label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Olimpikonok

« Vissza a főoldalra


ELFELEJTETT TÖRTÉNETEK

Folyamatosan a siker kapujában
Létrehozva: 2009. február 25. 03:51

SALLAI ANDRÁS LORÁND

A Kolozsvári Munkás Sport Club (KMSC) párbajtőrcsapata 1973-ban, balról: Preszenszky, Sinkó, Orbán, Poruţiu, Szabó Pál, Pap János (a guggoló ismeretlen)
A Kolozsvári Munkás Sport Club (KMSC) párbajtőrcsapata 1973-ban, balról: Preszenszky, Sinkó, Orbán, Poruţiu, Szabó Pál, Pap János (a guggoló ismeretlen)
A legidősebb életben levő kolozsvári vívó, Orbán László az 1950-es, ’60-as és ’70-es évek egyik legjelentősebb vívója nemcsak helyi, hanem országos szinten is. Kiemelkedő helyet foglal el Kolozsvár dicsőséges vívó múltjának akkori kiváló nemzedékében. Más jelentős vívók, mint például Uray Zoltán mellett magas színvonalra emelte a második világháború utáni kolozsvári vívást, amely bármikor képes felvenni a küzdelmet a sokkal jobban támogatott és gyakran előnyös bírálásban is részesített bukaresti vívással. Majdnem harminc évre kiterjedő sportpályafutásával jelentős szerepet játszik a város egykori sportteljesítményei és vívóiskolája hírnevének gyarapításában.


Orbán László egykori vívó, országos öttusázó bajnok 1930. április 17-én született Kolozsvárott. Tizenhét évesen kezdett el vívni Ozoray-Schenker Lajos irányítása alatt, aki a háború után a város egyedüli vívómestere. Saját vallomása szerint a neves edző mindig lábgyakorlattal kezdte az edzéseket, amely a sportág alapjának 60%-át jelenti. A fiatal tehetségre hamar felfigyeltek: 1948-ban már második kardban és harmadik tőrben az országos ifjúsági bajnokságban. Egy évvel később bebizonyítja, hogy nem véletlenek a sikerek: ismét második helyen végez ugyancsak az ifik országos kardversenyében, miközben 1948 őszétől már a Ştiinta/Tudomány csapatversenyein is részt vesz. 1953-tól öt évig a Kolozsvári Dinamó színeiben lép pástra, majd ennek megszűnését követően 1958-tól tizenkilenc éven keresztül pályafutása végéig a Haladásban sportol.

A fizika–matematika egyetem elvégzése után nem fogadja el a nagykárolyi állásajánlatot. Ehelyett Florin Potra, a Tudomány elnöke kérésére folytatja a sportolást, táplálékkiegészítést kap, és két évig profiként versenyzik. Már kezdetektől fogva széles körű az érdekeltsége, vívás mellett többek között sakkozik is. Két évig párhuzamosan tevékenykedik mind a két sportágban, végül a jobban kedvelt vívás mellett dönt. A folyamatos nehézségek, balszerencse ellenére, nem bánja meg…

Többször is lépésnyire a bajnoki címtől

A Kolozsvári Tudomány női országos bajnok tőrcsapatával (1952) – guggolnak (balról): Zágoni Júlia, Danila, Telegdi Márta; állnak: Szaniszló Lizi, Orbán László, Potra Florian, Orb Kató
Az 1948-as és 1949-es országos ifjúsági bajnokságon kardban elért második helyezés után Orbán László a felnőttek versenyében további hat alkalommal jut országos bajnoki döntőbe, ám egyszer sem érzi meg a végső győzelem ízét. Bár az ezüstérem is tiszteletre méltó eredmény, néhányra közülük sóhajtozva emlékszik vissza. Legnagyobb sikereit párbajtőrben éri el, amelyben 1953-ban bejut a nyolcasdöntőbe. Ekkor legyőzi a tizenhatszoros bajnok Gr. Neculcét, és csakis Cornel Georgescu tud véget vetni veretlenségi sorozatának – bevallása szerint bírói hozzájárulással. A zsűrik bukaresti versenyzők iránti részrehajlása nem hat meglepetésként – a fővárosi vívók addig is, és amint látni fogjuk a későbbiekben is előnyős elbírálásban részesülnek –, a második helyezés viszont annál inkább, akkoriban ugyanis az erdélyi párbajtőr még kezdetleges szintű volt. Orbán László sikerei azonban hamarosan megszokottá válnak, a végső győzelemhez vezető útján viszont folyamatosan akadályokba ütközik.

1955-ben, Pellegrini Béla mester irányítása alatt sikerül bejutnia az országos egyéni tőrdöntőbe. Egy évvel később, a párbajtőrdöntőt megelőző napon modern öttusában versenyez, és megbetegszik mellhártyagyulladásban. Kezdetben vállalja a küzdelmet, de a verseny előtti orvosi kivizsgálás után pulzusgondokkal kórházba szállítják, és a döntő helyett a győzelemre nagy esélyes vívó hét hetet korházban marad. Az 1957-es országos párbajtőrdöntőt furcsa módon este, villanyfénynél, szabad ég alatt, salakpályán rendezik. Bár jó formában van, nem tud alkalmazkodni a szokatlan körülményekhez, és gyengén szerepel.

Orbán László Haukler Istvánnal, Sinkó Istvánnal és Prezenszky Tiborral egy csapatban 1964-ben Bukarestben a Steaua ellen vívja a párbajtőrdöntőt az országos bajnoki címért. 8:7-es kolozsvári vezetésnél az utolsó csörtében Stelian 4:1-re vezet Orbán László ellen, amikor a kolozsvári vívónak elromlik a párbajtőre. Miután törlik az utolsó találatot, Orbán felzárkózik 4:3-ra. Elér egy kettős találatot, és ellenfele 5:4-re megnyeri a csörtét, a végeredmény pedig 8:8, mert a találatarány is egyforma. Ezután, a nemzetközi szabály értelmében, „szétvívás” következne a két csapat legjobb vívói között. A bombaformában levő későbbi tőrválogatott világbajnok, Haukler István, kiáll a pástra, amikor a technikai igazgatóság kitalálja, hogy túl késő 22.00-kor vívni, és a következő napra halasztja a csörtét. Éjszaka viszont a bukarestiek hirtelen úgy döntenek, hogy az országban nem érvényes a nemzetközi szabályzat, annak ellenére, hogy eddig azt alkalmazták. Az új szabály értelmében az egész bajnokság alatt elért találatarány dönti el a bajnokot. Előre jól kiszámították, hogy a bukarestiek nyerjék meg a bajnokságot két találatkülönbséggel. Minden óvás hiábavaló volt, mert a Steaua kellett a bajnok legyen! A bukaresti csapatok mindig is kemény ellenfélnek bizonyulnak, azonban mások is gondoskodnak arról, hogy a dobogó legfelső fokán végezzenek. Bár két-két zsűri bírál mindkét csapatból, a főzsűri, legtöbbször a fővárosiak mellett dönt – igazságtalanul.

1972-ben a bukaresti bajnoki fordulóra utazó – Prezenszky Tiborból, Poruţiu Victorból, Sinkó Istvánból és Szőcs Lajosból álló – kolozsvári csapat Prezenszky vezette autója sűrű ködben nekicsúszik egy teherkocsinak. Edzőjük, id. Guráth Béla kérésére – aki akkor már a Haladás mestere volt – Orbán László azonnal Bukarestbe utazik, hogy helyettesítse a sérült Prezenszkyt. A vívó éjszakai utazása ellenére sikerül legyőzniük a szatmári vívókat.

1960 után, második jó sorozatánál ismét, ezúttal utoljára jut párbajtőrdöntőbe, és az elkelő negyedik helyen végez.

A tanítvány legyőzte mesterét

A rengeteg nehézség ellenére Orbán László hosszú pályafutásából nem hiányoznak a szép emlékek sem. Legnagyobb eredményének 1955-ben a frissen országos tőrbajnokságot nyert Pellegrini Béla, egyben vívómestere legyőzését tartja a zilahi zónaközi bajnokságon. Sikereinek köszönhetően már csak idő kérdése a válogatottsági szereplés, a gondok viszont itt sem kerülik el. Emlékei felelevenítésekor Orbán László keserűen megjegyzi: „Kétszer voltam válogatott, és itt jöttek megint a nagy bajok…”

Az 1953. április 4-i budapesti Felszabadulási Verseny előtti edzőtáboron egy kosárlabda bemelegítésen rosszul esik, és kificamítja a bokáját. Semmiképpen sem szeretné azonban kihagyni a Budapestre utazásnak a lehetőségét. Végül tagja a kolozsvári Lázárné Orb Kató, Zágoni Júlia, id. Guráth Béla, Bartos Tibor, Uray Zoltán és a bukaresti Vasile Chelaru, Cornel Georgescu válogatottnak, de sérülés miatt a részvétel csupán kirándulást jelent számára. A második válogatottbeli szereplésén, 1956-ban szintén sérülés akadályozta meg szereplését, miután megsérül a bal combja. Az egészségi gondok viszont mintha sokszor tovább buzdítanák a küzdelemre: az 1950-es években sízés közben megsérül a keze, ennek ellenére másnap törött kézzel vív a bajnoki fordulón Bukarestben.

Kellemetlen emlékeket hagy számára az 1960-as években induló Román Kupa egyik versenye is. Egyik alkalommal, miután legyőzi Haukler Istvánt, bejut a tizenhatos döntőbe, ám tanít az egyetemen, és kötelezettségei miatt nem akar részt venni. Végül a sportklub fizeti az utazást, és elvállalja a versenyzést. Azonban a Bukarestbe utazó hálókocsiban levő nagy meleg miatt nem tud aludni, és a tizenhatos döntőben mindenkitől kikap.

Az utolsó nagy csata és a sakkozás

Orbán László számára az utolsó jelentős megmérettetést a kolozsvári és a lengyel (poznani) vívók közötti kéttalálkozós párharc jelenti az 1970-es években. A lengyelországi mérkőzésen a hazaiak győznek a tőr és a kard csapatversenyében. A kolozsvári visszavágó nyolcas döntőjében Orbán László csupán egyéni párbajtőrben versenyzik. Legyőzi négy lengyel ellenfelét, és ha társai leadják neki az asszót, megnyeri a versenyt. A kolozsváriak viszont, ahogyan egyébként a lengyelek is tisztességesen vívnak, így miután kikap két kolozsváritól, a végső győzelemnek lengyel vívó örülhet. 1976-ban a Haladás visszaesik a másodosztályba, ekkor még egy évet vív, aztán visszavonul. A vívás abbahagyása azonban nem jelent teljes elszakadást a sporttól: 1988-ban és 1989-ben részt vesz az országos sakkbajnokságon, utóbbi alkalmával bejut a középdöntőbe. Már vívó pályafutása közben is öttusázik, sízik és bridzsezik is. 1954-ben, a Tudomány színeiben, Romániában elsőként győz öttusa versenyben.

A megélhetésért 1954-től 1970-ig gyakornokként, majd asszisztensként, végül pedig előadótanárként tevékenykedik az Agronómia Egyetemen. A magyar tagozat megszűnése után ismét asszisztens lesz. 1970-ben fizikát tanít ugyancsak az Agronómián, majd 1990-ig, míg nyugdíjba vonul, iskolában tanít. A rendszerváltás után a korábban kiköltözött fiaihoz hasonlóan ő is Magyarországra költözik, 1999-ben pedig megszerzi a magyar állampolgáriságot. 2002-ben visszatér a pástra, ezúttal viszont utoljára. Részt vesz az id. Guráth Béla Emlékversenyen, a balszerencse és a sérülések azonban ekkor sem kerülik el: az első asszóban kicsúszik a lába a tornacipőjéből, leesik, és combnyaktörést szenved. Manapság is gyakran bridzsezik, sőt hetvennyolc évesen néha úszik is a Balatonban. Amikor lehetősége van, hazatér Kolozsvárra, és bár már nem versenyez, rendszeres résztvevője az id. Guráth Béla Emlékversenynek.

 

 






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap