kara magyar tagozatának vezetője
Létrehozva: 2009. augusztus 15. 05:31

FERENCZ ZSOLT

Meg kell értetni a politikussal, hogy nem tudunk egyik napról a másikra »jó fiút« faragni belőle”
Meg kell értetni a politikussal, hogy nem tudunk egyik napról a másikra »jó fiút« faragni belőle”
„Az államférfi a következő nemzedékre gondol, a politikus csak a következő választásokra” – mondta egykoron Winston Churchill brit miniszterelnök. Való igaz, az utóbbi három esztendőben, amikor a romániai állampolgárokat minden félévben az urnák elé hívták, több alkalommal mehetett el kedvünk a politikától és maguktól a politikusoktól is. Amit viszont a választók tapasztalnak, az a politikai kampányoknak csak egy része, a háttérben komoly szervezési és előkészítési munka folyik – tette hozzá Kádár Magor kampányszakember, a BBTE Kommunikáció és Közkapcsolatok Kara magyar tagozatának vezetője, beszélgetőpartnerünk, akinek szakterülete a kampánykommunikáció, a politikai marketing, arculatépítés, médiatervezés, rendezvényszervezés, tárgyalástechnika és adományszervezés.


Mi az, amit egy kampányból az átlag polgár meglát, és mi minden zajlik a függöny mögött?

– Kampány alkalmával a választók általában csak a jéghegy csúcsát látják, a folyamat nagyobbik része, a konkrét munka a háttérben zajlik. Amit nem lehet látni egy kampányból, az a jéghegy maga, ezért a vízen úszó rucához is szokták hasonlítani: csak azt látjuk, hogy az állat milyen szépen halad, de azt nem, hogy a víz alatt miként lapátolja a vizet. Egy kampánnyal akkor van gond, ha érezhető, hogy nem koherens, ha „kivillan” szervezési háttere. Nagyon sok olyan kampány volt már Romániában, amely semmi másra nem épített, mint arra, hogy a másik fél lépéseire reagáljon. Ez alapvető hiba. Sajnos még nagyon sok más tévedés is felmerülhet. Egy kampány nem lehet központilag irányított, előre megtervezett, hiszen interaktívnak kell lennie: érzékelni kell a piacot, a fogyasztót, a szavazót, néha reagálni kell a másik fél lépéseire is, de nem teszi jobbá a kampányt. Egy-egy politikai kampány rövid határidejű: ma kezdődik, szavazás után tíz nappal lejár, mérhető eredménye van, hiszen a szavazatok megszámlálhatók, és meghatározott büdzséből finanszírozható. Dinamikusabbnak és vonzóbbnak is tűnik számomra egy politikai kampány, mint a civil szervezetek arculatának tervezése vagy a fundraising (adományszervezés), amellyel korábban foglalkoztam. Tudom, hogy sokan a politikát és a politikai kampányokat általában mocskos dolgoknak tartják. Persze, van is benne valami...

Mi mindent kell figyelembe venni egy választási kampány megtervezésénél?

– Választási kampányt szervezni kihívás, hiszen megfelelő kulturális és szociális közegbe, illetve preferenciákba kell ágyazni, figyelembe kell venni a jelölt arculatát, konkurenseit, (mert mindig velük szemben határozzák meg magukat). Ez tulajdonképpen marketingkampány. A másik dolgot, amit figyelembe kell venni, már korábban is említettem: politikáról van szó, ami sokak számára nem túl vonzó... A lényeg, hogy az ember megtalálja a kettő között az összhangot. Mostanra már Kelet-Európában, ezen belül Romániában is kezdünk eljutni arra a szintre, hogy a politikai kampányt marketingkampánynak tekintjük: a jelöltet is el kell adni, akárcsak a terméket. Már nem arról van szó, mint korábban, hogy ha a jelölt tetszik az állampolgárnak, akkor rászavaz. A folyamat megfordult, ma már az a kérdés, hogy mire van szüksége a népnek.

A marketingszempontú megközelítés szerint az állampolgárnak elvárásai vannak, válaszként pedig fellép egy olyan jelölt, aki azoknak megfelel. „Végre egy olyan személy – mondja a polgár –, akire vártam!” (Mert az illető bátor, jó humorú, diktatórikus beállítottságú stb. – olyan, amilyet csak szeretne a választó). És elmegy, és rászavaz. A választók szavazásra bírása is egy külön szakma, körülbelül olyan, mint a fogyasztók vásárlásra való ösztönzése a marketing, reklám, manipuláció révén. Ha ezek nem léteznének, a vásárlók nem fogyasztanának, a szavazók pedig nem járulnának az urnákhoz.

Egyaránt részt vett már román és magyar pártok kampányainak tervezésében. Nem érzi ezt egyfajta árulásnak?

