A kolozsvári helyi sajtóban már 2008 végén érezhetőek voltak a világgazdasági válság első jelei. Az 1990-es évek elején megjelent és hosszú ideig referencia újságnak számító Informaţia de Cluj, amely az idők során számtalan változáson ment keresztül, majd ingyenessé vált, 2008 utolsó hónapjaiban megválni kényszerült néhány újságírótól. A Pro Tv kereskedelmi adó helyi stúdiója irányából érkező létszámcsökkentés-híresztelésekkel együtt ez volt talán az első jele annak, hogy a kolozsvári sajtót sem kerüli el az akkor még a kezdetén levő világgazdasági válság. A médiaorgánum vezetősége úgy döntött: piacon marad, de változtat a médiatartalom-szolgáltatás módján: felújítja, dinamikusabbá és felhasználó-közelibbé teszi internetes portálját (www.informatiacluj.ro), ugyanakkor az ingyenes napi kiadvány már csak heti rendszerességgel jelenik meg. Ilyen módon elsősorban a költségek csökkentését érték el. Csakhogy a bejelentést követően az Informaţia de Cluj nyomtatott változata mégsem jelent meg. A Ziua de Cluj napilapnak adott nyilatkozatában Florin Ocol, a menedzsment képviselője kijelentette: biztosított a kiadvány 2009-es költségvetése, a nyomtatott változat az elkövetkező időszakban piacon lesz. Ezzel szemben Tiberiu Fărcaş médiaszakember blogján azt állítja, hogy a szerkesztőség úgy döntött: liciten eladja szerkesztőség javait (szék, asztal, szekrény, laptop stb.) annak érdekében, hogy kifizesse a hathónapos lakbértartozást. A hozzászólók már azon vitáztak, etikus-e újságírónak részt vennie a liciten, ahol azt a laptopot adják el, amelyen addig kollégája kereste a betevő falatot. Információk szerint a licit elmaradt.

A Ziua de Cluj részéről ellentmondó jelzések érkeztek. Míg kezdetben a helyi újságírók pletykapiacán az a hír járta: a Transilvania Real Estate ingatlanfejlesztő és -befektető tulajdonában lévő sajtóterméknél 10 százalékkal csökkentik az újságírók fizetését (a szokásos év eleji fizetésemeléssel ellentétben), eddig úgy tűnik, nagyjából minden rendben. Hírek szerint a fizetéscsökkenésre nem került sor, a bérek viszont a tavalyi szinten maradtak. A Ziua de Clujnak is alkalmazkodnia kellett viszont az új szituációhoz: továbbra is 12 oldalon lát napvilágot ugyan, de a szombati lapszám ezután nem jelenik meg. A napilaptól származó információk szerint tették ezt azért, mert a terjesztők a szombati újságot nem kézbesítették időben (értsd: legtöbbször csak hétfőn került az előfizetők kezébe). Ennek ellensúlyozására a Ziua de Cluj on-line változata beerősít pénteken, szombaton és vasárnap. A nyomtatott laphoz szokott szegmens erre vállvonogatva reagál: neki a nyomtatott újság kell. A Ziua de Cluj vezetői kénytelenek voltak elfelejteni, hogy azok, akik a nyomtatott változatra fizetnek elő, vagy azt vásárolják, elsősorban azért teszik ezt, mert interneten nem akarnak, nem szeretnek, vagy nem tudnak újságot olvasni. Magyarán: a nyomtatott és az on-line változat olvasótábora szinte egyáltalán nem fedi egymást. Tehát a fokozottabb pénteki, szombati és vasárnapi jelenléttel szinte kizárólag a világhálós médiatartalmat fogyasztó felhasználókhoz juttat el bizonyos mennyiségű információt. (Itt kell megjegyezni, hogy jelenleg a Szabadságon kívül, szombati lapszáma már csak a Făcliának (volt Adevărul de Cluj) van.)

Ha már a „testvérlapnál” tartunk, említsük meg, hogy a Făclia 16-ról 12-re csökkentette az oldalak számát. Szakemberek szerint a Făclia elsősorban a reklámok közlésének szánt oldalakat csökkentette le. A húsz éve piacon lévő román napilaptól három személyt elbocsátottak; meg nem erősített, a lap munkatársaitól származó hírek szerint valójában hat munkatárstól váltak meg.

A gondok a Monitorul de Cluj napilapnál is jelentkeztek: akár a Făclia, a Monitorul de Cluj is az oldalak számának csökkentésével próbálta elejét venni a komolyabb anyagi gondoknak: ezután a lap nem 16, hanem csak 12 oldalon jelenik meg. Mintha indigóval másolták volna le az intézkedést, a szerkesztőségnek itt is három alkalmazottól kellett megválnia.

Míg az Informaţia de Cluj napi helyett már csak heti rendszerességgel jelenik meg, a hetilapok esetében a tendencia a következő: teljesen átállni az internetes változatra. Ez történt a Săptămâna Clujeană és az Agenda Clujeană esetében is. A válság miatt nem volt azonban anyagi hátterük korszerű weboldal létrehozására: a Ziua de Cluj szerint a két volt lap általában a blogok létrehozására használt ingyenes WordPress platform segítségével juttatják el az információt a felhasználókhoz. Az egyik kolozsvári reklámügynökség és magánvállalkozók által finanszírozott Cetăţeanul Clujean szintén felére csökkentette az oldalak számát: januártól 16 helyett 8 oldalon jelenik meg.

A regionális hetilapnak számító Clujeanul alaposan megijesztette a sajtós berkekben dolgozókat, amikor az év első hétfőjén... egyszerűen nem jelent meg. Mindenféle előzetes bejelentés nélkül. Piaci elemzők szerint azért maradt el az első szám megjelenése, mert nem volt elég reklámrendelés. Aztán a 24 oldalból már csak 12 maradt. A Ziua de Clujnak adott nyilatkozatában Mihai Goţiu, a hetilap főszerkesztője elmagyarázta: a Clujeanul oldalainak számát addig is a reklámmegrendelések határozták meg, soha nem ragaszkodtak a 24 oldalhoz – magyarázta a hetilap vezetője.

A Foaia Transilvană más megoldást talált. Igaz ugyan, hogy az oldalak számát 16-ról 12-re csökkentette, de szemléletváltást, pontosabban taktikai és jelentős tartalmi változást eszközölt: tabloid, azaz bulvárhírekre összpontosító lap lett. – Alkalmazkodunk a piaci elvárásokhoz. Ha a Clickből hétezer, a CanCanból és a Libertateából pedig hat-hatezer példány kel el naponta, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy más megközelítésre van szükség – nyilatkozta Florin Dancia, a Foaia Transilvană igazgatója.

A regionális sajtótermékek közé sorolhatjuk négy közép-erdélyi megyében (Kolozs, Szilágy, Fehér, Beszterce-Naszód) terjesztett Szabadságot is. Lapunknál nem következtek be változások – ez elsősorban a hűséges előfizetőknek köszönhető, akik ínséges időkben sem mondtak le a havi bérletről. A Szabadság előre menekült: új számítógépeket állított üzembe, két fiatal riportert alkalmazott, az on-line változatot folyamatosan fejleszti, inflációkövető béremelést eszközölt, és az oldalszám egyelőre változatlan maradt.

A hazai sajtót is nagy mértékben érinti a gazdasági válság. Iulian Comănescu, az Evenimenul Zilei (EVZ) publicistája szerint főleg azért, mert az országos lefedésű sajtóorgánumok részei a globális médiapiacnak. Mi több, tenném hozzá, a legtöbb bukaresti napilap vagy akár tévétársaság multinacionális médiaintézmények tulajdonában van – az EVZ például a Ringier-médiacsoport tagja. Comănescu szerint pedig azért is szenvednek majd, mert a bukaresti központú országos sajtó függ a multik által reklámra szánt pénztől. Ez pedig jelentősen csökken.

A másik gond az, hogy a multinacionálisok kezében lévő újságok menedzsereit elsősorban és szinte kizárólag a profit érdekli. Válság esetén (s valószínűleg nem csak ilyenkor) a Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban lévő feletteseknek jelentő hazai országos médiavezetők nem érvelhetnek azzal, hogy például a kulturális vagy a komolyzenei rovatot nem kell megszüntetni, ezek ugyanis jól definiált réteg számára fontos információkat tartalmaznak. Amint azt sem lehet felhozni, hogy adott esetben nem kizárólag a publikum tájékoztatására (egyre inkább csak szórakoztatására – de ez már vita) van szükség, hanem támpontok nyújtására is. Sarkítva és egyre inkább idejétmúltnak tűnő kifejezéssel élve: nevelésére. Itt tehát lényegében profitmentes gondolkodást igénylő közösségszolgálatról kellene hogy szó essen, hiszen nem pusztán a nyereség, hanem a köz iránti elkötelezettség is fontos. Persze, ez utópisztikus, maradinak is mondható felfogás, amely egyes – elsősorban kisebbségi – sajtóorgánumokra érvényes. Ezekben az esetekben is fontos az, hogy év végén ne legyen veszteség (sőt, enyhe nyereség a következő évi minimálisnak is mondható befektetések eszközlésére, forgóeszközök biztosítására), de más a vezérelv. Azért helyeztem itt szembe a tömegtájékoztatás lényegét (szinte kizárólag csak profit versus közösségi szolgálat) jelentő két fontos kérdést, mert gazdasági válság idején azonnal kiviláglik, a barikád melyik oldalán állunk: megszüntetünk bizonyos rovatokat csak azért, mert kiadásokkal járnak, vagy vállaljuk azt, hogy más forrásokból csoportosítunk át összegeket annak érdekében, hogy továbbra is fennmaradjanak.

A nemzetközi sajtó háza táján sem rózsás a helyzet: a nemrég megjelent elemzésében a Financiarul gazdasági lap szerint a Radio France Internationalnak (RFI) kénytelen volt megválnia 206 újságírótól. Ugyanakkor a Financial Times és a The Economist 80, illetve 13 munkatársat bocsátott el.

Sokak számára nem marad más hátra, mint az együttműködés: a Washington Post és a Baltimore Sun úgy döntött, félreteszi a rivalizálást, és megoszt egymással bizonyos cikkeket és fényképeket. A szabály viszont a következő: az exkluzív anyagokat nem adják át. A Baltimore Sun a Tribune Co. konszern tagja, amely tavaly december 8-án csődeljárást indított.

A Los Angeles Timesnál sem rózsás a helyzet. A ziare.com szerint 2001 óta felére csökkent az itt dolgozó újságírók száma – jelenleg 660 médiaszakember dolgozik a szerkesztőségben.

Ugyanakkor a The New York Times bejelentette: 225 millió dolláros kölcsönt vesz fel, és elzálogosítja Manhattanban lévő székhelyét annak érdekében, hogy likviditási gondjait megoldja.

A legnagyobb példányszámú amerikai országos napilapot, a USA Today-t kiadó Gannett konszern bejelentette: tízszázalékos leépítést eszközöl annak következtében, hogy a tavalyi negyedik évnegyedben bevétele több mint 32 százalékkal csökkent. Ezenkívül novemberben a McClatchy-csoport (az Egyesült Államok nagyságrendben harmadik kiadója) szintén jelentős bevételcsökkenést jelentett be: náluk 20 százalékkal esett a reklámbevétel, ami 17 százalékkal nagyobb a 2008-as év első tíz hónapjában tapasztalt bevétel-visszaesésnél.

Sok kiadvány ezután csak az interneten jelenik meg. Példa erre a több mint 100 éves múltra visszatekintő Christian Science Monitor, amely ezután csak a világhálón olvasható.

De lélegzetvétel erejéig térjünk vissza a The New York Timeshoz. Arthur Sulzberger, a lap tulajdonosa és kiadóvállalatának elnöke a davosi világgazdasági fórum alkalmával azt mondta, hogy a világhírű lapnak már csak 5 évre van „oxigénje”. Ugyanakkor David Swensen befektetési tanácsadó és Michael Schmidt pénzügyi elemző, akit a Népszabadság Online (nol.hu) idéz, a következőket írta a The New York Timesban: „Az amerikai napilapok egyre inkább eladósodnak, profitjuk csökken, vagy már el is tűntek. Az olvasók egyre inkább az internetes kiadáshoz pártolnak. Ha igaza volt Jefferson elnöknek, aki a tájékozott polgárokat tekintette a demokrácia garanciájának, akkor tennünk kell valamit az újságok megmentése érdekében” – írják a szakemberek.

Ezenkívül a Metazin beszámolt Jürgen Habermas javaslatáról. A tekintélyes filozófus indítványozta, hogy a közszolgálati szerepet betöltő lapokat a közszolgálati rádió- és tévécsatornák mintájára részesítsék állami támogatásban. Volt, aki azt javasolta, hogy a napilapok tömörüljenek kartellbe, és tegyék előfizetőssé on-line kiadásukat, hogy így gondoskodjanak a bevételről – és a fennmaradásról. Egy tekintélyes amerikai értelmiségi felvetette, hogy az egyetemi diákok ösztöndíját ki kellene egészíteni napilap-előfizetéssel. Talán Nicholas Sarkozy is tőle kölcsönözte az ötletet. Franciaország elnöke nemrég bejelentette ugyanis, hogy minden francia állampolgár napilap-előfizetést kaphat az államtól a 18. születésnapjára – írja a nol.hu

Swensen és Schmidt azt javasolja a napilapoknak, hogy alakuljanak nonprofit társaságokká. Így az amerikai magánegyetemekhez hasonlóan, maguk rendelkezhetnének a törzstőkéjük fölött, és nem a minél nagyobb nyereséget kellene szem előtt tartaniuk.

