A hét éve elhunyt Engel Köllő Károly kolozsvári közíró, művészettörténész, bibliográfus tudományos tevékenységével és az utókor szellemi gazdagodása érdekében hátrahagyott munkáival ismerkedhettek meg az érdeklődők pénteken este a Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Szabédi-emlékházában. A filológus önéletrajzai című rendezvényen megjelenteket Dáné Tibor Kálmán, az EMKE elnöke köszöntötte, Engel széleskörű munkásságáról pedig Bartha Katalin Ágnes, Egyed Emese, Dávid Gyula és Kötő József révén értesülhettünk.
– Engel Károly szerény ember volt, olyan, akit ha megkérdeztek, „ontotta” magából a tudást, azokat az információkat, amelyek révén méltó módon nevezhetjük őt az erdélyi szellemi hagyomány egyik birtokosának – mondta Dáné Tibor Kálmán. Bartha Katalin Ágnes irodalomtörténész, a Szabédi-emlékház könyvtárának és levéltári hagyatékának gondozója kifejtette: az emlékházban őrzött hagyatékban Engel magyar–román kapcsolatokat vizsgáló, önálló tanulmánykötete mellett műfordításai, irodalomtörténeti tanulmányai, román nyelvű írásai, lexikon-szócikkei és bibliográfiái is megtalálhatók, de ez még nem minden. Nem szabad ugyanis elfeledkeznünk a kitérőket, adalékokat tartalmazó, ún. műhelyforgácsokról, az ötszáz gyászjelentés (köztük Kiss Elek püspök, Balogh Edgár közíró, Szentkirályi Aladár magyartanár) hátára írt szövegekről és azokról az értékes irodalomtörténeti dokumentumokról (Meltzl Hugóhoz, Gozsdu Elekhez címzett levelek) sem, amelyek Engel Károly nevéhez fűződnek.
A magát Engel Károly szellemi örököseként definiáló Berki Tímea doktorandus többek között Eminescu egyik versének három különböző, magyar nyelvű fordítása kapcsán a 19. század második felének magyar–román kulturális kapcsolatairól beszélt. Egyed Emese költő, irodalomtörténész Csokonai Gerzson c. drámájának kolozsvári, az Engel hagyatékban megtalálható változatát vizsgálta, az eredeti szöveggel hasonlította össze, és ennek kapcsán szerzett tapasztalatairól számolt be az est folyamán. Megtudtuk, hogy kutatásait két irányban építette fel: megnézte egyrészt, hogy a szereplők karaktere összefüggésbe hozható-e más, európai figurákéval, másrészt pedig a népszerűség és a műfaj mibenléte által próbálta megragadni a farsangolás szokását. Dávid Gyula irodalomtörténész Engel Károly komparatisztikai munkásságáról írt szövegét Biró Annamária doktorandus olvasta fel, Kötő József színháztörténész pedig az Engel által 1966 és ’76 között műsorfüzetekbe írt, színházkritikának is felfogható alkotásokat ismertette. Ennek vonatkozásában Kötő többek között Lev Tolsztoj A sötétség hatalma, Kós Károly Budai Nagy Antal és Camil Petrescu Velencei történet című műveinek színpadi előadásait követő Engel-kritikákat emelte ki.