– Komoly szakmai vita folyik arról, hogy egy szakértő dolgozhat-e több párttal vagy sem. Voltaképpen igen, hiszen azt „szakérti”, aki felkéri. Ez a szakma viszont elsősorban a tapasztalatra épül. Aki egyetlen pártnak dolgozik, sosem fogja igazán megérteni, hogy a többi párt hogyan dolgozik. Én magam azt is szeretném megérni, hogy a pártok decentralizálják a feladatokat, olyan csoportokkal és szakértőkkel dolgozzanak, akik ismerik az adott településeket.

Hogyan vélekedik kampányszakemberként az őszi államelnök-választásokról?

– Úgy érzem, az állampolgárok kezdenek a valós fedezettel rendelkező ígéretek felé hajlani, nagyot és hangzatosat ígérni már nem nagyon lehet nekik: a „tartsunk össze”, mert mi magyarok, románok, keletiek, szegények, gazdagok vagyunk, már nem működik. A választók szeretnék biztonságban tudni magukat, a válság közepén viszonylagos pénzügyi biztonságra vágynak. Ezért úgy érzem, annak a jelöltnek van igazán esélye, aki képes reális képet festeni arról, hogy mi várható az elkövetkező időszakban, Romániában. Véleményem szerint a diskurzus többnyire arról fog szólni, hogy a helyzet nagyon rossz, de lesz ennél rosszabb is, mivel válság van, de akkor majd megpróbálunk úgy cselekedni, hogy az mindenkinek jó legyen. Aki egyebet ígér, az ámít vagy hazudik. Mást mondani irreális, márpedig az emberek realitásérzéke, főleg válságidőszakban nagyon éles. Nem azt mondom, hogy a népbutítás véget ért, mert erre még nem volt példa a történelemben, csak az eszközök és a tartalom változott. Remélem azonban, hogy az emberek realitásérzéke előbb-utóbb kifinomul. De nem szabad elfelejteni azt sem, hogy egy választási kampány nem attól jó, hogy a jelölt megnyeri a polgármesteri vagy államelnöki bársonyszéket. Az RMDSZ értelemszerűen nem azért állít államelnök-jelöltet, mintha annak valós esélye lenne Románia államfői székének elfoglalására. A sikerességi kritériumok mások: hányan mennek el szavazni, hogyan szavaznak, épül-e az arculat ezáltal, javul-e a szavazók és a párt közötti viszony stb.

Hogyan történik a személyi arculatépítés?

– Sokkal izgalmasabb személyi arculatot építeni, mint intézményit, esetleg termék– vagy más arculatot, hiszen a személy él, mozog, véleménye és egyénisége van, hibázik stb. Mára már mind a politikus, mind pedig a többi közéleti szereplő egyre inkább szükségét érzi annak, hogy jól felépített arculata legyen, hogy kedveltté váljon a választók, illetve a közönség szemében. Emiatt napjainkban már sokan foglalkoznak arculatépítéssel, több-kevesebb tudatossággal. Nem beszélnék a szakma professzionalizálódásáról, mert Romániában az arculatépítés igencsak az elején tart, többnyire csak tapogatózunk ezen a téren… Egy dolog valakinek a nyilvánvaló hibáit levetkőztetni, ezáltal pedig sokkal fogyaszthatóbb arculatot kialakítani, és más dolog kitalálni, hogy milyen arculattípusra van szüksége az illetőnek. Ez utóbbit kitalálni sokkal nehezebb.

Mit kell leginkább szem előtt tartani személyi arculatépítéskor?

– Az arculatépítés esetében mindig az illető egyéniségéből indulunk ki. Az egyéniséget tisztelni kell, figyelembe kell venni, arra kell építeni az arculatot, nem lehet azzal szembemenni. Aki ezt megpróbálja, az közröhej tárgya lesz, mert mást mutat magáról, mint ami valójában. Lehet, hogy technokrata lesz valakiből, vagy csak átlagos szakember, de elképzelhető az is, hogy populistább arculatot kell felvennie, mert az egyénisége, a modora, a karizmája azt engedi meg. Ezért kell eldönteni, hogy az illető számára mi a legmegfelelőbb.

Mi a helyzet a romániai magyar politikusok arculatával?

– A romániai magyar politikai szervezetek (akár az RMDSZ, akár az MPP) vezetőinek, akik már tizenvalahány éve a szakmában dolgoznak, spontán módon épült ki az arculatuk, az évek során senki nem építette azt. Az arculat egy idő után unalmas lesz, elkopik, ez különösen érvényes a politikában: bármit is tesz az illető, minden cselekedetének lesznek támogatói és ellenzői, jobban ki van téve annak, hogy tönkremegy az arculata, mint mondjuk egy sportoló, művész vagy újságíró. A számok azt mutatják, hogy a pártvezetők tetszési indexe a zéró vagy a negatív tartományban van. A választópolgárok inkább kedvelik azokat a fiatalokat, akik felmutattak valamit (elsősorban szakmai dolgokat), van karizmájuk, közvetlenek, ezek révén pedig új arculatot lehet számukra építeni. A polgárok voltaképpen várják a szakértőket és a diplomatákat. Ha azok eljönnek, a pártok élni fognak. Ezt minden pártról el lehet mondani manapság. Érdekes megfigyelni, hogyan változnak a különböző diskurzusok: mindenki kezdi áthelyezni a hangsúlyt a fiatalabb generációra, nem csak a politikában, de a választói bázisban is.

