label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Riport

« vissza

SPORTHAGYATÉK – Dr. Somodi István (1885–1963)

Atléta, edző, sportvezető
Létrehozva: 2011. szeptember 15. 09:49

 


Somodi István 1885. augusztus 22-én született Kolozsvárott. A Református Kollégiumba került először kapcsolatba az atlétikával, mivel az intézetben magas nívójú sportélet zajlott. Tehetségére korán felfigyeltek, mert rendszeresen győzött síkfutásban, magasugrásban, illetve helyből távolugrásban. (Fotó: Somodi István, a BEAC atlétája – 1905) Öccsével, Andrással – a későbbi kiváló műkorcsolyázó és korcsolyaedzővel – megszerették a korcsolyázást, s mindketten a korcsolyaversenyek rendszeres résztvevői lettek. Somodit később is Kolozsvár neves gyorskorcsolyázói között tartották számon. (Fotó: távolugrás jégen, 1905) Somodi két versenyszámban ért el kiemelkedő eredményeket: magasugrás és távolugrás. 1904-re magasugrásban állandóan 170 cm körül ugrott, távolugrásban pedig 632 cm-es egyéni rekorddal rendelkezett, bár edzésen sikerült meghaladnia a 650 centimétert is. (Fotó: távolugrás edzés a Sétatéren, 1905) 1903-tól a Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club (KEAC), 1904-től pedig a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) atlétája. Az egyesületváltás hamar meglátszott eredményein, hiszen a BEAC-ban országszerte ismert szakemberek foglalkoztak az atlétákkal. (Fotó: Somodi magasugrás edzése 1905-ben a Református Kollégium udvarán) Remek távolugró eredményei ellenére Somodi egyre gyakrabban versenyzett magasugrásban, ennek oka pedig a Gönczy Lajossal kötött szoros barátság volt. 1906-ban részt vett az athéni interim olimpián, távolugrásban 8. lett 645 cm-es ugrásával, míg a helyből távolugrás versenyében az előkelő 6. helyen végzett 288 cm-es ugrásával. (Fotó: Címeres mezben az 1908-as londoni olimpián) Athén után Somodi visszatért Kolozsvárra a KEAC-ba, a hangsúlyt pedig a magasugrásra fektette. 1907-ben már megjavította a magyar országos rekordot, majd az 1908-as londoni olimpián második helyen végzett a magasugrás versenyében, 188 cm-es ugrásával. (Fotó: az ezüstérmet érő ugrás az 1908-as olimpián) Mivel az Atlétikai Szövetség szabályai szerint országos rekordnak csak az az eredmény számított, amelyet az ország területén értek el, ezért az 1909. évi BEAC évzáró viadalán elért 186 cm-es ugrása lett az új magyar csúcs. Ezt az eredményt látva a szakértők sejtették, hogy már csak idő kérdése volt, hogy a kolozsvári versenyző megismételje londoni eredményét. Ez meg is történt 1910-ben, amikor Somodinak sikerült ismét 188 centimétert ugrania a BEAC évzáró viadalán. (Fotó: Somodi új magyar csúcsot, 188 cm-t ugrott 1910. október 2-án) 1911-ben Somodi részt vett a drezdai, a nemzetközi egészségügyi kiállítás alkalmából rendezett nemzetközi versenyen. A magasugrás vetélkedő jelentette az esemény fénypontját, hiszen a magyar csúcstartó versenyezett a német rekorder, Pasemann ellen. A verseny előtt viszont a németek büszkesége bejelentette, hogy távol marad, és nem versenyez személyes okok miatt. Somodi ennek ellenére fényesen szerepelt, 187 cm-es ugrásával nyerte a versenyt. (Fotó: ugrása a drezdai versenyen – 1911. július 13.) A háború utáni fejetlen politikai időszakban Somodi számára lehetőség nyílt a magyar fővárosba költözni, ahol fényes karrier állt előtte. De a fiatal ügyvéd szülővárosában maradt, ahol tisztviselőként dolgozott, emellett délutánonként és szabadidejében atlétikaedzőként a helyi tehetségeket készítette fel. Újraszervezte a helyi magyar sportéletet annak ellenére, hogy a magyar egyetem nélkül maradt városban kevés tehetséges, kiemelkedő eredményekre képes sportoló maradt. (Fotó: a 4 x 100 és 4 x 200 m rekorder staféta 1923-ban, balról: Donogán Gerő, Bíró Ferenc, Péter László, Somodi István, Welser Tibor és Kormos László) A kolozsvári atléták óriási sikereket értek el, s ez első sorban dr. Somodi lelkes munkásságának az eredménye. Az egyesületnek a 20-as években kiemelkedő atlétái voltak: Péter László, a híres sprinter, a klubnak 15 országos bajnoki címet szerzett, Vajna János rúdugró négyet, Dávid János súlylökő kettőt, s 1924-ben a 4 x 100 m-es váltó – Péter, Szabó, Kormos, Bíró – is országos bajnoki címet nyert. (Fotó: a KAC atlétái az 1920-as évek közepén, balról: Somodi, Vajna, Welser, Donogán, Dávid, Bíró F., Fetter, Kormos, Péter, Beke) Az 1920-as évek közepén a gazdasági válság hatására megtorpant a kolozsvári sportélet fejlődése is. Több kiváló atléta (közöttük Péter László és Dávid János is) távoztak az egyesülettől egyetemi tanulmányaik befejeztével. A Somodi-atléták győzelmeinek sorát Bíró Lajos folytatta egyedül, majd néhány év után, a harmincas évek közepén, a klub ismét talpra állt. (Fotó: Bíró Lajos országos bajnok rúdugróval, a huszas évek közepén) Az 1934-es országos bajnokságon (ahova a KAC összesen három atlétáját nevezett be) a klub versenyzői négy első és két második helyet szerzetek, a KAC pedig elnyerte a Románia legjobb egyesületének járó díjat, melyet dr. Somodi István a román királytól vehetett át. (Fotó: Somodi átveszi II. Károly román királytól a legjobb atlétikai egyesületnek járó trófeát – Brassó, 1934) A kolozsvári egyesület sikerét elismerte a román szakirodalom is, dicsérve a Somodi István által edzett kis csapatot, amely legyőzött olyan egyesületeket, amelyek 15-18 sportolót vonultattak fel az országos versenyen. (Fotó: a KAC csapata az 1934-es országos bajnokságon. Somodi István kezében a legjobb egyesületnek járó kupa. Balról: Krausz, Somodi, Kovács, Bíró Lajos) Somodi Istvánt Románia első atlétaedzőjeként tartja számon a román nyelvű szakirodalom. Edzőként is egyedi eredményeket ért el: tanítványai 49 román országos bajnoki címet, illetve magyar bajnoki címet szereztek, emellett 35-ször javítottak országos rekordot próbáikban. (Fotó: Bíró György kalapácsvető bajnok és Somodi István – 1936) A második világháború után dr. Somodi Istvánt a kommunista rendszer kizárta a sportéletből. Törvénytelenül kizsákmányolónak titulálta, emiatt még a nyugdíját is elvették és kitiltották a sportpályákról. 1963. július 8-án hunyt el nagy szegénységben, a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. (Fotó: KAC-os atléták az 1930-as évek végén)





További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap
v1.2.4 © 2013 - Szabadság - Minden jog fenntartva.