Ezúton is köszönjük a figyelmes Szabadságnak a Kalotaszeg méltatását, azt a bátorító gesztust, amellyel lapunkról megemlékezett. Valóban: ünnepeltünk mi, szerkesztők, és gondolom, velünk együtt minden olvasó, hiszen e lapban tájegységünk eddigi leghosszabban fennálló, csaknem két évtizede működő kiadványát tisztelhetjük.

Új sorozatunk tulajdonképpen a harmadik vonulata, egyenes folytatása annak a többszörös lapalapító törekvésnek, amely 1890-ben kezdődött (Gyarmathy Zsigáné, Kós Károly, Herrmann Antal), és 1912-ben folytatódott. Az 1989-es romániai rendszerváltás utáni nyitás arra ösztönözte Vasas Samu bánffyhunyadi tanár-néprajzkutató-szakírót, hogy felismerje a kínálkozó lehetőséget, és maga köré gyűjtve néhány kipróbált kalotaszegi irodalmárt, kiragadja a Kalotaszeget háromnegyed évszázados Csipkerózsika-álmából. 1990 végén (dátum nélkül) a próbaszámmal indul el immár harmadszor a bánffyhunyadi székhelyű Kalotaszeg új sorozata. Visszapillant és megtalálja az említett két lapban a gyökereit, ezért a fejlécen feltünteti – előbb csak az ősalapító, utóbb a többi alapító nevét is. A sajtótermék kéthetente megjelenő, kulturális, közéleti lapnak indul, ami a folyvást csökkenő anyagi lehetőségek következében – az alapítványi és magántámogatók ellenére – havilappá, majd összevont kéthavi (háromhavi) lappá módosul. Lapunk védnökségét (kezdetben) a bánffyhunyadi RMDSZ, míg kiadását – többszöri próbálkozás után – a Pro Kalotaszeg Művelődési Egyesület vállalta, és a Református Egyházközség Misztótfalusi Sajtóközpontjának nyomdája, 1996 decemberétől pedig a bánffyhunyadi Ichtus nyomda kivitelezte.

Vasas Samu körültekintően, Bánffyhunyad mellett Kalotaszeg különböző pontjairól válogatta össze a szerkesztőket. Így vélte biztosítottnak a vidék településeinek minél cselekvőbb bekapcsolását, részvételét, kitolván annak kisugárzási határát a peremvidékekig. Ennek érdekében vállalta az utazások általi, bonyolultabb szerkesztői kapcsolattartás kockázatát is. A szerkesztői munka ügyszeretetből, anyagi ellenszolgáltatás nélkül történt, a belső és külső munkatársak írásaik jutalmául a lap tiszteletpéldányát kaptát. A felkért szerkesztők névsora: Török F. László (főszerkesztő, Bánffyhunyad), Mihály István (felelős szerkesztő, majd főszerkesztő-helyettes, Kolozsvár), Vasas Samu, Szigetvári Ferenc, Kudor István (grafika) – mind bánffyhunyadiak –, Boldizsár Zeyk Imre (Tordaszentlászló), Oláh József (Szucság). 1992-től Vasas Samu átveszi a főszerkesztői feladatkört, amit 1997-benn bekövetkezett halálági betölt. A szerkesztő bizottság többször átalakul, az évek során helyt kap benne Simon Ilona (Bánffyhunyad), László György (Türe), Ricci József (Magyarlóna), Szilágyi Sándor (Kalotaszentkirály), Vas Géza (fotóriporter, Kolozsvár), Szlafkay Attila (ügyintéző, Budapest), Buzás Pál (Kolozsvár), Kovács Pali Ferenc (Mákó), Okos Márton (külföldi ügyvivő), Kusztos Tibor, Péntek Attila (Bánffyhunyad), Tötszegi Tekla (Méra). Időközben többen kiválnak a munkaközösségből, végül 1998 júniusában körvonalazódik a 2008 végéig szerkesztőbizottság: Kusztos Tibor (főszerkesztő), Buzás Pál (főszerkesztő-helyettes), Boldizsár Zeyk Imre, Ricci József, Tötszegi Tekla, Kudor István (2005-től) tagok.

Tehát Vasas Samu a kiindulópontként megjelölt kalotaszegi gyökereket vállalva jut el a jelenkorba (1990), amit meg is fogalmaz a lap próbaszámának Indulunk az előd nyomdokain című cikkében. „A száz év előtti Kalotaszeg változatos tematikájából, annak bátor kérdésfeltevéséből, valamint az akkori idők szaktekintélyeinek tevékeny hozzájárulásából mindenképpen a tenniakarás, a jobbítás szándéka csendül ki, és sajátos problémáinak megoldását keresi... Vajha a mi évszázados kényszerszünet után újra induló Kalotaszegünk is legalább olyan tisztánlátással tárhatná fel e szűk etnikai terület problémáit, és olyan határozottsággal tudna küzdeni, mint a bölcs előd... Hiszünk és bízunk táji elkötelezettségében, problémalátásában, kulturális értékeink iránti érzékenységében, azok megmentését célzó kiállásában és célzatos munkálkodásában.”

És valóban, mozgásba lendül a gépezet. Már a próbaszám címoldala megadja az alaphangulatot a kalotaszegi fényképekkel díszített, felemelő és közismert Ady Endre-verssel, A Kalota partján cíművel. A laptestet betöltő közleményanyagot Lőrincz András állítja össze (1994-ig, utóbb 1996-ig). A repertórium sorra veszi a fontosabb állomásokat, rovatokat, sorozatokat: bemutatkoznak falvaink, történelem, közélet, műemlékeink, népszokások, Kalotaszegről indultak, nagyjaink, múlt-jelen, műhely, interjúk, képzőművészet, művelődés, vita, versek, kalotaszegi krónika, turistahívogató, ifjúság, sztárok vallomásai, mondák-legendák, illusztrációk, szerkesztőségi közlemények, szabadidő, észcsiholó, rejtvény, humor stb. A lap e felfelé ívelő szakaszának melléktermékei a Kalotaszegi füzetek, amelyből 1993-ban összesen három könyvecske jelent meg. E felsoroláshoz tegyük hozzá az évente kihozott, jó benyomást keltő falinaptárakat (1991–1995), ünnepi üdvözlőlapokat és kalotaszegi templomokat bemutató ingyenes különlenyomatokat.

E periódusra rányomta bélyegét Vasas Samu erős egyénisége, összefogó képessége, munkakedve, elszánt, önfeláldozó kitartása, elhivatottsága, valamint harcos vezércikkei, néprajzi, közéleti és más fogantatású írásai. Útmutatásai példaképpen álltak előttünk. Mindannyiunk nagy vesztesége volt, amidőn 1997-ben kidőlt sorainkból.

Megfogyatkoztunk és átrendeződtünk. A főszerkesztői posztot Kusztos Tibor vette át, a lap igyekszik továbbra is megfelelni az elvárásoknak. Az egyre drágább nyersnyag, a papír gazdaságosabb kihasználása érdekében, egyéb szempontok figyelembe vételével kiadványunk A4-es méretűvé, 12 oldalasra módosult. Lapunk tartalmából továbbra sem maradhat ki a nagy elődök folyamatos megidézése. Fennállása alatt több közérdekű cikksorozatot kezdeményeztünk. Rendszeresen, képekkel tarkítva beszámoltunk az évente megrendezett hagyományos, népdalvetélkedőt és gyermekjáték-versenyeket is magába foglaló Ríszegtetői ifjúsági majálisról, a tordaszentlászlói Szent László-napi kórustalálkozókról. Bemutattuk tájegységünk falvait, egyházait, hagyományait, műemlékeit, természeti és népművészeti kincseit, irodalmát, nyomon követhettük a magyar történelem eseményeit.

A Kalotaszeg új sorozatának megítélése – hiányosságaink ellenére – a visszajelzésekből leszűrve, általában kedvezőnek mondható. Több hazai lap is beszámolt létéről, tevékenységéről. Térhódításának megfelelően, példányai az anyaországba és számos más országba is eljutottak.

Most pedig – miután számbavettük eddigi működésünket – pillantsunk vissza az évfordulós lapszámokra. Azonnal felbukkan az 1995 januárjában megjelent 50. szám. Benne dr. Péntek János üdvözletével, majd az 1890-ben elkezdődött, 1912-ben folytatódott és 1990-ben újraindult lapok megidézésével. A „régi” Kalotaszeget Gyarmathy Zsigáné és Kós Károly egy-egy írása képviseli, míg az „új” Kalotaszeg felvonultatja és tisztelettel említi a legaktívabb munkatársait. Következik az 1999 szeptemberi keltezésű 100. szám. Boldizsár Zeyk Imre rangidős szerkesztőtársunkra hárult az a megtisztelő feladat, hogy a lap ünnepi vezércikkét megfogalmazza. Megtartva ezt a hagyományt, a jelen 150. szám bevezető írását is ő jegyzi. Ez alkalommal a megnövelt oldalszámú Kalotaszeg hasábjai többek között korunk ismert íróinak, Pomogáts Bélának és Péntek Jánosnak a cikkei, valamint Gyarmahty Zsigáné és Ricci József elhunyt szerkesztőtársunk emlékéhez fűződő publikációk olvashatók.

Zárszó gyanánt következzen a lapalapítók egynéhány üdvözlő-értékelő mondata. „És ha az igazi vendégszeretet mindenre ráviszi a kalotaszegi embert, el lehet képzelni, hogy milyen szívesen fogad téged, te kicsiny Kalotaszeg, téged, aki azért keltél ki a bölcsődből, hogy az ő érdekeit szolgáld, az ő szavával szólj és az ő eredeti népét ismertesd... Nőjj eléggé nagyra betölteni helyed. (Gyarmathy Zsigáné)”. „Csakhamar beláttam én is azt, ami azelőtt már régen köztudott volt: hogy Kalotaszegnek szüksége van a sajtóban külön képviselőre... Tudván, hogy közhasznú dolgot művelünk, el voltunk szánva az áldozatra (Herrmann Antal)”. „Megértette Kalotaszeg magyarsága azt, hogy szükséges, sőt, égetően fontos, hogy legyen a magyarságnak egy összekötő, szervező, érdekeire ügyelő, javaiért harcoló orgánuma: ez a mi örömünk és nagy elégtételünk. És hogy a mi lapunk tudta szolgálni a kalotaszegi magyarság társadalmi, kulturális és nemzeti ügyét: az a mi büszkeségünk (Kós Károly)”. „Megújult lapunknak kívánjunk sok sikert az induláshoz és a folytatáshoz... Hiszünk benne, és áldozatok árán is készek vagyunk támogatni (Vasas Samu)”.