label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Riport

« Vissza a főoldalra


OLIMPIKONOK DIÁKSZEMMEL – Sílécek helyett úszómedence

Létrehozva: 2008. december 22. 06:20

KOVÁCS HONT IMRE

Számos külföldi versenyen is megfordult
Számos külföldi versenyen is megfordult
Szabó Sándor a Brassó melletti Cenken született 1937. január 20-án. Talán neves műlesikló vagy síugró lett volna, ha itt nevelkedik, de két éves korában elköltöztek Kolozsvárra, ő pedig gyerekfejjel a sílécek helyett az úszómedencét választotta.


A II. világháború után édesapja a Dermatánál kapott munkát, a gyár sporttelepén pedig az akkor még kisiskolás Sándornak megtetszett az úszás. Bogdán Kálmán látta meg a fiúban a tehetséget, és első edzőjeként elindította a későbbi olimpikont a pályán. Ekkor még úszóként szelte a habokat, a vízilabdát durva sportnak tartotta, hallani sem akart róla. Egyszer azonban úgy történt, hogy edzője felkérte: egy mérkőzésén lépjen egy hiányzó játékos helyébe – első meccsén, a bemutatkozás jegyében két gólt szerzett. Ezután végleg a vízilabda mellett döntött, annak ellenére, hogy az úszás terén is egyre szebb tejesítményt nyújtott. Tizennégy éves volt ekkor.

A Kolozsvári Haladás (Progresul) csapatában bontakozott ki, 1954-ben pedig már ifjúsági országos bajnokságot nyert. 1955 a nagy áttörés éve Szabó Sándor életében. Ekkor került be abba a keretbe, amely Romániát képviseli a varsói Világ Ifjúsági Találkozón. A keleti blokk sport- és kulturális találkozóján szintén helyettesítőként vesz részt, egyik hazai játékos ugyanis nem kapott útlevelet. A vezetőség döntését ugyanúgy hálálja meg, mint azon a bizonyos első mérkőzésén: kitűnő szerepléssel. Ettől kezdve a válogatott tagjaként bizonyíthat (tizennyolc éves korától!).

Itthon időközben megszűnik a Haladás, és a csapat testületileg az Egyetem (U) csapatába „költözik”. Megkezdik a felkészülést az 1956-os melbourne-i olimpiára. Az edzés jól halad, de a csapat nem tud összeérni a játékokra. Négy, húsz év alatti játékossal a kezdőcsapatban világszinten még nem bizonyul ütőképesnek a román válogatott (amelynek egyetlen román tagja, a bukaresti Zahan is kiválóan beszél magyarul, így a medencében magyarul folyik a román válogatott tanácskozása). Melbourne-ben a 8. helyen végeznek. A román válogatott magyarjai közül ketten jönnek haza – Szabó Sándor az egyik, aki nem disszidál. Főként későbbi felesége, az olimpiai ezüst- és bronzérmes, világbajnok Orbán Olga miatt tér haza.

1957-ben elveszítenek csapatával egy országos bajnoki címet, miután nagyon szoros meccsen kikapnak a Dinamótól. Mai napig fájlalja sportolónk ezt a vereséget. Nem úgy viszont élete egyik legnagyobb eseményét, az Orbán Olgával 1959-ben megkötött házasságát. A római olimpiára már házaspárként utaznak ki.

1960-ban már érett csapatként indul a román vízilabda válogatott az olimpián. Sajnos óriási pechük volt, mert a kezdőmérkőzést a rettegett házigazda olaszokkal kellett játsszák. Megállták a helyüket, az olaszok csak játékvezetői segítséggel voltak képesek 5–4 arányban nyerni úgy, hogy az utolsó pillanatig harcolniuk kellett. Ötödik helyen végzett Szabó Sándor és csapata.

A római olimpiát követően 1962-ben a lipcsei Eb-n ér el jelentős nemzetközi eredményt a csapat, ez is az ötödik helyet jelenti.

Következik Tokió, ahová szintén feleségével utazik. A magyar–szovjet–jugoszláv–olasz négyes mögött ismét az ötödik helyet sikerült elcsípni. Szoros mérkőzések, csalódások jellemezték a tokiói játékokat is a román vízilabda szemszögéből, de ugyanakkor elégedettek lehettek helyezésükkel, mert az említett négyes közé bekeveredni hatalmas bravúr lett volna.

A ’68-as olimpiára is készült pólósunk, de a vízilabdásoknak csak a kiábrándulás jut ki a mexikói ötkarikás játékokból. A román olimpiai csapat keretébe a pólósok és a röplabdások csapata nem fér bele. Az akkori csapat már annyira összeforrt, jó válogatott volt, hogy egyre elérhetőbbnek érezték az aranyat. A vezetőség döntésével azonban nem csak az olimpiai arany, hanem maga a szereplés is el-úszott.

A kihagyott mexikói olimpia évétől Szabó Sándor a Rapidhoz igazol. 1970-től edzőként folytatja pályáját. A Bukaresti Progresul, majd a Rapid csapatát edzi.

A 80-as években annyira be-skatulyázza őt és feleségét a rendszer, hogy moccanni sem tudnak. Bevonják az útlevelüket, nem mehetnek külföldre. 1987-ben eltervezik, hogy amint tudnak, megszabadulnak a hazai diktatúrától. Ez 1990-ben sikerül, a rendszerváltás után. Alig érkeznek Budapestre, már meg is keresik Szabó Sándort – de már nem a kommunisták. Konrád János, a magyar válogatott szövetségi kapitánya kéri fel, hogy legyen a válogatott másod-edzője. Elvállalja a több éve gyengélkedő magyar válogatott „karbantartását”, eredménye egy 1990-ben Perth-ben megszerzett világbajnoki bronz és egy 1992-es barcelonai olimpiai hatodik hely.

Három év válogatottbeli edzősködés után 1997-ig dolgozik az Országos Testnevelési és Sport Hivatal versenysport-osztályán. Nyugdíjazása után sem áll meg, a váci vízilabdát fejleszti. Jelenleg teniszező fiát segíti, aki szintén edzőként tevékenykedik.

Olimpiai és Európa-bajnoki helyezései, szerető és szeretett családja, jogi és testnevelői végzettsége mind-mind Szabó Sándor kiváló egyéniségét igazolja. A jövőre 50. házassági évfordulóját ünneplő vízilabdázónk neve a kolozsvári vízilabda fénykorát csillantja meg városunk medencéinek víztükrén.






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap