label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Multidezo

« Vissza a főoldalra


Helytörténet – Kolozsvár címere

Létrehozva: 2009. július 14. 04:01

Asztalos Lajos

A nagy pecsétnyomóval készült függőpecsét egy 1493. december 3-i céhiraton
A nagy pecsétnyomóval készült függőpecsét egy 1493. december 3-i céhiraton
FOLYTATÁS LAPUNK JÚLIUS 7-I SZÁMÁBÓL


A második pecsétnyomó

Ez a megerősítés előtti nagyobbnak volt a kisebbik párja. A nagyobbik használatát 1475-ig lehet követni. Valószínűleg 1480-ban veszett el. De ez csak feltételezés. Abból az időből ugyanis a városnak sem jegyző-, sem számadáskönyve nem maradt fönn, így a pecsétnyomó eltűnésének körülményei ismeretlenek.

A pecsét újbóli megerősítése

Zsigmond király 1405. július 2-án kelt oklevelével megerősítette Kolozsvár közhitelű oklevelek kiállítására való jogát. A település ekkor lett szabad királyi város. Az oklevél szerint emberemlékezet óta saját pecsétjével jogérvényesen élt a maga törvényhatóságában. Akár az ország többi, hasonló jogú városa. Ennek ellenére egyes egyházi és világi személyek kétségbe vonták pecsétjének hitelességét, s a város nagy kárára, az ezzel megerősített okleveleknek vonakodtak hitelt adni. Ezért Zsigmond király a régi pecsétet újból megerősítette, és elrendelte, hogy bármely végrendeleti, ügyvédvallási és más jogügyben kelt, és a város pecsétjével megerősített oklevél az ország bármely világi és egyházi bírájánál, törvényszékénél és egyéb közhatóságánál minden időben oly hitelességgel és jogerővel rendelkezzék, mint a Buda város pecsétjével megerősített oklevelek. És a Kolozsvár pecsétjével ellátott oklevélnek mindenki teljes hitelt tartozik adni.

A nagy pecsétnyomó elveszése idején a városi levéltárt meglehetősen hanyagul kezelték, amiből a városnak komoly kára származott. Ezért az 1488. évi városi rendtartás harmadik cikkelye elrendelte, hogy minden jövőbeli kár és kétség elkerülése érdekében a városi pecséteket, könyveket, leveleket és írásokat legalább nyolc városi esküdt gondviselése mellett biztos helyen őrizzék, s ezek az ő távollétükben felnyithatók ne legyenek. A levelek olvasásakor pedig a jelenlevők nevét mindenkor feljegyezzék.

A harmadik pecsétnyomó

Az elveszett nagy pecsétnyomó helyett 1480-ban a város új nagyot készíttetett, mely 1940-ig megvolt. Ekkor régi, kisebbik társával együtt illetéktelen kezekbe jutott. Ez volt a város harmadik középkori pecsétnyomója.

A második nagy, sorrendben a harmadik pecsétnyomó 40 mm átmérőjű, 4 mm vastag ezüstlap. Hátlapjához ugyanilyen átmérőjű, de valamivel vékonyabb, félkör alakú, tengelyes sarkon mozgatható ezüst fogantyú van. A fogantyúban hármas karaj alakú nyílást vágtak, amelyen az átfűzött lánccal a városbíró a pecsétnyomót a nyakába akasztva viselhette. A hármas karajnyíláson kívül még két furat is volt a lapon. Ezzel fanyelet erősítettek a pecsétnyomóra. A hátlapon az évszám – 1480 – volt olvasható. Az első két számot beütötték, a két utolsót, meglehetősen kezdetlegesen, bekarcolták.

Az évszámot a pecsétnyomó készítési idejénél jóval később ütötték, karcolták a lemezbe. Valószínűleg a 16. században. A 4-est ugyanis a 15. században még nem úgy írták, mint napjainkban, hanem nyitott alsó hurkú nyolcassal.

Szövege és képe

A pecsétnyomó körirata kisbetűs, kivéve a Sigillum ’pecsét’ kezdőbetűjét: × S[igillum] ¤ consulum × civitatis × coluswar (kiejtése: [koluzsßár]. A város nevét kezdő korábbi mássalhangzó-torlódás a c és l közé beiktatott o-val itt már feloldódott, de a mai fog-ajak (dentilabiális) v előzménye, a w-vel jelölt ajak-ajak (bilabiális) ß még megmaradt. Jelentése: ’Kolozsvár város bíróinak pecsétje’). A szavak közötti elválasztójel gótikus, dőlt kereszt, a S[igillum] és a consulum között pedig egy ötszirmú rózsa. A pecsétmező alsó kétötödén téglalap alakú kövekből épült városfal áll, közepén félköríves, felső részében csapóráccsal elzárt kapunyílással. A városfal peremét hétormos pártázat díszíti. A pártázaton három szögletes torony áll, a két szélső alacsonyabb, a középső magasabb. Mindhármat négyormos pártázat koronázza. Mindegyiken egy-egy négyszögű ablaknyílás látható. (Lásd: Szabadság, 2009. július 7., 9.)

Ez a pecsétnyomó, kora ízlésének megfelelően, gondos munka. Külföldi városok pecsétnyomóival összehasonlítva is a legjobbak közül való. Minden valószínűség szerint kolozsvári ötvös műve, aki a két korábbi bélyegző pecséten fönnmaradt képét kora fejlett csúcsíves ízlésében adta vissza. Érdekes, hogy az első nagy és a második kis pecsétnyomó félköríves kapunyílását nem változtatta csúcsívesre. Meglehet, a város valamelyik kapujának képét örökítette meg. Különben ez a félköríves kapunyílás szerepel a város 1369 és 1870 között létezett mind a 12 pecsétnyomóján.

Folytatjuk

 






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap