A lóhere szavunk írásban már 1326-ból kimutatható. Nyelvjárásainkban ilyen alakváltozatok hallhatók: lúhere, lóher. Összetett szó volta (ló + here) könnyen felismerhető. Benne az előtag, a ló ~ lú, azzal kapcsolatos, hogy e takarmányt zölden csak a lovakkal etetik, a kérődző szarvasmarha ugyanis megpuffad tőle. A lóhere utótagja – a here – a növény levelének az állatok ivarszervéhez, a heréhez való hasonlóságára utal. Az állatok ivarszervéhez való hasonlításon alapuló növénynevet más esetben is találunk a  nyelvjárásokban. Ilyen a ’baltacim’ jelentésű szamárhere, a ’repkény’ jelentésű macskahere, a ’burgonya’ jelentésű kutyatök.

A legértékesebb szálastakarmányt adó növényünk a lucerna is. Egyik nyelvjárási adatközlőm eredeti módon magyarázta. Élvezettel hallgattam, mint az úgynevezett népetimológiák tetten ért forrását. „Ezt a növényt mi úgy mondjuk – jelenti ki –, hogy lucerna, pedig helyesen ez lenne a neve: lócérna. Csakhogy mi a ló-nak azt mondjuk, hogy lú, s aki ezt nem értette, az csinált a lúcérnából lucernát, ahelyett, hogy lócérnára javította volna.” Hogy ez a magyarázat – naivitása ellenére – nemcsak az én emberem fejében fordul meg, jól bizonyítják a lucerna nyelvjárási adatai, melyek között népetimológiás alakulásként ott találjuk a lócérna változatot is. E népetimológiának talán az is alapul szolgálhatott, hogy egy másik növénynevünk, a lóhere valóban összetett szó (ló + here).
A tárgytörténeti vizsgálat kimutatta, hogy a lucerna őshazája Perzsia, Görögországban már Kr.e. IV. században kezdték termeszteni. Majd fokozatosan elterjed a Földközi-tenger partvidékén, s innen egész Európában is. A magyarság között Tessedik Sámuel (1742–1820) terjeszti el. A növény népszerűsítése érdekében Tessedik röpiratot is adott ki. Tessedi, Sámuel Uram kertjében – mint írják 1782-ben – a szíkes földet „… néhol Lucernai lóhere fű magjával bé-vetvén 4 hét alatt kétszer kaszálták.” A lucerna szó a magyarban a német Luzerne átvétele a szóvég latinosításával. A régi lucernai lóhere szókapcsolat viszont úgy keletkezett, hogy a szót „a svájci Luzern kantonból származó lóhere” jelentésűnek fogták fel. Pedig az európai nyelvek többségében megtalálható növénynév (angol: lucerne, olasz, lengyel, orosz: lucerna, román lucernă, cseh: lucerka stb.) végső forrása nem a Luzern településnév, hanem a ’lámpa, mécses’ jelentésű latin lucerna. A szó azért válhatott a szóban forgó növény nevévé, mert a lucerna magvai fényesen ragyognak. Ki hitte volna?