label_szabadsag
1 USD 3.89  1 EUR 4.58  100 HUF 1.51
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Riport

« Vissza a főoldalra


Helytörténet – Mátyás király és a népköltészet

Kolozsvár – közelről
Létrehozva: 2008. december 31. 05:39

Asztalos Lajos

A mostani plébánia déli szárnya (a főbejárattól balra) volt az egykori kolozsvári bíró háza – ROHONYI D.IVÁN
A mostani plébánia déli szárnya (a főbejárattól balra) volt az egykori kolozsvári bíró háza – ROHONYI D.IVÁN
Mátyás király a legismertebb, legnépszerűbb magyar király volt és maradt napjainkig. Népszerűségét egyedül Szent László közelíti meg, kinek csodatetteit, győzelmeit a szájhagyomány századokon át máig megőrizte. A Mátyás alakja köré szövődött énekek, mondák, népmesék nem szentként, hanem hús-vér emberként elevenítik meg őt előttünk. Uralkodása idején az urak és a nép körében is nemtetszést váltott ki határozott, keménykezű vezetése. Csak az őt követő királyok gyengesége, tehetetlensége, a fokozódó fejetlenség idején tudatosodtak érdemei. Igazságossága, bölcsessége.


Igazságosságáról máig fennmaradt egy közismert szólás: Meghalt Mátyás király, oda az igazság. Levéltári kutatásai során Szabó T. Attila ennek egy korai, XVI. század végi változatára bukkant: megh holt matia kiralj s el kólt az Igassagh [Dés, Dési Levéltár 83., rájegyzés egy 1506. évi oklevél hátán. SZT II. 1002., V. 496., VI. 939., VIII. 628.]. Heltai Gáspár mindezt így foglalja össze: „Éltében mind az egész ország reá kiált vala Máttyás királyra, hogy igen kövély, nagyravágyó, hertelen haragó és felette igen telhettetlen vólna. Megnyúzná és megönné az országot a sok vámokkal és a nagy rovásokkal1, mert négyszer rója2 vala minden esztendőben az országot, etc. De mihellyt meghala, minden ember ottan dicsírni kezdé őtet, mert mindjárt meg kezde bomlani a békesség az országba. Ottan megelevenülének a törökek is, és az ország egyik nyavallyából a másikban esék. Akkoron kezdé minden ember megesmerni, micsoda jeles fejedelem vólt vólna az Máttyás király. És akkoron kezdének mind az emberek mondani: De csak élne Máttyás király, bátor3 minden esztendőben hétszer róná meg4 az országot, etc.”

De életében is kedvelhették, hiszen ismeretlen szerző már a halála évében lejegyezte a népies Néhai való jó Mátyás királ kezdősorú, a Gyöngyösi-kódexben ránk maradt verset. Ez a krónikás énekek hangján sorolja föl Mátyás győzelmeit, és népének oltalmazójaként, szegények gyámolítójaként siratja. A Homonnai Drugeth Gáspár lantos deákja, Görcsöni Ambrus által lejegyzett, 1567–1568 körül írt, Mátyás király életéről című, adatait a szájhagyományból és Thuróczi krónikájából merítő krónikás ének népszerűségét bizonyítja, hogy a XVI. században öt kiadást ért meg. Szövege Bécs elfoglalásával ér véget. Befejező része később keletkezett, a Mátyás haláláról szóló verseket Bogáti Fazekas Miklós írta 1577-ben.

Mátyás vitézi tetteiről csak néhány verstöredék maradt fönn, így az ismeretlen szerzőtől származó Szabács viadala. Korabeli népszerűségére jellemző, hogy Zrínyi Miklós Mátyásról szóló írásában egy népies ének sorait idézi. A Mátyás-énekek a szomszédos délszlávok és szlovákok népköltészetében máig megmaradtak. Miközben királlyá választásáról hat ének maradt fönn, a magyar hagyományban csak egy verstöredék ismert.

Nevéhez ugyanakkor számtalan monda és anekdota fűződik. Nemkülönben szólások, mesék, balladák is. Mivel az irodalmi változatok mellett a magyar nyelvterületen sokáig kevés eredeti Mátyás királymondát jegyeztek föl, úgy vélték, hogy ezek nálunk európai anekdotás könyvek alapján csak a XVIII. században terjedtek el. Néhány változatnak ugyan valószínűleg ez a forrása, Mátyás neve azonban, mint fennebb láthattuk, halála óta a szájhagyományban is fönnmaradt. Benczédi Székely István Világkrónikájában már 1558-ban megemlítette, hogy Mátyás királyról több tréfás történet járt közszájon. Az újabb gyűjtések is azt bizonyítják, hogy a szájhagyományban ma is előfordulnak róla szóló mondák és anekdoták. Gyakori a királlyá választásáról (egyszerű szolga, szánt a mezőn, fordított vasekéről ebédel; olyan személyt választanak királlyá, aki vasasztalról eszik, a korona a fejére száll), de legtöbb az igazságosságáról szóló (álruhában járja az országot; szőlőben dolgozik, az urakat is megdolgoztatja; egy bográcsból kanalaz a juhásszal, aki a kezére üt, amikor elhalássza előle a húst; álruhában Bécsbe megy, hogy kifürkéssze az ellenséget, a városfal gyenge részeit, s közben kereket gurít maga előtt stb.).

Első ízben Heltai Gáspár említi azt, hogy Mátyás álruhát öltve járta az országot, s így akarta megismerni a valóságot (álruhában Kolozsvárra megy és megleckézteti a hatalmával visszaélő bírót). Az álruhás uralkodó más népek népköltészetében is megvan. Mindegyikre jellemző, hogy így szerez tudomást a hatalmaskodásokról, a törvénytelenségekről. Ezek ismeretében tesz igazságot a nép, a szegények, az elesettek javára például Hárún ar Rasíd, a bölcs bagdadi kalifa, Nagy Frigyes porosz király, II. Habsburg József és Rettegett Iván cár. Monda- vagy mesebeli alakjuk azonban eltér a történelemből ismerttől. Noha tréfás történeteik nemzetköziek, századokig följegyzésekben, az irodalomban, a szájhagyományban terjedtek, csak ritkán hasonlók Mátyás király történeteihez.

Mátyás király mondásait, tetteit már életében följegyezte Galeotto Marzio5 és Bonfini Antonio6. Valószínűleg az ő írásaik is hozzájárultak az alakja köré fonódó mondák kialakulásához. Nem sokkal halála után keletkezhetett a fennebb már említett közmondás: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság”. Az életéről szóló mondák legjellemzőbb vonása hasonló, mindig igazságot tesz a szegények ügyében.

A Mátyás királyról szóló magyar népköltészet jó része a nemzetközi összehasonlító vizsgálatok szerint ókori keleti, középkori európai népköltészeti és irodalmi forrásokban gyökerezik. A többi eredeti magyar. Előbbiek közé tartozik például Mátyás király és a cinkotai kántor, Mátyás király és az öreg szántóvető és Mátyás király juhásza, utóbbiak közé Mátyás király és a kolozsvári bíró. Mindmáig ez a legnépszerűbb Mátyás király-monda, vegyük hát szemügyre ennek legelső, írott változatát.

Mátyás király és a kolozsvári bíró

Igen okossággal vigyázó ember is vala Máttyás király. És mikoron valakit vádolnak vala előtte, avagy hogy a kémek valami hírt hoznak vala néki, nem mindenkor hiszi vala beszédeket, hanem paraszt, slejt7 ruhába öltezvén ő maga másodmagával kioroszkodik vala udvarából, és mindeneket ő maga akara szömével meglátni. Budán a kapások közzé állott, és úgy akarta meghallani, mit szól a kösség felőle, és minémű ítéletet teszen az ő királyi birodalma felől.

Erdélbe bemenvén Hunyadon8 eloroszkodék a seregtől és Kolosvárra bemenvén mind allá-fel kerengett az várasban. Azután a mészárszékbe ment, és ott ülvén, úgy lógatta a mészárszéken lábait. Egy bíró lakott ott ellenébe a mészárszéknek, ki az jobbágyokkal nagy sok tűzrevaló fát hozzatott vólt, és a kolosvári szegény néppel aszt felvágatta vólt. Annak utánna a poroszlókkal9 mind a fa mellé kergette a szegény népeket a piacról10, hogy a fát behordanák a bírónak az udvarba, és asztagba11 raknák. Úgy talála az egyik poroszló Máttyás királyra is, és monda néki:

– Jere, te sima orrú, hordj fát!
Mondá Máttyás király:
– Hány pénszt adsz?
És monda a poroszló:
– Ebet adok.

És jót rándíta egyet a válla közett a bottal, és úgy hajtá őtet a ház elejbe az vágott fa mellé. Hogy odajuta a király, tehát a bíró fekszik a könyeklén12. Monda Máttyás király:

– Mit adsz, hogy be segítsem a fát vinni?
Monda a bíró:

– Co el13, kurvafi! Hordjad, mert ezennel úgy kékül meg a hátod!

És szegény Máttyásnak váltig kelle hordani. A behordásba kedig14 három hasal15 fára megírta vólt Máttyás király az ő nevét veres krétával. Azonba eloroszkodik onnét, és Gyaluba ment fel a sereg közübe. Harmadnapra allájő Kolosvárra. Mikoron egynyihány nap mulatott vólna, szömbehivatá e kolosvári bírót és a tanácsat. Hogy szömbevólnának, megkérdé e bírót:

– Mint vólna az váras? Épülne-é, avagy nem? Vólna-é a szegénységnek valaki a nyomorítására, avagy nem?

Felele a bíró:

– Felséges urunk, a te felséged óltalma alatt jó békességben vagyunk. Nincsen a szegénységnek semmi nyomorúsága.

Mond a király szolgáinak:

– Menjenek a drabantok16 el, és hánnyák meg a bíró udvarában az új asztag fát. A fa közett ott megtaláltok három hasál17 fát, mellyeken az én nevem vagyon megírván veres krétával. Hozzátok azzokat ide. És fogjátok meg a bíró poroszláit és hozzátok azzokat is ide.

És a drabantok mind odafutának, és meg kezdék hányni az új asztag fát. És nem sok üdő múlva kettőt megtalálának az fákban. És a király monda a bírónak:

– Hol vetted eszt a fát, mondd meg.
És a bíró megrémülvén döderegve mondá:
– Az jobbágyokkal hozzattam.
Monda a király:
– Kicsoda vágta fel?
Mikoron a bíró hallgatna, megreasztá a király:
– Mondd meg!
És monda a bíró:
– Az várasbeli szegény nép vágta fel.
Monda a király:

– Kicsoda vitte be udvarodban? – És fordulván az egyik poroszlóra és monda néki: – Lator18, nézzed az orromat, ha sima? Lator, most is tüzel a hátom a te ütéssed miatt.

És monda az uraknak:
– Lássátok a nagy kegyetlenséget.

És megbeszéllé nékik az egész históriát. Annak utánna monda a bírónak:

– Te hamis bíró, agg ebnek és kurva fiának mondál, és meg akarád kékűteni hátamat, hogy füzetést kívánok vala a fahordásért. Ezeket a fákat hátamon kellett behordanom. Ihol kezem írása rajta vagyon, meg nem tagadhatod. Mi nem jobbágyul adtanánk a szent királyok a szegény népet és falukat az várasakhoz, hogy a bírák és tanácsok rabbul bírják azzokat. Nem tü jobbágyitok, hanem minnyájan én jobbágyim vagytok, mint szinte amazok, szegények. De miérthogy ők együgyűek, szegények, az ő gondja visselésseknek terhejét raktuk türeátok, és hogy az várasoknak épütésére segítségül legyenek. Még a nemeseknek is nem adtuk a szegény népet jobbágyul avagy rabbul, hanem csak a földet adtuk nékik az ő vitézségekért, hogy majorkodjanak19 rajta, és a szegénység is majorkodjék rajta. És miérthogy a szegények élik a földeket, hogy azért adót adjanak nékik, a király adaja mellett, és bizonyos napokon is szolgállyanak nékik, és ezért viszontag tartoznak a nemesek véle, hogy gondjokat vissellyék, és mególtalmazzák őket.

Annak utánna úgy fordítá Máttyás király a beszédet a kolosvári bíróra, és monda néki:

– Te hamis és kegyetlen bíró, miérthogy eszt e törvéntelenséget művelted, és ekképpen szömemnek láttára hamissan megrabboltattad, ezért akasztófa vólna hellyed. De hazámon nem művelem eszt a szömérmet20, hanem harmadnapra a fejedet elüssék. Te kedig, lator paraszló, törvéntelenségnek hóhére, miérthogy a szegénységet így kénzottad, és ennékem megütötted minden ok nélkül az hátamat, és ebbel kínáltál engemet, harmadnapra elvágják a te jobb kezedet, mellyel megütöttél engemet és a szegényeket, és annak utánna egy nagy gyevedert21 kössenek nyakadra, és avval egyetembe az akasztófára felakasszanak.

És a másik proszlónak monda:

– Te szegénykergető lator, tégedet harmadnapra a prengér22 allá vigyenek, és három pálcával jól megcsőpellyék a hátodat, annak utánna a várasból kiverjenek, és országomból kimenj, mert ha megtaláltatol országomba, akasztófa leszen hellyed.

És ezek mind így lőnek.

Heltai Gáspár: Krónika az Magyaroknak dolgairól. Magyar Helikon, Budapest, 1981.


 
1adókkal

2négyszer rója vala minden esztendőben az országot – négyszer vet ki adót az országra.

3bár. Heltai Gáspár Krónika az Magyaroknak dolgairól 1981. évi Magyar Helikon kiadásának Kulcsár Margit által írt jegyzetei szerint a bátor jelentése ’nosza’. Ez azonban nem illik Heltai szövegébe. Valószínűbb, hogy Heltai ismerte a bátor-ból eredő román batar ’bár’, ’bárcsak’ jelentését és ebben az értelemben használta a bátor szót. Ami viszont érthetővé teszi szövegét.

4adózná meg

5Galeotto Marzio (1427–1497) olasz író, akit Mátyás király meghívott udvarába. De egregie, sapienter, iocose dictis ac factis regis Mathiae liber (’Mátyás király találó, bölcs, tréfás mondásairól és cselekedeteiről’) című könyve 1485-ben jelent meg. Ugyanez magyarul, Kardos Tibor fordításában, Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv (Utószó: Kardos Tibor, Magyar Helikon, Budapest, 1977).

6Bonfini Antonius (1427–1503), latinul író olasz történetíró. Hosszú ideig tartózkodott Mátyás király udvarában. Hadjárataira is elkísérte, így szemtanúként írta meg a kor történetét.

7közönséges
8Bánffyhunyadon
9hatósági szolga

10A középkori Kolozsvár közepén levő tágas tér, itt volt a piac, innét a neve. De századokig itt tartották a vásárokat is. Az óvári tér volt a Kispiac, a piacot megkülönböztetésként Nagypiacnak is mondták. A XIX. század második felétől Főtér, 1899-tol hivatalosan Mátyás király tér, a második világháború után Szabadság tér.

11asztag – itt: farakás
12könyöklőpárna, pamlag
13co el! – hordd el magad!
14pedig
15hasáb
16darabont, gyalogos katona, fegyveres őr, hajdú
17hasáb
18gonosz
19gazdálkodik
20szégyen
21heveder
22pellengér, szégyenoszlop

 






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap