Évzáró Áprily-est a Bethlen Dokumentációs Könyvtárban
Létrehozva:
2008. december 23. 04:07
Bakó Botond
A rendezvényt a kollégiumi diákok fellépése tette színesebbé (A SZERZŐ FELVÉTELE)
Az Áprily-estek záró rendezvényeként Nagyenyeden is megemlékeztek a „könyvek könyvéről”. A Dokumentációs Könyvtár meghitt olvasótermében Józsa Miklós ny. magyartanár üdvözölte a törzsközönséget. Ezt követően Lőrincz Konrád felenyedi református lelkipásztor színvonalas és tartalmas előadást tartott a témáról. Bevezetőjében elmondta: „nem azt tartanám mérvadónak, amit Kosztolányi mondott, hogy tudniillik minden fordítás ferdítés, bár jól lehet így igaz, hanem azt, hogy a fordítás hódítás is egyben. A magyar nyelvnek csodálatos módon sikerült meghódítania a Bibliát és magyar Bibliává tennie”.
A történet a reformáció előtt kezdődik, amikor csak a „Vulgata” néven ismert latin fordítás létezett, Szent Jeromos szakértői munkája. Egyre inkább felvetődött az anyanyelvi fordítás kérdése, amire korábban is akadtak próbálkozások. Pl. az 1400-as évek közepén két ferencrendi szerzetes fordította le mindkét testamentum írásait. Később következtek a már protestáns, de nem teljes fordítások, pl. Komjáthy Benedek vagy Pesti Gábor munkái. Sylvester János végre a teljes Újszövetséget lefordítja. Ajánlásában nagy örömről beszél, amiatt, hogy az evangélium végre elérkezett a magyar néphez: „Az ki zsidóul és görögül és végre deákul/Szól vala rigen, szól neked az itt magyarul/ Minden nipnek az ü nyelvin, hogy minden az Isten/törvinyin iljen, minden imádja nevit”. Később Tinódi Sebestyén és Batiz András verses énekbe szedték a Biblia szövegét. Számottevő Méliusz Juhász Péter munkássága, aki ószövetségi szövegeket fordít (1565) az eredeti héber szöveg alapján. Így épül fokozatosan a Biblia, akár egy Székesegyház, kőről-kőre, tégláról-téglára. Végül megszületik a Károli Gáspár nevével fémjelzett, Bornemissza betűivel és nyomdájában elkészített un. Vizsolyi Biblia (1590), ami máig legszebb és legjobb bibliafordításunk. Legnevezetesebb kiadását Nagyváradon érte meg. Szenczi Molnár Albert 1608-ban javítja ki és látja el jegyzetekkel. A katolikus egyház Káldi György jezsuita szerzetes révén 1626-ban Bécsben jelenteti meg magyar nyelvű bibliáját. Szép kiadású Tóthfalusi Kis Miklós Aranyos Bibliája is, amely azonban nem terjedt el.
Jelentős fordulópont a Magyar Bibliatanács által megjelentetett, több munkatárs által elkészített fordítás, többévi munka alapján, amely igen jól megfogalmazott, gördülékeny nyelvezetű, a mai igényeknek megfelelő munka.
Az előadó befejezésképpen megemlítette, hogy a bibliafordítások mennyire meghatározták a gondolkodást, az irodalmat és a költészetet is a maguk korában, de a történetírást is, bővítették a szókincset és a fogalomvilágot. Nemeskürty István szerint a Biblia hatása a magyar irodalomra 1000 év óta megszakítatlan.
A sikeres előadást Bóka Mónika, Tóth Noémi és Bóka Krisztián kollégiumi tanulók színesítették szép szavalataikkal és dalaikkal, a diákokat Lázár Emőke vallástanárnő készítette fel.
A nagy figyelmet kiváltó előadás után Győrfi Dénes, a Dokumentációs Könyvtár igazgatója házigazdai minőségében bemutatta a könyvtár legszebb és legrégibb bibliáit. Többek között itt található a Biblia Sacra, Apáczai Csere János, Pápai Páriz Ferenc, Misztótfalusi Kis Miklós saját bibliái és Gróf Mikó Imre könyvtárából származó bibliák. Kiderült, hogy Torockószentgyörgyön is van egy ritka biblia, (Károli Gáspár fordítása, 1859), amit Gáspár János kollégiumi képzőalapító és gyermekirodalom író ajándékozott az ottani református közösségnek (1862). Végül az Áprily-estek törzsközönsége karácsonyi és újévi jókívánságokkal búcsúzott el egymástól.