Olvasom az újságban, hogy az ausztriai Linz ebben az évben Európa kulturális fővárosa. Talán lesz olyan városbelink, akinek megadatik, hogy meglátogassa, és kár lenne, ha nem tudná, hogy ebben a városban nyoma van annak, hogy 29 évig ott élt Batsányi János. A belváros egyik fő utcájában, a Landstrasse 28 szám alatt két első emeleti ablak között egy márványtábla hirdeti, hogy itt lakott Batsányi János 1816 és 1845 között, feleségével, az osztrák költőnő Baumberg Gabriellával.
Az emléktáblát 1963-ban helyezték az épületre. A német nyelvű táblán magyarul csupán egy idézet van: „A jelen lehet irigy és hálátlan, de a jövő igazságos lesz!”
Batsányi János (1763–1845), a magyar felvilágosodás költője, már 1792-ben összetűzésbe került a hatóságokkal A franciaországi változásokra c. verséért, később a Martinovics-féle összeesküvés kapcsán le is tartóztatják. 1809-ben üdvözli a Bécset elfoglaló Napóleont, akiben a felszabadítót látja, és magyarra fordítja annak kiáltványát a magyar néphez. A békekötés után jobbnak látja, ha Párizsba költözik, ahol Napóleon bukásáig él. Az osztrák hatóságok 1816-ban Linzbe száműzik, ahol haláláig él, eleinte még kapcsolatot tartva az otthonnal, de egyre inkább elzárva a magyar viszonyoktól. 80 éves korában a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választja. 1934-ben hazahozzák hamvait és szülővárosában, Tapolcán újratemetik feleségével együtt. A város azóta méltóan emlékezik egykori szülöttjére emlékművekkel és rendszeres évi rendezvényekkel.
