label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Brassai Sámuel és gróf Mikó Imre levélváltása 1857-ben az EME ügyében

Létrehozva: 2008. november 20. 05:19

Egyed Ákos

 „Gr. Mikó Imre Kolozsváron levő pompás nyári palotáját a környező szép angol kerttel együtt oda ajándékozá a nemzetnek, muzeumi épületül”
„Gr. Mikó Imre Kolozsváron levő pompás nyári palotáját a környező szép angol kerttel együtt oda ajándékozá a nemzetnek, muzeumi épületül”
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalakulását (1859) széles körű és jól átgondolt szervezőmunka előzte meg. Ennek során gróf Mikó Imre igyekezett felkutatni Erdélyben és külföldön mindazokat, akikre számíthatott az Egyesület alapításánál és munkájában. Mai szóhasználattal élve, az alapítási szándéknyilatkozatot, amelyet a kortársak szózatnak neveztek, 1856 tavaszán tette közzé csatlakozásra szólítva fel az érdekelteket.


Amikor az 1850-es években gróf Mikó Imre (1805–1876) hozzákezdett az EME szervezéséhez, Brassai Sámuel (1800–1897) már neves tudós hírében állt, nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is. Ugyanis ő 1837-től a Magyar Tudós Társaság, vagyis a későbbi Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt, s közben Kolozsvárt igen jelentős, több irányú: oktatói, tudományos és tudományterjesztő tevékenységet fejtett ki, az utóbbi téren különösen Széchenyi István eszméinek befogadása érdekében tett sokat. Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc után azonban kénytelen volt – a forradalomban való szerepvállalása miatt – Erdélyt elhagyni, s Magyarországon megtelepedni, ahol tanárként és tudósként is tovább folytathatta munkásságát, de távolléte miatt nem vehetett részt annak a kolozsvári értelmiségi körnek a munkájában, amely Mikó Imre gróf köré tömörülve először az önkényuralom által betiltott intézmények újjáindításáért, aztán a múzeum és tudományos egyesület megalapításáért lépett fel.

Mikó említett felhívása feltűnően nagy érdeklődést váltott ki, nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is, elsősorban a Magyar Tudós Társaság tagjai között. Bizonyosan azért is, mert az önkényuralom sorvasztó éveiben a felhívás reményt ébresztett az erdélyi magyarság lehetséges jövője iránt. A felhívásra a magyar arisztokrácia és értelmiség, valamint a városi polgárság nagy számban kezdett felzárkózni a kezdeményezés mögé. Erről tanúskodik többek között az is, hogy 1856. november 24-én huszonnégy magyar akadémikus, élén báró Eötvös Józseffel az Akadémia akkori alelnökével (később elnöke s oktatásügyi miniszter), kérte felvételét az alakítandó Egyesületbe. S bár a névsorban olyan nevekkel találkozunk, mint Toldy Ferenc akadémiai titkár, Barabás Miklós, Bugát Pál, Csengeri Antal, Czuczor Gergely, Hunfalvy Pál, Kubinyi Ágoston (a Nemzeti Múzeum igazgatója), hiányzott róla Brassai Sámuel aláírása, ami miatt a vele foglalkozó irodalom az EMÉ-hez való csatlakozását későbbi eseményhez, az 1859. novemberi alakuló nagygyűléshez köti. A valóság pedig az, hogy ő korábban, 1857. február elsején sietett pótolni mulasztását, s levéllel fordult Mikóhoz, jelezve csatlakozási szándékát.

Íme a levél:

Kegyelmes Uram!
Csekély tehetségem szerént, magam sem akarván hátra maradni az Excellentiád szintoly lelkes, mint hatós pártolása által majd majd létesülend
ő
Erdélyi Múzeum oltárára tett honi áldozatok felajánlásában, ezennel magamat azon intézet alaptőkéje gyarapítására 100 ezüst forinttal adósnak vallom, és ezen öszveg kamatjának fizetésére folyó év január 1ső napjától fogva kötelezem.

Ezen alázatos jelentésem után mély tisztelettel maradok

Excellentiádnak
Pesten, febr. 1-s
ő
jén 1857.
Alázatos szolgája
Brassai Sámuel

Mikó a levelet örömmel vette tudomásul és válaszában sietett munkatársai közé felkérni. Erről szól a válaszlevél.

Tekintetes tanár úr,
igen tisztelt hazámfia!

Folyó hó 1-jén kelt becses levelét s alapítandó Múzeumunknak tett szép ajánlatát örömmel vettem. Nagyon köszönöm, hogy reményemben megcsalatkoznom nem engede. Midőn az akadémiai aláírások lejöttek, nyugtalan figyelemmel keresém, nálunk a legjobb emlékezetben, sőt köztiszteletben álló nevét, s nem találván, azzal nyugtattam meg magam, hogy majd külön teendi meg kedves hazája irányábani tartozását. Vajha szép példáját a többi, Erdélyből ideig-óráig kiszármazott hazámfiai is követnék. Nem tudom, helyes-e, de nekem úgy tetszik, hogy az erdélyi értelmiségnek, külön szerepe és feladata van, mi az idevaló szászokkal és románokkali közvetlen érintkezésből és politikai egytestűségből foly, hogy t.i. nekünk erdélyieknek együtt itt benn a mi hegyeink között kellene továbbra is az ipari, civilizaciói és tudományos verseny csendes és békés harcát megküzdeni, s a küzdés terét a magyar elem számára – ha lehet – megtartani. Ezért is én önöket s minden künn élő honfitársaimat egykor ismét mind itt benn szeretném látni Erdélyben, velünk, közöttünk, sorainkban a tanszékeken, egyesületek és múzeum sat. élén. Vajon nem tévedek-e felfogásomban, tisztelt tanár úr?

Isten áldja tartós jó egészséggel! Üdvözli
tisztel
ő
honfitársa, szolgája
Gróf Mikó Imre
Kolozsvártt, február 6-ikán 1857.

A fenti válaszlevél vétele további együttműködésre sarkallta Brassait, s az április 8-i újabb levelében már arról ír, hogy „honom oltárára keletkező Erdélyi Múzeum számára” szeretne újabb áldozatot tenni, különösen pártoló tagok szervezése által. Első eredményként Lamperth Róbert közismert pesti könyvkiadó és kereskedő támogatásának megnyerését említi, aki minden nála megjelenő könyv egy példányát a Múzeum számára felajánlotta. Alighanem azon nagyjelentőségű elv megvalósulásának első lépését értük tetten ebben a levélben, amely később rendszerré vált s a könyvtári állomány folyamatos gyarapodását eredményezte a kiadók legfrissebb kiadványainak eljuttatásával az EME könyvtára számára. Emellett pénzbeli megajánlásokat is szerzett Brassai.

Gróf Mikó már április 16-án válaszolt a „tisztelt tanár úrnak”, köszönetét fejezte ki újabb hozzájárulásaiért, amelynek folytatásáról tovább egyeztetnek a „muzeumi intézet” végleges megalakulása után.

Amint ismeretes, az EME megalakulására 1859. november 23–26-án került sor a Kolozsvárt tartott közgyűlésen, amely gróf Mikó Imrét elnöknek, Lázár Miklóst alelnöknek, Finály Henriket titkárnak, Szabó Károlyt könyvtárosnak, Brassai Sámuelt pedig múzeumőrnek választotta. Az alapító közgyűlésen elfogadott szabályzat pontosan előírta a múzeumőr feladatait: „a múzeumi őr mint a természettudományi gyűjtemények közvetlen őre e gyűjteményeket rendezi, lajstromozza és felügyeli, felelős mindenről, ami keze alá van bízva.” Köteles gyarapítani a gyűjteményeket, s a mellérendelt „segéddel” kezelni, más gyűjtemények képviselőivel kapcsolatot tartani, valamint a természettudománnyal foglalkozó egyes férfiakkal érintkezést létesíteni. Fontos feladata volt a botanikus kert felügyelete, jó karbantartása. Röviden szólva: Brassait az EME alakító közgyűlése és vezetősége azzal bízta meg, hogy szervezze és gyarapítsa a természettudományi múzeumot, amely akkor az EME tulajdonképpeni múzeuma volt. Pontosítanunk kell azt is, hogy Brassait már akkor helyettes igazgatóvá választották: „a múzeumőr egyszersmind ideiglenesen az igazgató teendőivel is megbízandó.”

Brassai nem késlekedett elfoglalni állását, hogy megkezdhesse munkáját a gróf Mikó által az EMÉ-nek ajándékozott épületben, az akkori botanikus kertben. Lakását is egy ottani kisebb házban rendezte be. Legfontosabb feladata a gyűjtőmunka megszervezése volt, amelynek sikerességét bizonyítja a tárgyak folyamatos gyarapodása. Munkásságát segítette a neves természettudós Hermann Ottó, akit maga mellé vett s aki mint „muzeumi conservator” dolgozott. Brassai munkájának eredményességét mi sem bizonyítja meggyőzőbben, mint az a tény, hogy 1864-ben a természettudományi múzeum megnyitotta kapuit a látogatók előtt. Hadd említsük meg azt, hogy a múzeumi munka mellett gondja volt a botanikus kert fejlesztésére is, ahova össze szerette volna gyűjteni Erdély flóráját.

A kezdő éveknek azért volt kiemelkedő jelentősége az EME történetében, mert akkor alakult ki az intézmény szerkezete. Forrásainkból tudjuk, hogy ez gróf Mikó és Brassai folyamatos eszmecseréje közben alakult ki. Ebben az időben Mikó egyik legkiemelkedőbb munkatársa s mindvégig hűségesen szolgálta az EMÉ-t. Így az egyesületben végzett munkája fontos része Brassai életművének.

 






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap