label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Opera

« Vissza a főoldalra


Szegediek az Opera Viván

Létrehozva: 2009. május 22. 06:08

FEKETE ADÉL

Opera Viva címmel első ízben szerveztek fesztivált a Kolozsvári „Gheorghe Dima” Zeneakadémián. A május 10–17-e között lezajlott rendezvénysorozaton hat romániai és magyarországi (Iaşi, Nagyvárad, Bukarest, Konstanca, Temesvár, Szeged) zenei felsőoktatási intézmény énekesjelöltjei vettek részt. Összeállításunkban erről a rendezvényről tudhatnak meg részleteket munkatársaink írásaiból.


Az Opera Viva fesztivál meghívottainak sorát a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának diákjai, a dr. Temesi Mária vezette osztály produkciója gazdagította, tette különlegessé.

A Bárdi Sándor énekes-rendező művészi vezetésével színre vitt operák egzotikussága több szintre bontható, kettőnek már tematikájában adott (Christoph Willibald Gluck A rászedett kádi, Wolfgang Amadeus Mozart A kairói lúd). De mindhárom többnyire ismeretlen mű (Joseph Haydn Az énekesnő című operáját is beleszámítva), még zenészek számára is. Praktikus választás volt ezen művek bemutatása: a kolozsvári közönségnek újdonság, szereposztás szempontjából változatos, fiatal énekesek számára pedig kíméletes(ebb).

Gluck vígoperája, A rászedett kádi, 1761-ben került bemutatásra Bécsben, a Schönbrunni Kastélyban. A „mindentudó”, ötvenes évei körül járó (de ettől még nem kevésbé szoknyavadász) kádit – Mátis Kelemen alakítása – megleckézteti a szépséges Zelmira (Lukács Angéla), akit a kádi, megfeledkezve hűséges feleségéről, Fatimeról (Dobrotka Szilvia), nőül akar venni. Zelmira Omega néven mutatkozik a kádinál, és esedezik, kérje őt feleségül, beszéljen apjával (Szélpál Szilveszter). Mikor azonban az igazi – és a nem túl bájos – Omega jelentkezik (Geréby Dóra), a kádi észbe kap, megtanulta a leckét. Így Zelmira is feleségül mehet szeretett Nuradinjához (Rab Gyula).

A fentebb említett Haydn-darabról sem hallhattunk sokat, talán azért – Batta András Opera c. könyvéből merítve –, mert Haydn operáit csak most kezdik tüzetesebben elemezni, játszani. Haydn maga sem tartotta operaszerzőnek saját magát, ebben a tekintetben nem merte a „nagy Mozarthoz” mérni magát – pedig idősebb volt nála, megtehette volna. Az énekesnőt – ezt a vicces-éles „karcolatot”, egy bizonyos női típusról – Haydn 1766-ban írta. Főszereplője, Gasparina (Bende Zsuzsa), két férfit szédít egyszerre, Don Pelagiót (Rab Gyula) és Don Ettorét (Horváth Orsolya). Minden elveszettnek tűnik, mikor kiderül turpissága, de „nevelője”, Apollonia (Illés Gabriella) jó tanácsaival felfegyverkezve, óriási hisztit csap, és mindenki megbocsát neki.

A kairói lúd Mozart be nem fejezett operája, előadására csak 1860-ban került sor, jóval a zeneszerző halála után. Természetesen ez is cselszövésről és szerelemről szól, és ez volt az est legsikeresebb darabja. A szereplők (Fekete Károly, Bobanj Rebeka, Szélpál Szilveszter, Rab Gyula, Kovács Éva, Taletovics Milán, Horák Renáta, Dobrotka Szilvia, Lukács Angéla, Geréby Dóra, Bende Zsuzsanna, Illés Gabriella, Horváth Orsolya, Mátis Kelemen, Raáb Gábor) játéka már nem operaosztályi tanulmányi kísérlet keretein belül volt, hanem a profizmus határait súrolta. Sokat segített ebben az ötletgazdag Toronykői Attila, a Szegedi Nemzeti Színház rendezője, aki maximálisan kiaknázta a szöveg és a zene adta lehetőségeket, mindhárom darabban, létrehozva a szöveg, a zene és a gesztus egységét. Nem tetszettek viszont a hálószobába illő jelenetek, és a fehérnemű mutogatásának vissza-visszatérő, szerintem fölösleges motívumai.

Bár a rendező alkotta minimalista díszletek a színpadi játéknak adták át a hangsúlyt, bámulatosan ötletesek voltak. Csak példaként említem a tucatnyi „kockát”, amelyekből igény szerint lehetett trón, ágy, szék, szobor talapzata, ajándék, kőtömb... A Varsányi Anna tervezte jelmezeket egyszerűség és korhűség jellemezte a két keleti témájú műnél. A Haydn-opera ruhái a korhűség és ironizálás párosításából születhettek: női és férfi szereplők egyaránt rózsaszínben pompáztak. Hiányoltam azonban a zenekari kíséretet. Bár Ordassi Anna és Komáromi Júlia kiválóan kísértek, egy zenekar hangzása nem pótolható egy hangszerrel. Vajon miért nem lehetett megoldani a zenekari kíséretet a szegediek számára is? Ettől eltekintve, úgy vélem sikeres volt az előadás, és gratulálni lehet az odaadásért, felkészültségért, és színvonalért.

 






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap