label_szabadsag
1 USD 3.89  1 EUR 4.58  100 HUF 1.51
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Közel-keleti számmisztika

Létrehozva: 2009. január 17. 03:31

MOLDOVÁN ÁRPÁD ZSOLT

Negyedik hetébe lépett az izraeli hadsereg gázai hadművelete és a végkifejlet fel sem tűnik a láthatáron. A Hamász harcképességének megsemmisítését célzó offenzíva mindeddig több mint 1100 palesztin áldozatot szedett. Izraeli oldalon tizennégy ember vesztette életét.


A halálos áldozatok aránytalan voltát természetesen magyarázhatjuk a szemben álló felek harcászati eszközeinek ütőképességével; egyfelől a világ legharcedzettebb és felszereltség szempontjából a negyedik legjobban ellátott Izrael állam hadserege, másfelől pedig a Gázát kormányzó, de terrorista örökségét nyíltan ápoló Hamász fanatikus harcosai állnak. De az elbillent áldozati leltárnak lehet egy másik magyarázata is: a két nép hozzáállása az élet-halál kérdéséhez: míg palesztin oldalon – sarkalatosan fogalmazva – az emberélet értéke az egyén hősi halálában nő csak meg, addig az izraeliek a zsidó-keresztény hagyomány szerint védik, óvják azt.

Előző összecsapásoknál egyértelműbben, a háború PR szinten is megnyilvánul. Arab hírügynökségek, hírtelevíziók naponta ontják azokat a rémisztő képeket, amelyeken a palesztin civil lakosság – kiemelten gyerekek és nők – körében szenvedett áldozatokat mutatják be, és taktikusan „megfeledkeznek” a Hamász harcosokról. Ezáltal egyrészt fanatizálják a közel-keleti arab országok lakosságát, másfelől pedig a pártatlan megfigyelőben azt a látszatot próbálják kelteni, hogy az izraeli légitámadásoknak kizárólag ártatlan civil áldozatai vannak.

Ekként azonnal felvetődik a kérdés, hogy tulajdonképpen ki is számít civilnek Gázában? Kétség nem fér ahhoz, hogy Gáza városban az ENSZ által fenntartott iskola lebombázásakor az osztálytermek romjai alá temetett palesztin gyerekek ártatlan áldozatai voltak a háborúnak, de ugyanez nem mondható el a gyerekek apjáról, nagybátyjáról, akiket az iskola alagsorában ért a támadás, miközben Khasszám rakétákat szereltek össze. Hasonlóképpen: civilnek számítanak-e azok a tizenéves Hamász újoncok, akiket látványos felvonulásuk alatt ért az izraeli légitámadás?

A 2006-os palesztin választások alkalmával a Gáza-övezetben a Hamász politikai szárnya kapta a legtöbb szavazatot, ezáltal legitimitást nyerve a palesztin, és kisebb mértékben ugyan, de a nemzetközi közvélemény előtt is. Egy kíméletlen belső harc után kiűzte az övezetből a rivális Fatah mozgalmat és tulajdonképpen önállóan kormányozza Gázát. Terrorista örökségéhez híven továbbra is felvállalta az öngyilkos merénylők kiképzését és állandó rettegés alatt tartja rakétáival a dél-izraeli települések lakosságát, de ugyanakkor a Hamász felelőssége az iskolák, kórházak fenntartása, a lakosság élelmezése és energiaellátása. Szóval madártávlatból egyáltalán nem egyértelmű, hogy a Hamászon belül is ki számít „harcosnak” és ki számít „köztisztviselőnek”. Izraeli berkekben is megosztottság van e tekintetben: egyfelől az izraeli hadsereg szóvivője szerint „bárki, aki kapcsolatban van a Hamásszal, ellenségnek számít”, másfelől Ehud Olmert kormányfő szűkítve a kört kizárólag a Hamász és Dzsihád terrorista szárnyait nevesítette meg, mint Izrael és a Gáza-övezete civil lakosságának közös ellenségét. Igen ám, de mi történik akkor, ha a civil lakosság egy emberként felvállalja terroristák célkitűzéseit?

 






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap