– A Mohamed- karikatúrák megbosszulására  elkövetett merényletet a véleményszabadság elleni támadásként értékeli a legtöbb szakértő és világi vezető. Karikatúristaként mit gondol, létezik olyan határ az alkotásban, amit a művész, a karikatúrista nem léphet át?

– Szerintem létezik ilyen határ. Azt gondolom, hogy ez a jóindulatnak, a jó érzésnek és a jól informáltságnak a határa. Különbség van a véleményszabadság és a véleményszabadosság között. Kritizálni akkor lehet tényszerűen, érdemszerűen, minőségi szinten, hogyha nagyon pontosan ismerjük a részleteit annak, amit kritizálunk, és tudjuk, mi a célunk, miért tesszük azt. Hogyha egyfajta botránykeltés, végletekig elvitt gúny a célunk, akkor már átlépjük ezt a határt. Nem tudom, hogy jelen esetben ezek az emberek mennyire ismerték azt a témát, amit kigúnyoltak. Két különböző világ, két különböző értékrend, két különböző vallás határmezsgyéjén mozogtak. Jól ismerték a saját értékrendjüket, de nem tudom, mennyire volt rálátásuk arra a világra, amit kritizáltak.

Azzal, ami történt, természetesen nem értek egyet, teljes mértékben elítélem. Nem szabad léteznie olyan kritikának, olyan véleménynek, ami ilyen végletes reakciót vált ki. Itt kell megjegyeznem: sajnos még nem ismerem az iszlám közösségekben felháborodást kiváltó rajzokat, de azt gondolom, hogy a szerzők túlléphették azt a szintet, ami még minőségi kritikának számít.

Mi ez?