Jaram Lee előadásában a hagyományos koreai műfaj, a phanszori ad formai keretet Bertolt Brecht Szecsuáni jólélek című drámájának, amely korszerűsített változatban kerül színpadra. A phanszori egy olyan előadóművészeti műfaj, amelyben az énekes, kezében legyezővel és dobkísérettel, egy történetet mesél el, énekkel és dramatizációs fordulatokkal élve. A phanszori mára már az emberiség kulturális örökségének része, öt fennmaradt, hagyományos phanszori-darabot számlálva.

Jaram Lee 2012-ben már elbűvölte a kolozsvári közönséget az ugyancsak egy Brecht-drámára alapozó Ukcsuk-ga előadásával, szombat este pedig egy korábban elkészült produkcióval váltott ki álló ovációt. Lee elmondta, hogy huszonhét évesen nehezen találta a helyét a világban, és egy olyan történetet keresett, amelyet sajátjának érezhet – így talált rá Brecht híres szövegére. Lee elmesélte, hogy négyéves korában már „befutott popénekes” volt, így ismerte meg első phanszori-mesterét, akivel tízéves korától kezdett el tanulni. Koreában ő volt az első, aki a hagyományos darabokon kívül új phanszori előadásokat hozott létre, ezzel mintegy újfajta trendet teremtve a fiatal generációk között.

Visky András megjegyezte, hogy a hagyományos phanszori és Shakespeare színháza között több közös pontot is fellelhetünk, illetve hogy a phanszori műfajisága a dramaturgia megmentőjeként szolgált számukra, amikor Koreában Tompa Gáborral a Danton halálán dolgoztak. Az ottani vezetőség mindössze tizennégy színészt bocsátott rendelkezésükre, így Jaram Lee játszotta el a „francia népet”. Visky elmondta, hogy a koreai közönség teljesen másként reagál a Lee-előadásra, mint az itteni: Koreában rock-koncert érzése volt a produkciónak, a tömeg kiáltva bíztatta az előadót, így fejezve ki tetszését, lelkesedését. Jaram Lee visszaemlékezett, hogy a két évvel ezelőtti Interferenciák fesztiválon még azt hitte, hogy a közönség haragszik rá, és azért nem ad intenzívebb visszajelzéseket, ám mostanra már megtanulta, hogy az európai színházi konvenciók másféle befogadói viszonyulást feltételeznek. A szombat esti közönség mégis felszabadultabb volt, többször is taps szakította meg Lee produkcióját.

Jaram Lee elmondta, hogy körülményektől függetlenül napi két órát gyakorol, és bár öt év alatt az ember megtanulhatja a phanszori alapjait, a tanulást nem lehet abbahagyni. Jelenleg a hagyományos darabok közül az ötödiken dolgozik, valamint elkészült egy Marquez-adaptáció. A közönség kérdéseire Lee elmesélte, hogy mikor első mestere meghalt, egy évig nem foglalkozott phanszorival, majd a mester mesteréhez, egy idős hölgyhöz került. Jelenleg egy 85 éves öregúrtól tanul, aki a mai napig is előad. Lee egyelőre nem akar tanítani, bár érzi, hogy ez idővel elkerülhetetlen. Szeretne írni egy, a Sztanyiszlavszkijéhoz hasonló módszertankönyvet, amiben nemcsak a műfajról tanítana, hanem saját történetét is elmesélné. (2)