label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Multidezo

« Vissza a főoldalra


A kolozsvári Összhang önképző-, dal- és zeneegylet

FOLYTATÁS LAPUNK ÁPRILIS 7-I SZÁMÁBÓL
Létrehozva: 2009. április 08. 03:16

GYŐRFI DÉNES

A vendég-egyletek felvonulása
A vendég-egyletek felvonulása
Tizenegy óra felé járt az idő, midőn a hatalmas menet a Szent Mihály-templom főbejárata elé érkezett, hol a közönség már zsúfolásig megtöltötte Isten hajlékát. A fehérruhás koszorúslányokat a szentélybe állították, mely előtt egy fehér takaróval borított asztalra helyezték el a felszentelendő zászlót. Az „Összhang” által előadott: Schubert Teremtőhöz c. templomi éneke után Biró Béla apátplébános mondott misét, melynek itt és most csupán alábbi gondolatait idézem:


„Legyen Összhang a felebaráti szeretetben, hogy beismerje mindenki, hogy mindnyájan Isten képmására teremtett emberi lények, egymásnak testvérei vagyunk, tehát nem szétvonásban, hanem összetartásban, nem hidegségben, hanem a szeretet olvasztó melegében, nem visszavonásban, hanem egyetértésben keressük földi létünk legnagyobb és legszebb feladatát s ezzel a közös jólétet és boldogságot. Legyen összhang a tagok közt, hogy a szent hazaszeretetnek érzése mozduljon meg minden magyar ember szívében, midőn nemzeti életünk fontos mozzanatainál fölzendül ajkaikon: »Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar!« Vagy midőn elszáll a szent ima: »Isten áld meg a magyart jókedvvel, bőséggel!«”

A Mátyás király-téri ünnepély
A zászlószentelési ceremónia lezajlása után a Mátyás-szoborhoz vonult a hatalmas tömeg. Itt a kuruc-bandérium harsonája, majd az egyesült zenekarok és dalárdák által elénekelt Himnusz után Tompa Kálmán, a kolozsvári Nemzeti Színház kitűnő művésze és költője szavalta el saját szerzeményű ünnepi ódáját, majd Irsay József református lelkész tartott nagyszabású beszédet, melynek álljon itt befejező része:

„Összhang hívei! Vigyázzatok. A zászló nemcsak egy szál fenyő-rúd, nemcsak egy darab selyem szövet, hanem a zászló egy gondolat, egy eszme, egy szent cél – egy kemény parancsolat. Sok zászlót emelt a magyar – de mind becsülettel hordozá. Nézzétek ezt a megkoszorúzott szobrot, nézzétek ezeket a zászlókat: ugye önkéntelenül is hangosabban dobog a szívetek ezeknek láttára. Erdély fiai! Emlékezzetek az »aranykorra«, mikor »Istenért és Hazáért« lengtek a zászlók… De ha ezt a szobrot nézem, lelkem elől elrepül az a négy és félszáz esztendő. Mintha megmozdulna, mintha ott látnám királyi palástjával – kapával kezében, ország zászlósai budai hegyeket kapálnak keményen… Dicső Mátyás – Hunyadi fia! – Ez a példa tanít minket – szeretni a munkát, szeretni a munkást, szeretni a kemény földet, mely várja a verejtéket, hogy kenyeret adjon. Ez a példa tanítja, hogy a koronás királytól – napszámosig, mind munkások vagyunk: a haza boldogságának munkásai!!! Szántóvető – az ekeszarván, mesterember – műhelyében, hivatalnok – irodáján, tanító – iskolájában, tudós – a könyvében, pap – a szószéken, király – koronájával: mind a haza oltárán áldoz… Ez az »Összhang« zászlója!”

Ennek befejeztével az „Összhang” kísérete mellett az egyesült dalárdák dr. Szöllősy Attila Mátyás királyról szóló Cantata-ját adták elő, mialatt a szövegbeverés vette kezdetét, elsőként Török Sándorné zászlóanya verte be az alábbi jelmondatot: „Ember az emberben csak testvért lásson, és ne keresse benne a rosszat, hanem csak a jót. Akkor szeretni fogjuk egymást és meglesz az összhang közöttünk, mely szükséges arra, hogy haladjunk és célunkat elérjük. A testvéri szeretet vezesse diadalra e zászlót.” Ezután a védnökök, a testületek, egyesületek képviselői és előkelőségek járultak a különböző jelmondataikkal a szövegbeveréshez, mialatt az ünnepély egy másik fénypontja, a szobor megkoszorúzása következett és zajlott le.

Délután 2 órakor a New York szálló földszinti termében 300 terítékes közebédre gyűltek össze az ünneplők. Négy órakor már a Nemzeti Színház fele hömpölygött a sokaság. A függöny felgördültével az összes dalárda impozáns kórusa rázendített Kölcsey Himnuszára, Tompa Kálmán szintén saját szerzeményű ódáját szavalta el, majd a részvevő egyesületek zenei versenye következett. Hogy mivel is léptek színre a vetélkedők? Íme a példa. Énekkarok: budapesti „Törekvés”: Lányi: „Dal a dalról”, (I. díj), szegedi „Millennium”: Hubert: „Nemzeti zászló” (II. díj), Keleti pályaudvari: Méder: „Harangoznak, imádkozzunk”, (III.díj), debreceni ”Egyetértés”: Lányi: „Rákoczi a határon” (I. díj), sátoraljaújhelyi: Engesszer: „Szeresd hazádat”. A zenekarok: a debreceni „Egyetértés” a Hunyadi opera nyitányával,(I. díj), a sátoraljaújhelyi egyveleggel (II. díj), a piskii zenekar a „Költő és paraszt” opera nyitányával (I. díj) lépett színre. Versenyen kívül szerepelt az „Összhang” és a kolozsvári Dalkör és Polgári Dalegylet énekkara.

Az esti órákban a sétatéri lövölde helyiségeibe özönlött a táncolni vágyó sokaság. Míg a tánctermekben a tánc gyönyörűsége ragadta magával a fiatalságot, kint a fehér asztalok mellett a dalárdák nyújtottak szebbnél-szebb dalaikkal élvezetet a mulatozóknak.

Hétfőn délelőtt a még itt maradt vendégek az „Összhang” Ferencz József-úti helyiségeiben gyűltek össze, hol finom borok, ízletes tordai- és zsiványpecsenye várta a vendégeket. Kedélyes, barátságos társalgás, vidám dal és zene közt teltek az órák. A poharakkal, üvegekkel megrakott asztalok körül immár senki sem volt többé idegen, mindenki itthon, testvérek közt érezte magát és a vendégek nem győzték eleget dicsérni a kolozsváriak figyelmes vendégszeretetét.

A délutáni órákban az ünnepségek egyik legmeghatóbb részlete következett, melynek keretében a debreceni „Egyetértés” önképző-, dal- és zeneegyletének tagjai, több helybeli személy és vendég kíséretében E. Kovács Gyula néhai kolozsvári színész sírjának a megkoszorúzására indultak, hol Kabay György, az egylet alelnöke emlékezett a kolozsvári művészre, majd ismételten Tompa Kálmán szavalta el alkalmi ódáját, végül a jelenlevők a Himnuszt énekelték.

Elutazáskor a zászlóanya vezetése mellett zeneszóval vonultak ki az állomásra, hol a különvonat indulásáig vége-hossza nem volt a dalnak, zenének és érzékeny búcsúzkodásnak. Az induló vonatról a fehér kendők tömege lobogott az itt maradottak felé, mindaddig, míg amaz el nem tűnt a távolban. Ezután a helyben maradottak zeneszó mellett kisérték haza a meghatódott zászlóanyát, majd az „Összhang” székházába vonultak, elhelyezni büszkeségüket, a díszes zászlót.

A szóban forgó emlékalbum az ünnepségen részt vett vendégek névszerinti megörökítésének is tág teret szentelt. Volt türelmem összeszámolni a terjedelmes névjegyzéket, s az alábbi adatokat rögzítettem: budapesti északi pályaudvar: 99 személy, budapesti keleti pályaudvar: 128, Brassó: 51, Debrecen: 128, Dés: 64, Érsekújvár: 4, Gyimesfelsőlok: 1, Gyulafehérvár: 17, Miskolc: 4, Nagyvárad: 26, Piski: 383, Sátoraljaújhely: 120, Székelyhíd: 3, Szolnok: 195, Szombathely: 8, Szabadka: 19, Szeged: 119, Temesvár: 44. Összesen 1415 vendég neve került rögzítésre a helybeli szervezők részéről. „Az elsoroltakban igyekeztünk az ünnepségen részt vett és a tudomásunkra jutott idegen vendégek lehető teljes és pontos névsorát közölni, de ha dacára a kifejtett törekvésnek, a névsornak hiányosságai lennének, annak okai rajtunk kívül állanak” – hangzott a végmegállapítás.

Ugyanakkor az ünnepségen készült fényképfelvételek teszik színesebbé, gazdagabbá, hitelessé az elkészült emlékalbumot. Amott az első fényképcsoport a zászlóanyát, a védnököket s a zászlót ábrázolja, a következőn az „Összhang” Egylet ének- és zenekara látható, majd külön felvétel a koszorús párokat mutatja be, ezt a lovas bandérium képe követi, odébb a koszorús párok s a vendég-egyletek felvonulása látható, majd a Szent Mihály-templomba való bevonulás, a Mátyás Király-téri ünnepély s a búcsúzás pillanatai kerültek megörökítésre.

Az eltávozottak pedig heteken át küldözgették a szervezőkhöz intézett meleg hangú köszönetüket, elismerésüket. Befejezésként ennek igazolására álljon itt a debreceni egylet elnökségének, személy szerint Nagy Sándor alelnök és Heynke Oszkár titkár kézjegyével ellátott köszönő levél, mely így hangzott:

„Mi debreceniek a páratlanul szíves fogadtatás és vendégszeretet által meghatva, hazautazásunkat elhalasztottuk s még az ünnepély utáni napot is ott töltöttük. E napot teljesen a vendégszerető egyesület körében töltve, a barátkozásnak és közben a város megtekintésének szenteltük. Az »Összhang« helyiségeiben finom borok, jóízű zsiványpecsenye tanúskodhatott az igazi magyar vendégszeretetről.

E. Kovács Gyula sírját megkoszorúztuk, elkövetkezett a haza utazás. Este 6 óra után indultunk vissza. A búcsúzás páratlanul szívélyes és megható volt. Megjelent az »Összhang« testvér -egylet teljes számban, ott volt a rendezőség, élén Hosszú Jenő mérnökkel, megjelent Török Sándor műhelyfőnök úr családjával, azonkivül pedig nehány ezer ember. Beszállás előtt szólt a zene, e közben a két egyesület zászlója búcsúzott el egymástól a szabályos tisztelgések közepette. Azután Kabay György mérnök mondott hálás köszönetet a szíves látásért, mire Török Sándor felügyelő válaszolt és kívánt szerencsét a debrecenieknek az elnyert két első díjhoz. Legszebb volt és legmeghatóbb a beszállás: a kézszorításoknak, ölelés és csokolodzásoknak se vége se hossza nem volt, mintha édes testvérek búcsúztak volna egymástól.

Bátran hirdetjük mindenkinek, hogy a debreceniek még most is el vannak ragadtatva a kolozsváriak páratlan szívessége és vendégszeretetétől, amelyben az ott töltött három nap alatt részesültünk és alig várjuk, hogy azt mielőbb viszonozhassuk.”

 






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap