Sipos László: Kitüntetett kakas (A SZERZŐ FELVÉTELEI)
Nem egyszer hallottam művészektől, hogy legújabb munkájukat kedvelik legjobban. A több évtizede figyelemmel kísért megyei tárlatok krónikásaként most jómagam is valami ilyesmit érzek, amikor a régiónk képzőművészeinek éves termését begyűjtő és közszemlére bocsátó Művészeti Múzeum földszinti termeinek kínálatát szemlélem. Mintha ez a jelenlegi felhozatal – legalább is minőségi szempontból – minden eddigit felülmúlna. Mintegy bizonyítandó: Kolozsvár megtartotta nagy mestereinek köszönhető hírnevét, művészeti központ jellegét. Bár mint már évek óta, úgy most is fájdalmas hiányként érzékeljük az időközben eltávozott mesterek munkáinak elmaradását. A mindannyiunk által nagyrabecsült és szeretett Gergely István szobrászművésztől 2008-ban vettünk végső búcsút, Horea Sârbunak pedig Feleki István állít emléket In memoriam című érzékletes alkotásával. S amint azt már tavaly is kénytelen voltam megjegyezni, a Szentegyház utcai galéria elvesztésével néhány, a megyei tárlatokról addig elmaradhatatlan művész, többek között Feszt László munkáit idén is hiába keressük. De a magas kora ellenére is aktív kiállítóként ismert Cs. Erdős Tibor alkotásaival sem találkoztam, és Nagy Enikő remekbeszabott rekeszzománc munkái annak ellenére is hiányoznak, hogy szívesen időztem el a zománcművészet ifjú mestereinek, Egri Andrásnak és Vdovkina Anastassiának sajátos hangvételű, fölöttébb dekoratív munkái előtt.
A Livia Drăgoi művészettörténész irányította Művészeti Múzeum munkaközössége, köztük a tárlat rendezésében oroszlánrészt vállaló Călin Stegerean grafikusművész mindent megtesz ugyan azért, hogy teret biztosítson a művészeknek, a nagy galéria hiányát azonban csak egy másik, hasonló méretű központi kiállítóterem tudná pótolni. De amint arra a tárlat decemberi megnyitóján Teodor Botiş festőművész is utalt – az utóbbi öt év terméséből rendezett egyéni kiállítása a múzeum emeleti termeiben kapott helyet, de munkáival, köztük egy klasszikusabb hangvételű, feleségéről készített, remekbeszabott portréval a megyei tárlaton is jelen van – a Romániai Képzőművészek Szövetsége Kolozsvári Fiókjának elnöke, Ioan Sbârciu professzor, immár szenátorként, talán nagyobb súllyal képviselheti a megye képzőművészeinek érdekeit. Egyszerűen felháborító ugyanis, hogy a Képzőművészeti Egyetemmel rendelkező, művészeti központnak számító erdélyi főváros évek óta teremhiánnyal küszködjön. Ilyen vonatkozásban még a legsötétebb diktatúra idején is jobb volt a helyzet. Művészek és művészetkedvelők jogos igényeinek mielőbbi kielégítéséről lenne tehát szó.
Kolozsi Tibor: Visszhang (háttérben Furtuna Mihai festménye)
Ami a festészeti-szobrászati anyagot illeti a látogatót Ilaş Elena ötletes, műgonddal kivitelezett, hatalmas vasvirágja fogadja. A látvány önkéntelenül is felidéz bennem egy másik, ugyancsak átlagon felüli rendezvényt, a 2005. évi téli szalont, amely a művész nagyméretű, posztmodern fogantatású Manifesztumával csábította be az utcáról az akkor még meglévő Szentegyház utcai galériába a nézőket.
A karácsony közelsége és a munkák sajátosan megkapó varázsa okán élveznek most elsőséget az olyan, művészi megjelenítés szempontjából ugyan homlokegyenest más fogantatású, de tematikailag egymáshoz közel álló munkák, amilyen Gally Katalinnak a kultikus népi faragóművészetből ihletődött, visszafogottan is „sokszínű”, eredeti formavilágával figyelemfelkeltő Angyala valamint Tosa Szilágyi Katalin Tündérek tánca című nagyméretű, a figuralitás és az absztrakció határán egyensúlyozó, az ellentéteket ötletesen kiaknázó színvilágával is figyelemfelkeltő, míves, fölöttébb látványos kompozíciója. És tartalmilag ebbe a vonulatba tartozik Kováts Ildikó angyala is, ami mintha szándékosan hozná előtérbe a tematika kiváltotta sajátos megjelenítéseket, mindezt a kerettel is hangsúlyozva.
Szembeszökő mindjárt a bejárattal szemben Kocsis Edit élénk színvilágú Kompozíciója, és figyelemfelkeltő Lini Enikő lendületes ecsetkezelésű, mozgalmas színfolyama, ifj. Starmüller Géza modern Piramisa, Bonea Laurian figuratív megjelenítése, Măciuca Dan Szeizmikus mozgások című, feszültségteli alkotása valamint Tarţa Adrian különlegesen vonzó Leleşti-i gyümölcsöskert című munkája és Tarţa Rodica Panorámája. Sajátos formavilágával és mondanivalójának mélységével tűnik ki Cosman Teodora Elveszett árnyék című alkotása, valamint Truţa Maria és Salvanu Maria kifejező művészi megjelenítése.
Ioan Sbârciu munkája, mint általában mindig, most is uralja a falfelületet. Erdélyi tája az elvonatkoztatás magasiskoláját megjárt, legkorszerűbb festői nyelvezettel megfogalmazott művészi koncentrátum: vallomás a gyökerekről, a szülőföldről. És nem véletlenül kapott helyet a mester szomszédságában Felházi Ágnes Szubjektív táj című munkája. Hiszen egyfajta vallomás ez is, de úgy is mondhatnám: a művész egyedi jeleivel tarkított, a színek és formák sajátos harmóniáján alapuló, festői nyelvre átültetett lelki térkép. Amit pedig Lao Pi kínál talán a szokásosnál is mélyebb és látványosabb művészi átlényegítése a kor hangulatának, amelyet Teodor Botiş néplélektani és folklorisztikus elemekre alapozó őszinte festői megnyilatkozása valamint Şerban Radu és Câmpan Sorin munkái teljesítenek ki.
A belső termek kínálatának elemzésekor a bőség zavarával küzdök, hiszen egymást érik a kiemelkedő munkák. Hogy mégis Sipos László kakasával kezdem az annak az élménynek köszönhető, amit ez a minden szempontból különleges alkotás jelent. A téma nem új, hiszen a művész mondhatnám kedvenc, számtalan variációban megjelenített szárnyasáról van szó. Ennek a mostaninak azonban, észbeli képességeire-képtelenségeire történő célzásként, ébresztőóra formájában lóg kitüntetés a nyakában. Az antropomorf állatka pedig, vélt felsőbbrendűségének magaslataiból, beképzelten, öntelt magabiztossággal és megközelíthetetlenséggel tekint a világba. A művész festői kvalitásainak maximális bevetésével, nagyvonalú eleganciával, önfeledt játékossággal és gunyoros ízekkel vegyített, bő humorral kezeli a témát, ami telitalálatot eredményezett. Szarkasztikusabb hangvétel, maró gúny jellemzi Kőmíves Andor Ne problémázgass, úgyis minden a politikán múlik című alkotását, míg Gavril Gavrilaş már a tragikusabb hangvétel felé hajlik. Mariana Bojan ezúttal a művészileg átlényegített, sajátosan zöldbe játszó valós világba kalauzol, Gedeon Zoltán pedig hangulatainak, impresszióinak fölöttébb színes, élvezetes világával lep meg. Mint általában mindig, most is szívesen időztünk Nagy Endre míves, mind színvilágában, mind pedig formai megjelenítésében élményszerű alkotásai előtt. Festőként, grafikusként egyaránt bizonyított. Ezúttal is mozgalmas, színgazdag, tekintetcsalogató munkákkal lepett meg Dobribán Emil, Tompos Opra Ágota és Lukács Éva, s átlagon felülieknek számítanak Pulbere Radu, Ioana Antoniu, Ovtavian Cosman, Mărginean Mateean Maria, Alexandru Cristea, Dumitrescu Dora, Gorcea Mihaela munkái. Ugyanakkor Furtuna Marian, Pop Vasile, Chiorean Monica, Gocan Adela, Gocan Simona, Florian Andrei, Turculeţ Gil, Eugen Fărcaş, Săraci Vasile, Aştilean Gheorghe teljesitménye is említésre méltó. Anne Nebert pedig immár a térbe is kitüremlő, vegyes technikával készült Kompozíciójával, Szerváczius Elena pedig Magnóliáival hívja fel magára a figyelmet.
A szobrász Kolozsi Tibor minden évre tartogat egy-egy meglepetést, mindig képes a sikeres megújulásra, úgy, hogy közben hű marad önmagához. Visszhang című, most bemutatott bronzszobra is ezt igazolja. Szívesen látnánk az utóbbi évek termését egy egyéni kiállításon is. Lőrincz Lehel szintén bronzba fogalmazza művészi elképzeléseit, maximális tömörséggel és kifejezőerővel. Pihenés című munkája tömbszerűségével, egyfajta őserőt sugárzó, nemes eleganciájával hat.
Gocan Eugen, Ioan Rusu, Sergiu Rusu, Guleş Ovidiu a szokásos megbízható teljesítményt nyújtotta. Eredeti, különleges hangvételű munka Gergely Zoltán Királyfeje, érdekes Marin Florin többalakos szoborkompozíciója, Tănase Ionel konstrukciója, Morcan Felician Jel című míves bronzszobra és Bumbu Liviu munkája.
A grafika, kerámia és textil részleg hasonlóképpen gazdag. Ezúttal is szívesen időztem Horváth-Bugnariu Ioan figyelemfelkeltő, Kutyaélet című munkája valamint Soó Zöld Margit sajátos formavilágú, míves Küklopszai előtt. Horváth Gyöngyvér mestere, Feszt László nyomdokaiban haladva ismét a kollográfia műfajában csillogtatta meg tehetségét, míg Székely Géza rézkarcban jeleskedett. Érdekes, ötletes és látványos, mondhatni táj a tájban megoldással készült Bordy Margit újszerű táj-képe, Lőrincz Lehel Sétatér című pasztelljével pedig ismételten bebizonyította, hogy nem csupán szobrászként érdemel elismerést. A művész egyébként, ugyancsak itt, nemsokára gyűjteményes tárlattal örvendezteti meg híveit. A szokásosan biztos teljesítményt nyújtotta Valovits László, Solovăstru Dana, Moritz Emil, Ghenescu Marius. Pontos szerkesztés, élesen tiszta fekete-fehér grafikai jelbeszéd jellemzi Orbán István vegyes technikával készült munkáit és tekintetcsalogató Starmüller Katalin míves Kompozíciója valamint Alămorean Alexandru grafikái. Sajátos hangvételű, látványos és merőben újszerű munkával jelentkezett Károly Zöld Gyöngyi, és a látvány mellett egyben elgondolkodtató is Feleki Károly Hermann Nitsch-értelmezése. Tudoran Marius, Oltean Liliana, Drăgan Chirila Diana, Chiorean Daniela munkái sikerrel egészítik ki a tárlatot, amelyről, természetesen, Octavian Bour sajátos hangvételű, gunyoros megfogalmazásai sem hiányoznak.
Ötletes és a művészre jellemző műgonddal kivitelezett munka Palkó Ernő Madam Rekamier című kerámiája, Ailincăi Arina Virrasztás és Chirila Emilia Emigránsok című alkotása, valamint Kiss Melinda kerámiába konkretizált Álmodozása. Az ősi formák tökélyével vetekedő korszerű nyelven fogalmaz Kolozsi Simona és Stici Doina, és sajátosan összetett, mágikus világba kalauzol a tőle megszokott választékossággal Forró Ágnes. Az üvegművész Nagy Annamária pedig az áttetsző anyag adta lehetőségeket egészíti ki formai bravúrokkal és különleges ötleteséggel Lá-za-dás című triptichonjában.
Meglepetéssel szolgált Barta Ciupe Ernő. Különleges formaérzékről és téralakító képességéről árulkodó szénaszobrai és míves, bronzból készült alkotásai után most mintha megfricskázta volna a tárlatlátogatót. Egészen más oldaláról mutatkozott be üzenet értékű, pop-artos Tévékalitka című alkotásával. Vettük a lapot, értékeltük az ötletet, akár továbblépésként is, de azért be kell vallanom: nem bánnám, ha a művész előbbi önmagához sem válna hűtlenné.
Textileseink felhozatala sem érdektelen. Az olyan ismert és elismert alkotók, mint Dobra Alexandra, Popescu Roman Angela, Brânzaş Raveca, Botiş Manuela, Basso Elena, Crăciun Zoiţa mellett évről évre igényesebb, ötletesebb munkákkal jelentkezik Tudoran Klára.
Látványos Câmpian Elena textil kollázsa, Bitay Katalin, Cenan Man Felicia, Udrea Natalia teljesítménye és Tompa Neli installációja.
Száz művész száznyolcvan alkotása tekinthető meg a Romániai Képzőművészek Szövetsége kolozsvári fiókjának decemberben megnyílt, hagyományos, évvégi seregszemléjén, a számadatoknál is beszédesebb azonban a minőség.
