label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Riport

« vissza

SPORTHAGYATÉK – Dr. Uray Zoltán

(sz. 1931. szeptember 23.)
Létrehozva: 2011. október 06. 18:30

 


A kolozsvári Bolyai egyetem biológia szakának elvégzése után 1955-től a Kolozsvári Megyei Korház Izotóplaboratóriumának főbiológusa, 1969-től pedig a kolozsvári Onkológiai Intézet tudományos főkutatója volt. A biológia doktora, kiemelkedő eredményeiért 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. (Fotó: Uray Zoltán) „1942-ben, 11 éves koromban, nagybátyám, Beke Zoltán, négy vívókardot és két sisakot adott nekem ajándékba. Ezzel kezdődött el a nem-profi sportolás: az udvaron, a kertben az osztálytársakkal elkezdtünk vívni, úgy, ahogy láttuk a filmekben. Lassan-lassan kialakult egy négyes csapat, a négy testőrnek neveztük magunkat akkor, mert imádtuk a Dumas regényeket. Majdnem minden héten ilyen amatőr versenyeket rendezgettünk nálunk az udvaron.” (Fotó: csörte a negyvenes években) „Az első komoly vívóleckékre 1946-ban került sor, amikor beiratkoztunk mindnyájan (Pataki István, Szolnoki Csaba, Tóth Attila és én) a Bolyai Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) vívó-szakosztályába. Ozoray-Schenker Lajos tanár úrhoz kerültünk, aki végtelenül komolyan és szigorúan foglakozott velünk.” (Fotó: BEAC-vívók 1947-ben. Balról Uray, Orbán, Hintz Gábor, Vajna, Benke, Kovács) „1946-ban rendezte meg a BEAC a háború utáni első vívóversenyt Kolozsváron. Az ifiknél – amely életem első versenye volt – nyolcan indultunk, ezt a versenyt én nyertem meg – tőrben első, kardban harmadik lettem.” (Fotó: Indulás az 1952-es olimpiára. Állnak, balról: Chelaru, ?, ?, Tapalagă, Kökössy, ?, ?, Guráth, Szántai, Marinescu. Guggolnak: Uray, ?, Tudor) „Ősszel, a kerületi bajnokságon, amely szelekciót jelentett az országos bajnokságra, győztem, így életemben először, 16 évesen, indulhattam a felnőtteknél, ahol bekerültem a döntőbe. 1947 őszén a bukaresti országos versenyen tőrben a második lettem. 1948-ban ismét megnyertem az ifjúsági területi bajnokságot, majd a Temesváron rendezett országos ifjúsági bajnokságot is megnyertem, az volt az első országos bajnoki cím életemben, 17 éves koromban.” (Fotó: Budapesti emlékverseny, 1953. Balról a párt képviselője, Mester, Penescu, Orb, Zágoni, Guráth, Bartos, Chelaru, Uray, Georgescu, Orbán, Vâlcea – nem látszik) „1949-ben megnyertem a kerületi, majd a Kolozsváron rendezett országos bajnokságot is másodszor életemben. Első nagy felnőtt sikerem is ehhez az évhez kötődik, amikor a felnőtt országos bajnokságon második helyet értem el. Számos szép eredmény következett az országos versenyeken, 1951-től pedig a román válogatott tagja lettem.” (Fotó: Az 1954-es főiskolás vb dobogósai, balról Szőcs, Gyuricza, Uray) „1952-ben megnyertem a kerületi bajnokságot, az országos bajnokágon második voltam, s így bekerültem az olimpiai keretbe és készültünk az olimpiára. Sajnos az olimpiai csapatba nem kerültem be, a fővárosi edzők úgy döntöttek, hogy az idősebbeket teszik be, így majdnem mind bukarestiek szerepeltek a tőrcsapatban, amely már az első körben kiesett. Engem párbajtőrben indítottak, ahol kezdő voltam, így győzelem nélkül a selejtezőben kiestem a versenyből. Óriási élmény volt számomra az olimpia, mert akkor láttam először életemben a világ legnagyobbjait: D'Oriolát, Mangearottit és a többieket, hihetetlen élmény volt ez szakmailag számomra.” (Fotó: Uray és a belga Verhoi csörtéje 1956-ban) „1954-ben részt vehettem a budapesti főiskolás vb-n. Én életemben olyan jól nem vívtam, mint akkor. Egy tuson múlott, hogy nem kerültem kettős döntőbe Gyuriczával, sajnos, és így lettem aztán harmadik, mert Szőcsnek is ugyanannyi győzelme volt, mint nekem. Egy tuson múlott, hogy nem voltam második, és két tuson, hogy nem lettem első. Ettől függetlenül Gyuricza jobb volt, mint én, bebizonyosodott ez 1955-ben, amikor megnyerte a felnőtt világbajnokságot” (Fotó: Uray és Jay csörte az 1956-os első elektromos tőrversenyen) „Ahogy befejeztem 1955-ben a biológiát, még néhány évig vívással foglalkoztam. '56-ig voltam aktív tagja a válogatottnak. 1956–57-ben már komolyan gondoltam arra, hogy a vívókarrieremet abba kell hagynom, és meg kell alapoznom a szakmai karrieremet... 1960-ban behívtak az országos válogatóba, Párizsban volt a vb. Amikor ezt bejelentettem a főnökömnek, a legkomolyabban azt mondta: Zoli, vagy vívsz, vagy tanulsz a szakmában és kutató lesz belőled. Választanod kell a kettő közül, mert ezt összehangolni nem lehet! Öt percet sem gondolkoztam azon, hogy mit válasszak: a szakmát választottam.” (Fotó: Mangiarotti, Uray és Jay, 1956-ban Budapesten)





További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap
v1.2.4 © 2013 - Szabadság - Minden jog fenntartva.