Mi az alapvető különbség az idősebb és a fiatal generáció között?

– A fiatalabbak kommunikálják mindazt, amivel foglalkoznak. Amellett, hogy valaki minisztériumot vezet, el is tudja mondani, hogy pontosan mivel foglalkozik. Az az állampolgár pedig, akinek van valamilyen szintű rálátása a dolgokra, (azáltal, hogy például újságot olvas) rájön: jó az, amit az ilyesfajta politikus művel. Kiváló példa erre a Nagy Zsolt által végzett internet-bevezetési program, illetve Korodi Attilának a háztartási hulladékok kezelésére vonatkozó elképzelése. Ezekkel a projektekkel a politikusok nem hoznak gyökeres változásokat, de mert hasznos, jól végzett munkáról van szó, ha azt megfelelő médiaszerepléssel kommunikálják az állampolgárok felé, hitelt érdemlő személyekké válnak. A rendszeres munka szükséges a politikusok és a közéleti szereplők számára is, hogy arculatuk folyamatosan épüljön. Romániában nagyon szép példák vannak arra, hogy a küzdelemben alulmaradt fél pontosan azzal tudott arculatot építeni, hogy alulmaradt. A 2008. júniusi helyhatósági választásokon Maros megyében az RMDSZ-es Lokodi Edit nyerte meg a megye tanácselnöki tisztséget. Ahogy ez az adatok összesítése után kiderült, ellenfele, a liberális Ciprian Dobre, perceken belül „átstartolt” egy hatalmas csokor virággal a szövetség székházába, hogy gratuláljon a hölgynek. A hírek így nem csak arról szóltak, hogy „Lokodi Edit megnyerte a választásokat”: közvetlenül utána az következett, hogy az ellenfél gratulált neki, és milyen szép gesztus volt ez részéről. Az arculat pedig ilyesmitől épül. Ha az emberek látják, hogy emelt fővel tud tovább menni, bár veszített, plusz pontokat szerezhet magának. Azok, akik rá szavaztak, megerősítve érzik magukat, a bizonytalanok pedig azt mondják, hogy né, milyen ügyes ez a fiú…

Elképzelhető, hogy a fiataloknak inkább sikerül kampányon kívül kommunikálni a választókkal?

– A válasz igen, de sajnos ezt is félre lehet magyarázni. Az utóbbi három évben félévenként volt választás Romániában, tehát bárki bármit tett időközben, rá lehet mondani, hogy kampányfogás. A rengeteg választás miatt folyamatos kampányban élünk, ami azt jelenti, hogy a média unalmas, az arculatok lassan elkopnak, de ugyanakkor azt is, hogy a szakértők, a kampánytervezők, a csoportok foglalkoztatottak.

Korábban civil szervezetek arculatépítésével és fundraisinggel (adományszervezés) foglalkozott. Miért tért át a politikai és marketingkampányok területére?

– Ezek a tevékenységek is nagyon érdekesek voltak, csak az volt a baj velük: viszonylag hosszú távon zajlottak. Egy arculatépítési kampány kb. másfél–két évig tart. Szervezetek esetében sok előre nem látható helyzet adódik, változnak a körülmények, ehhez alkalmazkodni kell. Az arculatépítő kampányok másik zavaró tényezője, hogy a kifutási idő leteltével az ember nem tudhatja biztosan: vajon az ő munkájának az eredménye mindaz, amit elért vagy a másé, mert közben számtalan körülmény megváltozott. Személyi arculatépítésnél persze meg kell értetni a politikussal, hogy nem tudunk egyik napról a másikra „jó fiút” faragni belőle, a várt eredmény nem fog jövő héten vagy a következő hónapban megmutatkozni, de két év múlva sokkal tetszetősebb személy lehet.

Az adományszervezés esetében bizonyos pénzösszeget kell összegyűjteni, a gond azonban az, hogy Romániában a fundraisereket többnyire koldusoknak tekintik. Míg Nyugaton ez egy külön szakma, itthon megalázkodva, meghunyászkodva kell könyörögniük azoknak, akik ezt a fajta tevékenységet végzik. Mentalitásváltásra van szükség: a cégek kötelességüknek kellene érezzék, hog profitjukból visszajuttassanak valamit annak a közösségnek, amelyhez tartoznak, és ahonnan az erőforrásokat elveszik. Ez a társadalmi felelősségvállalás benne foglaltatik a nyugati cégek és a multik szervezeti politikájában, itthon a szponzorálásban merül ki minden. Érvényes ez egyéni szinten is: aki megteheti, támogatja közösségét. Ennek pedig Erdélyben is van hagyománya, hiszen a mecenatúra régi korokból ismert. Az akkori felfogást kellene visszaállítani, de még nem sikerült, ezért az adományszervezés ma még nagyon hálátlan foglalkozás Romániában.

 






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap