label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Kultura

« Vissza a főoldalra


120 éves a tordaszentlászlói kórusmozgalom

Létrehozva: 2008. június 26. 03:27

GUTTMAN MIHÁLY

Mit kell értékelnünk, mire lehetünk büszkék kis házunk tája zenei megnyilvánulásaiban? Arra, amit ránk hagytak elődeink. Tudjuk, hogy Mátyás király udvarában ezelőtt öt és fél évszázaddal komoly énekkar magasztalta az urat és dicsőítette a királyt 1475. december 22-én, a 35 éves délceg Mátyás király és a 18 éves törékeny Beatrix nápolyi királylány esküvőjén, a székesfehérvári székesegyházban. A jelenlévő külföldi küldöttek megdöbbenve hallgatták a nagyszerű énekkart.


Ez a Mátyás és Beatrix énekkara mégsem tudott a magyar zenekultúrában gyökeret verni, mert az a kultúra, amelyet nem a saját erejéből termel ki a nagyközösség, soha maradandó nem lesz. A mai énekkari kultúránk épülete olyan alapokon nyugszik, amelynek történelmi háttere Mátyás királyunk udvari énekkara és olyan gyökerekből táplálkozik, mint az évezredes magyar népzenei hagyomány.

Kodály Zoltán 1935-ben A magyar karének útja címmel a Békésmegyei Közlönyben megjelent cikkében a Békéscsabai Erzsébethelyi Daloskör előadásán csodálkozott el. „Kértem egy névsort a tagok iskolavégzettségéről –, írja Kodály Zoltán. Kiderült hogy egyikük sem végzett zeneakadémiát. De még a karmesterünk sem. Elemi iskolán túl kevesen jutottak. Ami ugyan nem sokat jelent, mert nálunk végigjárhatja valaki az egyetemet is, vajmi keveset hall zenéről”.

Tudjuk nagyon jól, hogy az énekkarok szervezésének vannak társadalmi feltételei. Fontos, hogy legyen egy embercsoport, amelynek tagjai egymást megbecsülik, egymást egyenlőnek tekintik, a karéneklés fejleszti a társadalmi szolidaritást. (Alakultak az iparosok, földészek, népdalnokok, pedagógusok stb. énekkarok).

Hogyan alakult ez nálunk, mikortól van feljegyzésünk énekkarok jelentkezéséről? Elsőnek talán a szászcsávási énekkart említhetjük, akik 1837-ben idősebb Belle József tanítómester vezetésével gyakoroltak. Sorjázhatjuk ezután 1856-ban Kolozsvári Népdalnokok társaságát (12 tagú férfikar), 1867: Kolozsvári Dalkör, amelynek vezetőségében ott találjuk az utolsó polihisztorunkat Brassai Sámuelt, aki csodálatos csellójátékával elbűvölte hallgatóságát. 1852-ben megalakult a Lugosi Magyar Énekkar; 1856-ban a Bukaresti Magyar Dalárda; 1863-ban a híres Brassai Magyar Dalárda, viszont egyes feljegyzések szerint 1860-ban már énekelt a Fekete templomban Széchenyi István gróf halálakor. 1868-ban a Székelyudvarhelyi Székely Dalegylet, 1872-ben a Kolozsvári Iparos Egylet Dalköre, a Besztercei Magyar Iparosok Dalköre; 1876-ban a Magyarfenesi Férfi Dalárda, 1882-ben a Kolozsvár – Hidelvi Földészek Férfikara, 1888-ban a Tordaszentlászlói Ifjúsági Dalkör alakult meg.

A megalakult Ifjúsági Dalkörnek alapító tagjai: Thamó Gyula református lelkipásztor, Borbély József iskolaigazgató tanító, Kerekes Gyula kereskedő, Ambrus Mihály, Ambrus János, Halmágyi István gazdálkodók. Első karnagya Botos Imre népiskolai tanító volt, akit Székely László tanító követett.

A Tordán tartott EMKE közgyűlésen 1894-ben ott szerepelnek, róluk az Ellenzék a következőket írja: „A szentlászlói dalkör pedig precíz énekével általános feltűnést és jóleső megelégedést keltett, mely a dalkör fáradhatatlan vezetőjének Székely László tanítónak s Thamó papnak az érdeme”. 1897-ben a Tordai Dalárda 25 éves jubileumi ünnepségére kap meghívást. Szereplésükre felfigyelt az Aradon 1867-ben megalakult Országos Magyar Daláregyesület és meghívta soraiba, így 1898-tól megnyílt az út előttük, hogy az országos versenyeken is részt vegyenek.

1902. október 12-én a kolozsvári Mátyás szobor leleplezésére, az EMKE zászlóavatási ünnepségére is meghívást kapott. 1928-ban, fennállásuk 40 éves ünnepségén velük ünnepel a Kolozsvári Törekvés, a Magyarfenesi Dalkör, 1921. november 13-án ott van küldöttségük Brassóban a Romániai Magyar Dalosszövetség alakuló gyűlésén, rá tíz évre a IV. Országos Dalosversenyen Kolozsváron harmadik díjat nyer. 1937. július 4-én Szamosújváron rendezett kerületi dalosversenyen első díjat kaptak Deák Sándor karnagy vezetésével. Sajnos műsorukban az akkori szövetség kottatárából kapott művek szerepeltek, amelyek csak egy fejezetét jelentik a fejlődésnek, s egy rövid félszázad lelkivilágát tükrözik. Mint Kodály írja: „magyar víz az is, ami egy magyar ökör lába nyomában meggyülemlik. De csak a verébnek elég jó. Magyar víz a békató is, amelyben magyar béka kuruttyol...de talán magyarabb az artézi forrás, amely magyar talaj mélységéből tör elé”. Ebből a szürkeségből igyekeztek kitörni. Magukénak vallva Dsida Jenő Psalmus Hungaricusának refrénjét: Zúgjon fel hát a magyar zsoltár,/Dúljon a boldog, éji álmokon”.

Jagamas János zeneakadémiai professzor diákjait küldte Kalotaszeg kórusaihoz gyakorlatra, rajtuk keresztül megváltoztatva azoknak műsorát is. Így sorban Fejér Kálmán, Hencz József egyetemi hallgatók vezették az énekkart. 1971–72 között Almási István népzenetudós főiskolai tanár, majd Radovics József, Kabát Katalin és Szőke Zoltánné. 1970-ben a Kulturális Érdemrend III. fokozatát nyerik el munkásságuk érdemeként.

1988-ban a száz éves jubileumát ünneplő férfikórus köszöntésére alakult a Tordaszentlászlói Nőikar, vezetését az akkor nyugalomba vonult Guttman Mihály karnagy vállalta el. A köszöntőre Kodály Köszöntőjét és Bartók Béla Legénycsúfolóját tanította meg a lelkes női gárdának. Az énekkar szervezésében oroszlánrészt vállaltak Boldizsár Zeyk Imre tanár, Szőke Zoltán tiszteletes és felesége Szőke Erzsébet, valamint a tordaszentlászlói Általános Iskola igazgató tanára Mátyás Katalin. E kis csapat a magyar kórusművészet remekeit szólaltatta meg a mögötte álló húsz év alatt. Repertoárjukba számos Bartók Béla, Kodály Zoltán, B. Bárdos Lajos, Farkas Ferenc, valamint az erdélyi magyar zeneszerzők: Szabó Csaba, Vermessy Péter, Jagamas János, Márkos Albert műve került. Kapcsolatot teremtettek belföldi és határokon túli énekkarokkal. Fogadták azokat és meglátogatták őket, tanultak egymástól. Nevükhöz fűződik a Tordaszentlászlói Kórustalálkozók megszervezése, amelyet az idén 19. alkalommal rendeznek meg.

Mit jelent ez a kórustalálkozó? Talán legbeszédesebb, ha elgondolkozunk azon, hogy a tordaszentlászlóiak megismerkedhettek 136 énekkarral és több mint 140 karnaggyal, csodás kórusfeldolgozásokkal és nem kevesebb mint négyezer énekkari taggal, egész Erdély területéről, valamint Hollandiából, Magyarországról, Szlovákiából és Szerbiából érkezőkkel. Boldogok vagyunk, hogy együtt énekelhetünk, és hogy Bartók és Kodály örököseinek tekinthetjük magunkat. Kányádi Sándor Kodály című versével ünnepeljünk a XIX. Tordaszentlászlói Kórustalálkozón 2008. június 28-án: Be már örökre / Nem borulhat, lendül a karja nyílik / sugarasra az ég, hozza már a galamb / hozza az olajágat, boldog akinek térdén / egy nemzet lovagolhat.






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap