label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Riport

« vissza

SPORTHAGYATÉK – Killyéni Péter (1942–2005)

Testnevelő, atlétikaedző
Létrehozva: 2011. szeptember 14. 19:20

 


Killyéni Péter értelmiségi családból származott, ahol a sport szeretetének már az előtte járó két férfi generáció is úgy hódolt, hogy szolgálatába állította az életét, nem egyéni dicsőségre törekedve, hanem szeretettel, alázattal szolgálva a testnevelést, tanárként, oktatóként. 1942. december 23-án született Székelykeresztúron, édesapja, Imre, a helyi Unitárius Kollégium igazgatója volt. (Fotó: édesanyjával, Erzsébettel, és nővérével, Piroskával, 1943-ban) Székelyudvarhelyen nevelkedett, líceumi tanulmányait a helyi tanítóképzőben végezte. Édesapja talán legmélyebb vágya vált valóra, amikor fia is úgy döntött, hogy nem szakít a családi hagyománnyal, és a bukaresti sportegyetemre iratkozott. (Fotó: érettségi fényképe 1960-ban) Az egyetem elvégzése után Kolozsvárra helyezték, itt kezdte tanári és edzői munkásságát a Nicolae Bălcescu Líceum sporttagozatán. Marks Lothar, illetve Oprina Stroe atlétikaedzők távozása után, 1968-tól már 30 fős nagy csoportot készített fel. Katona Sándor, Popa Picu, Petrini Claudiu, Comşa Draga, Cubleşan Sanda, Hoinărescu Anca vagy Păcuraru Georgeta neve edzői munkájának sikereit jelenti a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. (Fotó: Edzőtáborban Hoinărescu, Păcuraru, Cubleşan és Comşa, 1970 körül) E csoportból kiemelkedett a Comșa–Cubleșan–Hoinărescu–Păcuraru négyes, amely 1970-re a román korosztályos nemzeti válogatott tagja lett. Hoinărescu ifjúsági Balkán-bajnoki címet, illetve ifjúsági Balkán-csúcsot ért el irányítása alatt. (Fotó: Killyéni Péter és Anca Hoinărescu a sétatéri stadionban) 1971-ben, a magyar sporttagozat a 11-es Számú (mai Báthory) Líceumba költözött. Itt személye körül összpontosult az atlétikai élet. Békeszerető, türelmes ember, komolyságából csak a legritkábban lehetett kizökkenteni – jellemezte tanítványa, Egyed Emese. Kezdetben a fi úkkal dolgozott, de Marks Zsuzsa és Kelemen Erzsébet távozása után, az 1974–1975-ös tanévtől a lánycsoportot is átvette. Itt teljesedett ki pedagógiai munkássága, amikor kellett, a hiányzó röplabdaedzőket is helyettesítette. (Fotó: Fülöp Sándor, Crişan József, Killyéni Péter és Radó Ernő) „Nyugodt, csendes ember volt, ritkán emelte fel a hangját, a durvaság nagyon távol állt tőle, ellentétben azokkal, akik naponta leordították a fejünket, vagy szétpofoztak… Tőle tanultuk meg azt, hogy mi is az atlétika. Azon túl, hogy megvitattuk az előző nap edzésein történteket, minden szünetben összegyűltünk, és kerestük a kontaktust a »Tanárelvtárssal«, akit rövidítve »Tantásnak« mondtuk.” – Pálffy Pál visszaemlékezése (Fotó: Tengeri edzőtábor a hetvenes években) „Sokat utaztunk, amikor lehetőség szerint olyan helyekre vitt el, amit azóta is emlegetünk. Az útvonalat úgy választották meg, hogy útba ejtsük azokat a helyeket, amelyeket érdemes megnézni (Vajdahunyad vára, Déva vára, Törcsvár, nagyenyedi Bethlen kollégium, gyulafehérvári székesegyház). Aztán kiderült, hogy ezek mind a magyar történelem fontos helyszínei – Pálffy Pál visszaemlékezése. (Fotó: Temesvárott, 1975-ben) „Tudta, hogy számára a sport: eszköz és lehetőség arra, hogy ezzel fogja meg az erre tehetségeseket. És ehhez értett a különös adottságával.” – Fekete János visszaemlékezése (Fotó: A 11-es Sz. Líceum testnevelő tanárai az 1970-es évek elején: Theil János, Marks Zsuzsa, Sándor Gabriella, Marton Sándor, Killyéni Péter) A hetvenes években zajlott versenyek újabb sikereket hoztak diákjai számára. Crișán József, Fülöp Sándor, Radó Ernő, Pálffy Pál, Szokolovszki Magda, Kertész Magda, Horváth Zoltán, Keresztes Attila, később pedig Gyöngyössy Zsolt vagy Fekete János csak néhány név a bajnokok közül. (Fotó: Nagy István, Killyéni Péter és Gyöngyössy Zsolt) 1976-ban megismerte Papp Gyöngyi kolozsvári gyógyszerészt, akinek hamarosan megkérte a kezét. 1978. június 17-én esküdtek Kolozsváron, majd 1979. október 11-én megszületett gyermekük, András. (Fotó: Killyéni Péter és Papp Gyöngyi esküvője 1978-ban) A sportosztályok felszámolásának döntésekor (1979) az Iskolás Atlétikai Sportklubnak (Clubul Sportiv Școlar de Atletism, CSSA) lett tanára, majd aligazgatója, közben pedig a megyei atlétikai bizottság főtitkára. Fokozatosan háttérbe szorította a magas színtű versenyéletet, helyét átvette a fiatalabb korcsoportok felkészítése, illetve a sportvezetői munka. (Fotó: Testnevelők, atlétika edzők: Nagy Péter, Killyéni Péter, ?, Szekernyés Péter, Theil János) A kilencvenes évek közepéig tevékenykedett a megyei atlétikai bizottság főtitkáraként. A nehéz anyagi helyzet (a pénz elértéktelenedése) következtében egyre nehezebben sikerült bírókat szervezni a versenyekre. (Fotó: Nagy Péter, Killyéni Péter, Turcu Gheorghe, Szarukán László a Babeș-parkban) 1991-től az újraindult Kolozsvári Református Kollégiumnak óraadó, 1997-től pedig címzetes tanára lett, amikoris úgy döntött, hogy lemond a sportiskolás edzői tevékenységéről. A kollégium munkahangulata és tanári kara lassan második családja lett. A kollégiumban versenyek, vetélkedők sorát szervezte: nevéhez fűződik a magyar középiskolák sportvetélkedőinek elindítása, amelyet 1995 óta folyamatosan szerveznek az intézetek testnevelő tanárai. (A kolozsvári stadion atlétikapályája modern burkolatának felavató versenyén készült fotó) Munkássága elismeréseként a 2000–2001-es tanévben Érdemes Oktatói-nevelői díjjal jutalmazta a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség. Emellett két rangos díjjal is kitüntette a szakszövetség: 1992-ben a Román Atlétikai Szövetség becsület-oklevéllel jutalmazta a román atlétikai élet fejlődésében játszott szerepéért, míg 2001-ben Érdemoklevelet kapott a szövetségtől. (Fotó: A kolozsvári magyar tannyelvű líceumok egyik sportvetélkedője után) 2005. június 5-én kora hajnalban, váratlan szívinfarktus következtében, elhunyt. Nyugdíjazás helyett a Házsongárdi temetőbe kísérte utolsó útjára családja, a Református Kollégium tanár- és diákközössége, barátai, tanítványai, ismerősei. „A bezártságból, nehézségekből, egymásra utaltságból, az örömökből és frusztrációkból, amit közösen éltünk át az újjászületett Református Kollégiumban, megszületett egy olyan tanári és iskolai közösség, amely éppen a régi, hozzá hasonló tanáregyéniségek példáján, segítőkészségén, áldozatvállalásán, munkaszeretetén nevelődött, s azon a júniusi napon mindannyian éreztük, hogy hiánya lelki és fizikai fájdalmat okoz, és pótolhatatlan marad” – emlékezett vissza Rácz Melinda. (Fotó: A 2001-es ballagás)





További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap
v1.2.4 © 2013 - Szabadság - Minden jog fenntartva.