label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Korkep

« Vissza a főoldalra


Kultivál – izgalmas világok találkozása

Létrehozva: 2015. augusztus 18. 02:06

FERENCZ ZSOLT

(Kovács V. Sára felvétele)
(Kovács V. Sára felvétele)
Újságíróként valóságos kincsesbányának bizonyult a Kultivál – Kárpát-medencei Kulturális Ifjúsági Fesztivál, amely péntek délutántól szombat estig Kolozsvárra költöztette a Kárpát-medence négy régióját (Erdély, Felvidék, Muravidék, Vajdaság), hogy a különböző térségek képviselői magyar vonatkozású értékeikből, hagyományaikból mutassanak be néhányat. A fellépő tánccsoportok, zenekarok, énekesek, színjátszók, hagyományőrzők és hangszeres együttesek műsorait látva-hallva elégedetten nyugtázhattuk, hogy érdemes volt betérni a Bánffy-palota udvarára, a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal rendezvényére, amelynek lebonyolítását az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület vállalta; a résztvevőkkel elbeszélgetve pedig fokozódott a felismerés: jól döntöttünk, elvégre izgalmas „világokba” nyerhettünk bepillantást.


A pénteki hivatalos megnyitó, valamint tárlatmegnyitók után másnap délben rádiós kolléganőmmel, Gergely Zsuzsával vágtunk neki a kultiválódásnak. Az anyanyelvi licitbajnokság kiváló alapként szolgált ahhoz, hogy a hőség közepette oldódjon a hangulat, s kicsit közelebb kerüljünk több olyan résztvevőhöz, akik a nap folyamán színpadra léptek. Miközben a verseny alatt azon tanakodtunk, hogy vajon melyik hónap régi magyar neve lehet a Kisasszony hava, vagy épp megpróbáltuk meggyőzni egymást, hogy Deák Ferenc volt a nemzet prókátora, s taktikáztunk, hogy a másik két csapatnál több pontot gyűjtsünk lehetőleg minél kevesebb zsetonért, szinte észrevétlenül barátkoztunk össze, csapattársakkal és ellenfelekkel egyaránt. A lelkesedésünk aztán a játék végeztével sem hagyott alább, egy kis pihenő után, a szükséges eszközökkel felszerelkezve indultunk el, ki-ki a maga útján-módján, hogy szóba álljunk a vendégekkel. n színpadra léptek. Miközben a verseny alatt azon tanakodtunk, hogy vajon melyik hónap régi magyar neve lehet a Kisasszony hava, vagy épp megpróbáltuk meggyőzni egymást, hogy Deák Ferenc volt a nemzet prókátora, s taktikáztunk, hogy a másik két csapatnál több pontot gyűjtsünk lehetőleg minél kevesebb zsetonért, szinte észrevétlenül barátkoztunk össze, csapattársakkal és ellenfelekkel egyaránt. 

Sokan fogtak ecsetet a kezükbe, hogy kiszínezzék a vajdasági színészeket: Rutonić Róbertet, Kovács Vecei Fannit és Molnár Gábor Nórát (Bethlendi Tamás felvételei)

Csepei Áronról még nem tudtam, honnan érkezett és mivel foglalkozik, csak annyit, hogy ő is hozzájárult a csapatunk győzelméhez; azzal kezdi, hogy a barátnője a Szederinda hagyományőrző citeraegyüttesben játszik, ha most a színpadra pillantok, őt is ott látom. Megjegyzi továbbá, hogy délelőtt megnézte a Váróterem Projekt paraFabulák című előadását, amelyben az unokatestvére, Csepei Zsolt is játszik, így a fiatalember „első körben” mindjárt két személy révén is kapcsolódik a fesztiválhoz. A barátnőjével már korábban is tervezték, hogy a nyáron látogatóba jönnek Kolozsvárra, most pedig a kellemest a hasznossal is összekapcsolhatták a Kultiválon. Sok mindent megtudok még Áronról: Szilágy megyéből, az egykori alkotótáboráról híres Ippről származik, idén ősztől pedig Marosvásárhelyen kezdi az egyetemet, kertészmérnöki szakon. A szőlőtermesztésbe családi „vonalon” csöppent bele, évente 1500-1700 liter bort készítenek; nagy a család, szeretik a vendégségeket, szeretnek mulatni, úgyhogy jól jön ilyenkor a finom nedű, de még eladni is jut, hogy valamennyire megtérüljön a ráfordított munka. Nem lesz bő termés, viszont erősebb és zamatosabb lesz a bor – nyugtázza, amikor a szárazság következményeiről faggatom.

