label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Két lejt sem érnek gyermekeink?

Létrehozva: 2013. november 14. 01:03

PAPP ANNAMÁRIA

Nem hittem a fülemnek, amikor a tévéadók kedden világgá kürtölték, hogy Romániában 2014 januárjától megemelnék az állami gyermeksegélyt. Nocsak, honatyáinkat érdekelni kezdte a legkisebbek sorsa, jóléte… De amilyen hirtelen fellelkesedtem a hír hallatán, ugyanolyan gyorsan le is lombozódtam. Kiderül ugyanis, hogy nem éppen olyan rózsás a helyzet, mint ahogyan az elsőre hallatszik. Először rossz viccnek hittem, de amint jobban utánanéztem a dolgoknak, rá kellett jönnöm, sajnos, mi a szomorú valóság, s hogy politikus urak és hölgyek ráadásul mindezt komolyan is gondolják, sőt eredményként könyvelnék el, amennyiben elképzelésük gyakorlattá is válik. [Szóljon hozzá!]


Kedves szülők és gyermekek, hát arról lenne szó, hogy a szenátus munkaügyi bizottsága tervezetet dolgozott ki az állami gyermeknevelési segély szabályozásáról szóló 1993-as évi 61-es számú törvény módosítására. Ennek értelmében jövő évtől növelnék az állami gyereknevelési támogatást. Ám ne gondolják, hogy ezzel eljön majd a tejjel-mézzel teli Kánaán, hiszen a megítélendő támogatási kiegészítésből még egy üdítő árára sem futja. Számoljunk csak: a ma hatályos jogszabályok szerint a két évnél kisebb gyermekek havonta 200 lejes támogatásban részesülnek, míg a kettő és tizennyolc év közöttieket az állam 42 lejjel tiszteli meg. A legújabb kezdeményezés alapján előbbiek, tehát a legkisebbek az eddigi segélyhez képest 7-8 lejes támogatáskiegészítést élveznének, a nagyobbak esetében pedig 1,8–1,9 lejjel nőne a jelenlegi segély összege. Igen, jól értették, a román állam számára még 2 lejt sem érnek gyermekeink, így akkor milyen hazai családpolitikáról beszélhetünk? Bár a törvénytervezet állítólag évente egy fizetett szabadnapot (a háromgyermekeseknek két nap járna) biztosítana a szülőknek, hogy elvigyék gyermekeiket az évi kötelező orvosi vizsgálatra, amit aztán igazolniuk kell a munkaadó felé, mindez összességében igazán nem árnyalja a képet, alapvetően nem változtat a helyzet megítélésén.

Természetesen egyetértek a bölcs mondással, miszerint aki a kicsit nem becsüli, az a sokat nem érdemli. De szülőként, édesanyaként ez esetben valahogy nem tudok azonosulni ezzel a magvas népi bölcsességgel. És hát köszönöm szépen, a gyermekem nevében visszautasítom honatyáink nagylelkűségét, amit segítés, támogatás helyett inkább alamizsnának érzékelek. Ha az általunk megválasztott és általunk kötelezettségekkel felruházott képviselőink nem képesek legalább látszólag emberségesebb megoldást találni a kicsinyek és az iskoláskorúak megsegítésére, akkor inkább ne adjanak semmit, ne szúrják ki a szemünket aprópénzzel, ne alázzanak meg minket, s ne csúfolkodjanak velünk. Főleg olyan körülmények között, hogy a politikusok – tisztelet a kivételeknek! – a mi, vagyis az adófizetők pénzéből remekül elvannak, nincsenek filléres és megélhetési gondjaik… Nem beszélve arról, hogy a legközelebbi választási kampányban, a szavazatokért folyó hajszában jelentős eredményként fogják majd lobogtatni: íme, mennyit tettek a családok és a gyermekek megsegítéséért.

Romániának lenne mit tanulnia Magyarországtól a családpolitika terén, és nem ártana belevetnie magát kissé a magyar modell tanulmányozásába. A szomszédos ország kormánya az utóbbi években ugyanis egész sor olyan intézkedést vezetett be, amellyel jelentős támogatásban, illetve kedvezményben részesíti a családokat. Úgy tűnik azonban, hogy a román állam egyelőre nem lát különösebb fantáziát abba, hogy „befektessen” a gyermekekbe, akik néhány év múlva a társadalom gerincét fogják képezni. Ezt igazolja a fenti példa is: mifelénk jelen pillanatban egy gyermek még két lejt sem ér…

Amúgy a majdani s mindenkori választási kampányok szavazathajhász nyomulása kapcsán jut eszembe, hogy van egy másik népi bölcsesség is, amit még a végén mi tartunk majd be: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.






Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap