Gábor Ferenc immár sokadszorra vezényel „itthon”, és úgy látszik, a kolozsvári filharmonikusok pódiumán egyre inkább „otthon” érzi magát. Olyan természetes könnyedséggel dirigál, mintha örökké együtt zenélt volna a zenekarral. Fellépéseinek másik nagy pozitívuma, a fegyelem és a stílusismeret, melynek birtokában minden alkalommal kitűnő produkcióval örvendezteti meg a közönséget. Vezényletével a Teremtés minden zenei mozzanata lenyűgöző expresszivitással fészkelte be magát a hallgatók szívébe.

Haydn életpályájában, az öregkorában tett két angliai utazás új perspektívát nyitott. Itt találkozott a barokk örökség egyik lángelméjének, Händelnek az oratorikus műveivel, amelyek valósággal rabul ejtették. Haydn azelőtt már írt oratóriumokat, de azokból olasz mintára, szinte teljesen hiányzott a kórus, míg Händel oratóriumaiban a központi helyet éppen a kórus foglalja el. Haydn a barokk hagyományokra támaszkodva, de a klasszikus zeneszerzési technikákkal és kifejező eszközökkel mesterien gazdálkodva alkotta meg, a következő generációk számára is példaértékű két öregkori vokál-szimfonikus művét, a Teremtést és az Évszakokat. A Teremtésen három évet dolgozott. Az eredeti szöveget egy Lindley nevű angol költő írta Milton Elveszett paradicsom című eposza nyomán. A német változat van Swieten báró munkája, aki a barokk zene szerelmese és a bécsi klasszikusok barátja volt.

 A teljes mű 34 tétel, ami a nyitányon kívül 6 áriát, 7 kórustételt, 2 duettet, 2 tercettet, 16 secco, illetve accompagnato recitativót foglal magába. Szereplői: Gabriel arkangyal és Éva (szoprán), Uriel arkangyal (tenor), Raphael arkangyal és Ádám (basszus). A Teremtés három részre tagolódik. Az első rész a teremtés első négy napját, a második az ötödik és hatodik napot énekli meg, a harmadik rész Ádám és Éváról szól. A nyitány a teremtés előtti káoszt ábrázolja. Várnai Péter Oratóriumok könyvében olvashatjuk, hogy a klasszikus zeneszerzés és hangzásvilág keretei között Haydn „a káoszból kialakuló világ zenei megelevenítéséhez az egyetlen, számára lehetséges módszert választotta: tartott hangok, melódiafoszlányok, álló akkordok után lassan-lassan kibontakozik maga a Dallam, megszületik a világ.

És most szóljunk az énekes szólistákról, akik recitativókban és áriákban fogalmazták meg a teremtés történetét. Bianca Manoleanu (Gabriel arkangyal, Éva) érett szopránhangja csengő, kellemes, sokszínű, és egyben határozott is. Az énekkarral való dialógusában átütő erejű. Szilágyi Zsolt (Uriel arkangyal) tenor, az évek alatt szerzett oratóriumi tapasztalattal szórta színeit. Hangjában a szép tónus mellett a gördülékenység, a magabiztos intonálás, a könnyedén formált ornamentika, valamint a tökéletesen kiejtett szöveg értékelendő. Gheorghe Roşu (Raphael arkangyal és Ádám) basszus szintén tapasztalt oratórium előadó. Recitativóiban a határozottságot, áriáiban simán hömpölygő, szép tónusát dicsérhetjük. Külön-külön, és együttesben is színvonalas művészi megoldásokkal örvendeztették meg a közönséget. A Cornel Groza által vezetett énekkar az oratórium összetartó erejeként, ezúttal is óriási értékű művészi munkát végzett. A kétségbeesés, a fény, az öröm, a hálaadás tolmácsolóiként, szólamaikból minden alkalommal meggyőző erő sugárzott. És övéké volt az oratóriumot záró zenekari kíséretes monumentális karfúga is, amelyben a szólisták bevonásával, a dicsőítés magasztosságával zengtek hálát a Teremtőnek. Csodálatos harmóniák, melyek hallatán megszületett a katarzis!

Az öregedő Haydn alkotásaiban a Teremtés oratórium fontos állomás, melyben hangfestő, zenei ábrázoló művészetének magaslatain jár. „ Az már viszont a lángelme sajátja, hogy ezt az ábrázolást, kifejezést a klasszicizmus zeneiségével, tökéletes formaszerkesztésével, kiegyensúlyozott harmónia-és melódiaalkotásával, hallatlanul differenciált ritmus-és hangszínvilágával összekovácsolja.” (Várnai Péter)