„Amíg az újságok profitorientált vállalkozásként működnek, aligha van reményük pénzügyi nehézségeik leküzdésére” – vélik a pénzügyi szakértők. Ha közhasznú, nonprofit szervezetté alakulnának, jóval kevesebb járulékot kellene fizetniük az alkalmazottaik után. Ráadásul a közhasznúság azt is előírja, hogy a nonprofit társaságok ne vegyenek részt a kampányban. A közhasznú szervezetté alakulás következtében talán még a lapok elfogultsága és részrehajlása is csökkenne.

És mindez nem is kerülne túl sokba. A The New York Times évi 200 millió dollárból működik, vagyis egyszeri ötmilliárd dolláros adomány kamataiból vígan finanszírozható lenne minden kiadás. Sőt, mivel az előfizetésért a jövőben is fizetni kellene, ennél kevesebb pénz is elég lenne. „A felvilágosult emberbarátoknak lépniük kell, különben üt az amerikai demokrácia végórája” – írta elemzésében a nol.hu.

Vajon az on-line újságírás jelenti-e a jövőt, lévén, hogy a világgazdasági válság miatt (is) a nyomtatott kiadványok rendkívül nehéz helyzetbe kerültek, mi több, egyesek be is dobták a törülközőt?

Azért írtam zárójelbe az is szócskát, mert a nyomtatott sok-sok más, lassan-lassan áthidalhatatlannak látszó gonddal küszködik. Nálunk (úgy értem Romániában, de ezen belül elsősorban Kolozsváron és a régióban) az előfizetések időnként drasztikus csökkenését mindenekelőtt a katasztrofális terjesztés okozza. A Krónika néhány hónappal ezelőtt szüntette meg a régiós lefedésű terjesztői hálózatát, így Kolozsváron kívül jóformán csak a Román Posta képes tűrhetően terjeszteni a regionális lapokat, így a Szabadságot is.

A másik gond az, hogy a felgyorsult világban egyre kevesebb embernek van ideje elolvasni a napilapot. Akik még ragaszkodnak a nyomtatott változathoz, azok a vécén, a kávé mellett, a trolibuszon olvassák el a címeket, a képaláírásokat és a gyászhíreket. A gyors és rövid hírek iránti éhség az interneten is jelentkezik. Kimutatások szerint a napi- és hetilapok webes változatán egy-egy gyorshírt rendszerint háromszor, sőt négyszer többen olvasnak el, mint a nyomtatott változatból feltöltött bármelyik hosszú anyagot. Ez a tapasztalat a Szabadság weboldalán (archivum2.szabadsag.ro) is.

Igen ám, de on-line szerkesztőséget sem egyszerű meg olcsó létrehozni és működtetni. Liviu Alexa, a kolozsvári székhelyű CityNews alapítójának a blogján található bejegyzés szerint (Impresia că on-line-ul e ieftin) a Kolozs, Fehér, Beszterce-Naszód, Maros és Máramaros megyében jelen lévő online kiadvány beindítására körülbelül 250 ezer eurót költött. Hangsúlyozom: a beindítására.

Az on-line média csak részben jelenthet megoldást a lapok számára a gazdasági válságban. Kétségtelen, hogy azok a kiadványok, amelyek most lemondtak a nyomtatott változatról, és teljes mértékben átálltak a világhálós információtovábbításra, nem lesznek képesek ismét megjelenni a nyomtatott piacon. Ezért ezt a döntést jól mérlegelni kell.

A közeljövőben a webes sajtónak is alkalmazkodnia kell a piaci elvárásokhoz, azaz az sem maradhat örökké ingyenes. Minden valószínűség szerint az úgynevezett premium content (elemzések, hírhátterek, esszék, vezércikkek, zene és színházkritikák) fizetős lesz. Ugyanez lesz a helyzet a fotók egy részével. Előfordulhat az is, hogy bizonyos lapok úgy döntenek, közösen fizetnek elő bizonyos hírügynökségekre, megosztják egymás között az anyagokat vagy kisebb méretű, de saját hírügynökséget működtetnek. Ezekre már Kolozsváron és a tágabb régióban már vannak próbálkozások – egyelőre inkább egyéni szinten.

A gazdasági válság tehát lépéskényszerbe helyezi a napilapokat, a hetilapokat, általában a nyomatott kiadványokat. Kérdés, hogy ki találja meg a megfelelő megoldást a nehéz idők túlélésére. Recepttel ugyanis senki nem szolgál.