Juhász Csilla is táncra perdült a Passeggio táncegyüttes fellépésekor

Tizenhárman jöttek Felvidékről, főként az Érsekújvári járásból – magyarázza Kovács Tamás, a Csemadok területi választmányának titkára, és bemutatja a társaságot: a dzsesszes hangulatot teremtő Gardenö–Góra duó és az Egy pohár citrom verséneklő zenekar Párkány környékéről, a Rozmaringág citerazenekar pedig a járás másik feléből, Szímőből érkezett. Tamás 2011 óta csatlakozott a felvidéki magyarság legnagyobb létszámú kulturális szervezetéhez, jelenleg az alapszervezetek munkáját segíti, pályázatokat ír, programokat szervez helyi és járási szinten egyaránt. Mint mondja, a városokban, falvakban működő alapszervezetek folyamatosan teszik a dolgukat, szinte minden héten van valamilyen összejövetelük, ahová egymást is meghívják. A Kultiválra készülődve arra törekedtek, hogy a néphagyományok mellett a modern művészeteknek is teret szenteljenek, így bizonyosan több fiatalt meg tudnak szólítani. Jól érzik magukat Kolozsváron, sok hasonló gondolkodású személlyel találkoztak, és bíznak abban, hogy lesz folytatása a fesztiválnak.

Járási titkárok mellett korabeli ruhába öltözött hölgyek is jártak-keltek szombaton a Bánffy-palota udvarán: adott pillanatban Juhász Csilla, a kolozsvári Passeggio táncegyüttes vezetője, koreográfusa állt meg az asztalunknál, s miközben rácsodálkozom igényes viseletére, elárulja, hogy 15-16. századi, valamint barokk táncokat adnak elő – de csak a vajdasági, zentai St. Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület táncbemutatója után, hogy időrendi sorrendben utazhassunk századokon át. Utóbbiak harci bemutatóval is készültek, a szünetben pedig rám is időt szakítottak. Tizenegy évvel ezelőtt alakult az egyesület, vezetője és a vitézek kapitánya Nagy Abonyi Péter. De nem mindegy, melyik, hiszen egyszerre két személy is ezt a nevet viseli a csapatból, a nagyobb főnököt Nagyaként, a kisebbet pedig Pegyaként becézik. Nagyától mindjárt a bakócsuklyára emlékeztető piros fejfedőjéről érdeklődöm, amit a táncban viselt, de hamar megtudom, nem a hóhértól „kölcsönözte” a ruhadarabot, az általában sötét színű, és nem is csak a fej tetejét fedi. Amit most láttunk, inkább hagyományos, hétköznapi viselet, a középkorban férfiember nem nagyon jelent meg fedetlen fővel. Nagya arról is szót ejt, hogy ezúttal „csökkentett létszámban”, nyolcan érkeztek, köztük a legfiatalabb hadra fogható vitézük, Bence is, aki idestova két éve tagja a csapatnak.  

Az öltözködési szokásokba már Pegya avat be, többek között a páncél alá vett láncingről is mesél: önmagában nem is véd mindenhol a páncél, ezen felül pedig a láncing vágásoktól védi meg viselőjét. Az eszközök közül is magukkal hoztak néhányat, hosszabb és rövidebb kardok, bárdok, buzogány sorakozott, majd amikor a sisakokhoz értünk, egy barbutára mutatott – azt fogja a fejére tenni, mondja a kapitányhelyettes. A hölgyek persze távolról figyelik a bemutatót, ők inkább szurkolnak a harcosoknak; nem csupán azért, hogy a külső szemlélők számára élvezetes legyen a viadal, hanem azért is, hogy a nagyon is komoly csapások, esések után épségben kerüljenek ki a vitézek – győztesek mellett lehetőleg a vesztesek is, főleg, ha valamelyikük a magánéletben is párjuk. 

A vidám bohócfiú, aki két társával már a bejárattól néhány méterre fogadta a betérőket, arra kér, várjak kicsit, nemsokára visszajönnek, és szóba állhatunk – muszáj zuhanyozniuk, másfél óra múlva egészen más jellegű programjuk következik. Vissza is tér hamarosan, immár színes öltözet és kalap nélkül, de készen arra, hogy a délelőtti performanszukról meséljen. – Az volt a cél, hogy az emberek kiszínezzenek bennünket, és ez egészen jól sikerült, a vásznak, amelyek rajtunk voltak, délutánra festményekké változtak, akár ki is lehetne állítani őket – magyarázza Rutonić Róbert. Felidézi: amikor a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársai megkeresték, arra kérték, valami olyasmit „hozzon” Kolozsvárra, amivel képviselheti munkahelyét, a Zentai Magyar Kamaraszínházat. Két fiatal színésznővel, Kovács Vecei Fannival és Molnár Gábor Nórával hozták össze a performanszt erre az alkalomra, vajdasági alkotók műveit alapul véve, mozgással elegyítve (tegyük hozzá utólag: sikeresen). – Megpróbálunk húsz percben megmutatni valamit Vajdaság sokszínűségéből, a hangulatból. Mivel tudtuk azt, hogy egész nap itt leszünk, igyekeztünk olyan programot kitalálni, amely interaktív, s általa közelebb kerülhetünk az emberekhez, megismerhetjük őket – részletezte.

Elsősorban a legkisebbek érdeklődésére számítottak, de örömmel tapasztalták, hogy egy-két bátortalanabb ecsetvonás után a felnőttek is egyre inkább kedvet kaptak.

– Időnként szürkének, színtelennek látom az embereket, persze nem mindenkit, és arra gondoltam, azáltal, hogy hagyjuk magunkat kiszínezni, közelebb tudjuk hozni őket hozzánk és egymáshoz is. Volt, aki már nem is tudta abbahagyni, annyira ellazultak, átadták magukat az alkotás örömének. Jó volt hallgatni, amint belefeledkeztek a festésbe, koreai zászló, muravidéki hímzésminta, szív, csillag, hold és virág is megjelent a ruháinkon – jegyzi meg Róbert, akire „mesehős nézett vissza” tükörbe nézéskor. A hangulatból és az energiából, amelyben részük volt, magukkal visznek Zentára is, akárcsak mások, akik bizonyíthattak, de töltekezhettek is a Kultiválon. Mert sok minden történt még amellett, amit fentebb vázoltam – például tiszaföldvári lekvárokat és zölddió-pálinkát lehetett kóstolni, majd este gulyást is, valamint játszani, kézműveskedni –, amiért szervezőket, közel-távolról érkezetteket és önkénteseket is dicséret illet.

*

Együttműködési megállapodást írt alá a Kultivál keretében Kolozsváron Novák Katalin, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma család- és ifjúságügyért felelős államtitkára, Süveges Antal, az Új Nemzedék Központ Közhasznú Kft. ügyvezetője és Talpas Botond, a kolozsvári magyar ifjúsági szervezeteket tömörítő Magyar Ifjúsági Központ Egyesület elnöke. Az aláíró felek abban állapodnak meg, hogy támogatják egymást a tehetséggondozás, az önkéntesség és a helyi ifjúsági szervezetek megerősítésében. 

 






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap