label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Spektakulum

« Vissza a főoldalra


Láthatatlan nyomok…

Létrehozva: 2009. május 22. 06:19

SÁNDOR-PATKA ILDIKÓ

Pályi János az előadás díszlete és kellékei között
Pályi János az előadás díszlete és kellékei között
Egyedülálló előadásnak lehettünk tanúi május 14-én. Az eseményről csak nagyon szűk körben értesültek, néhány iskola néhány osztálya, egy óvoda aprócskái láthatták a kolozsvári Puck Bábszínház kicsi termében így is teltháznak játszó Blattner-díjas magyarországi bábjátékos, Pályi János Órajáték című előadását.


Koncentrált, jól felépített játékot láthattunk, amelybe a játékmester-bábjátékos a közönséget is bevonta. Játékosan vált otthonossá számunkra és a gyerekek számára a bábszínházi tér, az előadás előkészítésébe bennünket is beavatott a művész. Mindenki a helyére került, a felröppenő kérdések választ kaptak, előkerültek a terem egyik-másik sarkában, vagy éppen a széksorok között rejtőzködő hangszerek… és a darab aktív szereplőivé váltak, ahogyan mi is aktív szervezőivé és követőivé a cselekménynek, gyöngéden szigorú szabályok szerint. Mert a cselekmény szálait a közönségnek nyújtott megnyilatkozási lehetőségekkel együtt a játékmester mindvégig kézben tartotta.

Akárcsak a népmesékben, alakot öltöttek a gyermeki- és emberi félelmek materializálódott lényei, ezekkel szemben pedig egy egészséges lelkű, harsány humorú, vidám fickó, aki „a pacsirták hajnali énekében heverészve, is túljut a szakadékon” (József Attila parafrázis). A Hétpróbás Nagyokos János, mint a kezdetekkor megtudjuk, legyőzte már a mesék rémeit, boszorkákat, sárkányokat…, és most vidáman heverészik, fújja színes papírforgóját, hosszúra nyúlt sapkáját forgatja, énekel és táncol, vagy jól megérdemelt álmát alussza napjában többször is az IDŐ-toronyban. Ahol, mint kiderül: egyedül már csak neki van minderre ideje. Éppen ezért magára vonja az időrabló sötét hatalom, Lucifer haragját. Nagyokos János ideje nem rabolható el. De amikor általa elkövetett hibából pokolra került kisfiát kell megmentenie, már nem őrzi végeláthatatlan idejét és szabadságát. Elindul megküzdeni a pokol kutyájával, az ördögökkel, kísértetekkel, magával a halállal. Nem az a jó mese, amely megkíméli a gyermeket a félelemtől, hanem ami átvezetve őt az akadályokon, feloldja a félelmeket, és ezáltal erőt ad, élni segít. Pályi János játékát végigélve anyaként, emberként és bábszínészként is, úgy éreztem, jó mesének vagyok tanúja.

Az előadás külön értéke az élőzenei kíséret, de a zene, a különös hangszerek nemcsak kísérnek, hanem folytonos párbeszédben vannak a játékkal, a bábuval, a játékmesterrel. A hangok, zenei frázisok játékra szólítanak, érvelnek, ellenkeznek, láthatatlan ritmus és hangzásszálon vezetnek, vagy éppen rángatnak, aztán életrevaló táncot diktálnak, felkavarnak és elsimítanak eseményeket a népzene, a ritmus-játékok és a dzsessz elemeiből szövődve egységbe. A „cselekvő zene” megszólaltatója maga a zeneszerző, koreográfus, muzsikus Kovács Márton. Koncentrált, differenciált figyelmű és fegyelmű zenészember, aki gyermekien tiszta komolysággal és derűvel van jelen.

Az Órajáték című előadást Kovács Ildikó rendezte, segédrendező Veress András, aki Bialysotban (Lengyelország) végzett az ottani bábos főiskola színész- és rendezőszakán. Kiváló, fiatal bábrendező. A népmesék és misztériumjátékok bölcsességét, beavató jellegét hordozza egy nagyszerű bábjátékos és egy tehetséges zenész tolmácsolásában. Ugyanakkor hajszálgyökereken keresztül kötődik egy számunkra, kolozsváriak számára már egyre halványuló, a láthatatlanság ködébe vesző sorshoz, Kovács Ildikó bábrendező életéhez. Az előadás ugyanis a rendezőnő tiszteletére szervezett erdélyi emlékturné része, amelynek színhelyei Kolozsvár mellett Nagyvárad, Marosvásárhely és Szatmárnémeti voltak.

Kovács Ildikó Kelet-Európa legnagyobb bábrendezői közé sorolható (Blattner Géza, Erik Kolár, Jan Dvorak, Leokadia Serafinowicz, Zofia Jaremowa,_Krzysztof Rau, Jan Wilkowski mellett). Nevet és rangot adott a kolozsvári bábjátszásnak, évtizedeken keresztül az ő rendezései határozták meg ennek arculatát. Bábos generációkat nevelt fel itt és Magyarországon egyaránt. „Valamennyien az ő köpönyege alól bújtunk ki” – fogalmazta meg Rumi László bábrendező, a kecskeméti bábos iskola egyik tehetséges tagja.

Pályi János kiváló bábszínészként, de rendezőként, valamint bábos képzések szervezőjeként, oktatójaként is jelen volt a kolozsvári bábos életben.

Fontosnak tartja, hogy emlékezzünk az alig másfél éve elhunyt mindenki Ildikó néniére, aki emberként, csapatformáló- és alkotó művészegyéniségként is hiteles volt. Csak így válhat forrássá és mércévé az a minőség, amit ő képviselt.

Feltevődött bennem a kérdés, hogy ezt az előadást miért láthatták csak olyan kevesen? Miért történhet meg az, hogy egy hiteles játék, vagy egy hiteles ember nem kap elég teret és figyelmet? Hogyan kellene a jövőben megszerveznünk, hogy minél több gyerekhez eljuthassanak az igazán nívós előadások?

 






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap