label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Demokrácialecke Roth Endre professzorral

Létrehozva: 2009. március 10. 02:32

(Fordította: T. Sz. Z.)

KÉPET KÉSZITETTE: ALEXANDRESCU MARIUS–Roth Endre – pillanatfelvétel interjú közben
KÉPET KÉSZITETTE: ALEXANDRESCU MARIUS–Roth Endre – pillanatfelvétel interjú közben
Ma helyezik örök nyugalomra Kolozsváron Roth Endre szociológust, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzorát, a kolozsvári szociológiai iskola egyik kiemelkedő képviselőjét. Több évtizedes tanári és kutatói munkássága során számtalan kérdéssel foglalkozott, köztük kulturális szociológiával, tudományszociológiával, a demokrácia és a nacionalizmus kérdéskörével, az átmeneti társadalmak és a nemzeti kisebbségek kérdésével. Könyveit, tanulmányait idehaza és külföldön publikálta, magyar, román és német nyelven. Az alábbiakban utolsó interjúját adjuk közre, magyar fordításban. Elhangzott az RTV Kolozsvári Stúdiója 2008. november 10-i műsorának Shalom rovatában; kérdezett Andrea Ghiţă szerkesztő.


Ghiţă Andrea: Roth Endre egyetemi tanár elemében van könyvei között, kéziratokkal megrakott íróasztala mellett. A tekintélyes szociológus folyamatosan tájékozódik a bel- és a külpolitika fontos eseményeiről, és jelentőségüket a romániai társadalom számára is értelmezi. Kellemes őszi délutánon, ízletes kávé párájába burkolt beszélgetésünk a nacionalizmusról és a demokráciáról izgalmas leckének bizonyult.

Roth Endre: Két jelentős német szociológusra utalnék, egyikük Jürgen Habermas, a másik pedig Ralf Dahrendorf. Habermas az utolsó nagy képviselője a baloldali és erőteljes marxista jegyeket viselő ún. Frankfurti Iskolának. Ennek ellenére, Habermast az egyik legnagyobb német szociológusnak tekintik. Dahrendorf inkább jobboldali, de ő is rendkívül nagyra értékelt szociológus. Ez a két ember, tehát egy baloldali és egy jobboldali iskola vezetője, nagyjából ugyanazt írták. Miről is van szó? Egy olyan új hazafiasságról, amely fontos volt Németország számára, és amely gyökeret is eresztett Németországban a hitlerizmus keserű tapasztalata után. Ezt az újfajta hazafiasságot állampolgári hazafiasságnak nevezzük, amelyik az etnikai összetevőt mellőzi. Hangsúlyozom: kizárja az etnikai komponenst, jómagam tehát nem amiatt vagyok hazafi, mert románnak, zsidónak, magyarnak vagy németnek születtem, hanem azért, mert az adott ország állampolgára vagyok. Alkotmányos hazafiasságnak is nevezhető, mert az adott ország egyenjogúságot biztosít számomra, a legkomolyabb módon, valamennyi más állampolgárral, etnikai származásomtól – amely szóba sem kerül – függetlenül, és ezt kizárólag az én állampolgári minőségemre alapozza.

Barack Obamát az állampolgári hazafiasság alapján választották az Egyesült Államok elnökévé. Ugyanúgy, ahogyan korábban Sarkozyt Franciaország elnökévé választották. Közismert ugyanis, hogy Sarkozy édesapja magyar, és magyar gyökereit ő soha nem tagadta, annak ellenére, hogy magyarul egyetlen szót sem tud. Sarkozy édesanyja félzsidó volt, ő tehát negyedrészt zsidó származású. De értsük meg jól egymást, Sarkozy se nem félig magyar, se nem negyedrészt zsidó, Sarkozy teljes egészében francia, Franciaországban született, anyanyelve a francia, tanulmányait – beleértve a felsőfokú tanulmányait is – franciául végezte, ő tehát egy francia politikus, egy francia kultúrájú ember, és ezt az ördög sem vonja kétségbe.

Obama kenyai apának a fia. Obama, születése szerint nem az amerikai feketéket képviseli. Nem fekete rabszolga leszármazottja, nem tartozik születésénél fogva a feketékhez, a mai afro-amerikai közösséghez. Ő amerikai hazafi, az említett állampolgári, s nem pedig etnikai hazafiasság értelmében. Amerikában született, anyanyelve az amerikai angol, a Harwardon folytatott komoly, elismert tanulmányokat, megválasztás előtt könyveket írt, politológiai könyveket, amelyeket komoly tanulmányokként és könyvekként értékelnek. Érti? Ez tipikus eset, ő első generációs amerikai, és saját jogán az, nem pedig az őseinek valamilyen joga által.

Mi ebből a tanulság Erdély számára?

– Hogy mindaddig nem oldódhat meg a kérdése, amíg nem mondanak le a nacionalista paradigmáról, ameddig az egyén őseit firtatják. Amennyire a felmenőimet ismerem, az én őseim is itt születtek, még a dédnagyapám is, de valószínűleg, hogy az ő nagyapja is Erdélyben született. Ez azonban semmilyen érdemet nem biztosít számomra, de előjogot sem. Amit az őseim tettek, az nem rám tartozik, az engem semmire sem jogosít. Én azért tartozom felelősséggel, amit magam cselekedtem, s nem azért, amit az apám tett, de érdemem is csupán annyi, amennyit magam cselekedtem. Amit én a kolozsvári egyetemen tettem, az egy polcnyi könyv, amelyet meg is tudok mutatni, illetve rengeteg külföldi publikációm, amennyi a kolozsvári professzorok közül keveseknek van, s dicsekedni ezzel bátorkodom. Ez az emberi jogok alapgondolata, az emberi jogok modern felfogása. Nem azzal dicsekszem, hogy egy közösséghez tartozom, hanem azzal, amit magam tettem. Személy szerint én, Roth Endre, a kolozsvári egyetem tanára, román állampolgár vagyok, és ebben a minőségemben, attól teljesen függetlenül, hogy hogy hívnak, mit tettek a szüleim, mikor jöttek ide, kicsoda jött ide a felmenőim közül, miért rendelkeznék kevesebb joggal annál, akinek több őse van ebben a földben eltemetve? Ez képtelenség!

Miért kell lemondanunk a nacionalista paradigmáról?

Képzelje el, hogy olyan személy pályázna Románia államelnöki tisztségére, aki nem született román és nincs román neve. Lehetséges-e, hogy megválasszák? Nem, nem lehetséges! Romániában ez ki van zárva. Mondok még példákat, amelyeket kevesen ismernek. Az 1920-as években Franciaország miniszterelnöke két cikluson keresztül egy Léon Blum nevű úr volt, aki a Francia Szocialista Párt elnöki tisztségét is betöltötte. Nem a Kommunista Pártét, hanem a Francia Szocialista Pártét. Két cikluson át töltötte be a kormányfői tisztséget, tehát újraválasztották. A franciák Dreyfust elítélték, ám Léon Blumot nyolc évre miniszterelnökükké választották.

 Az osztrákokról azt állítják, hogy rendkívül sovének, idegengyűlölők. Hogyan is tölthetné be egy idegen a kormányfői tisztséget? És mégis Ausztriának, a hetvenes években, szintén két cikluson át, zsidó kancellárja volt, Bruno Kreisky személyében. Eközben Kreisky családja végig Izraelben élt, és ellenfelei végig azt hajtogatták: valójában Izraelért dolgozik. És mégis, a választók többsége rá szavazott, másodszor is megválasztották, mert Bruno Kreisky karizmatikus ember volt, a nép szerette – pedig zsidó volt.

Aztán húsz évvel később Heidert választották meg...

És húsz évvel később Heidert választották meg, hogy aztán két évre rá Heidert menesszék. És bocsánat, Heidert az Európai Unió szabotálta. Az urak az EU-ból elfogadhatatlannak tartották, hogy Heiderrel kezet fogjanak. Érti? Nem tartásos, nem fogsz kezet Heiderrel, komoly ember nem fog vele kezet, így szabotálták, és menesztették.

Tanár úr, szociológiai szemszögből mivel magyarázhatók ezek a nacionalista megnyilvánulások?

Éppen azzal, amiről beszéltem. Azzal, hogy olyan jogokat biztosít, amelyeket nem a saját érdemeiddel szereztél. Magyarországon, ha magyar vagy, magasabb rendű vagy mint a kisebbségiek. Romániában, ha román vagy magasabb rendű vagy mint a kisebbségiek. Érti? Olyan jogokat biztosít, amelyeket nem élvezhetnél, hiszen lókötő, semmirevaló ember vagy. A bukaresti hóhányó, ha román, többet ér a becsületes cigány embernél.

Nincs ennek gazdasági háttere is?

Kétségtelen, hogy ebben a gazdasági háttérnek is van szerepe, de nem abban a leegyszerűsített értelemben, hogy minden a pénzre korlátozódik. Minden ebben a felsőbbrendűségi-alsóbbrendűségi önazonosságról és érzésről szól. A cigány, az ördögbe is, mégis csak cigány, tehát mindenképpen alábbvaló nálamnál, mert én románnak vagy magyarnak vagy zsidónak születtem. Érti? Igen, ez a szociológiai magyarázat. Ki kell lépnünk a nacionalista paradigmából, ha demokraták akarunk lenni. A nacionalizmus ellentéte a demokrácia, le kell mondanunk tehát valamennyi nacionalizmusról. És itt, mivel én zsidónak születtem, hozzáteszem: a zsidó nacionalizmussal is, hiszen számomra a zsidó nacionalizmus ugyanolyan undorító és visszatetsző, mint a többi nacionalizmus. Könnyű mások nacionalizmusát elítélni. Nem, a sajátodat kell elítélned, és nem valamilyen illuzórikus internacionalizmus okán, hanem a demokrácia nevében. Az emberi jogok nevében, amely jogok az egyénre vonatkoznak, csakis az egyénre, az emberre és az állampolgárra, tehát a személyre, s nem pedig a közösségre.

Térjünk vissza az Obama-jelenségre és az ebből Románia számára levonható tanulságokra.

Az Obama-jelenség azt bizonyítja, hogy a 21. században, a világ egyik legnagyobb és legfontosabb államában, áttértek egy másik modellre, egy másik gondolkodási paradigmára. Erdélyre nézve ez a tanulság, hogy ha modernizálni akarjuk a társadalmunkat, akkor meg kell változtatnunk gondolkodásmódunkat, le kell mondanunk a hagyományos, tradicionalista etnicista gondolkodásról. Az etnikai paraméterekben történő gondolkozástól át kell térnünk az állampolgári koordináták meghatározta gondolkodásra. Ez az alapeszme.

 






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap