label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Boc, az okos leány

Létrehozva: 2013. november 09. 01:59

KEREKES EDIT

Jött is, nem is. Hozott is, nem is. Ötnyelvű feliratokat Kolozsvár műemlékeire. [Szóljon hozzá!]


A javaslat a megyei tanácsnál hangzott el, annak alelnökétől, Vákár Istvántól. S mert a „más színű” megye minden alkalmat megragad arra, hogy borsot törjön a város orra alá, amelynek vállalnia kell a kivitelezést annak minden következményével, a megyei testület meg is szavazta a 60 ezer lejt a többnyelvű táblákra. Apostu polgármestert éppen akkor vitték a hűvösre, a pünkösdi királyságba csöppent helyettese – akit titokban „hívei” is alkalmatlannak tartottak a feladatra, de csak „jobb” választás volt a magyar jelöltnél – kapva kapott a tálcán felkínált összegen, s törni kezdte a fejét, mily nemesebbnél nemesebb célokra használhatná fel azt a pénzt. Az ívpapír nagyságú, néhány sornyi tájékoztató szöveget öt nyelven tartalmazó táblák sorsa így aztán közel két évre elveszett a megye és a város csatározásainak tragikomédiájában.

A háttérmunka azért csak tovább zajlott. Kihasználva az RMDSZ alkupozícióját, amely a PDL-vel törékeny többséget alkot városi tanácsban, a magyar tanácsosoknak sikerült végül kilobbizni, hogy megszülessenek a döntések, határozatok, pecsétek, aláírások, rábólintások. És megszülettek.

A tanács, a polgármester jóváhagyására a mindenféle engedélyeztető és szentesítő bizottságocskák és irodácskák és hatóságocskák elhatározták, megerősítették, elrendelték a feliratok elhelyezését. Aztán a végrehajtást rábízták a magyarokra, az RMDSZ-re.

Parlamenti képviselő, megyei tanácsi alelnök, alpolgármester stb. büszkén kivonult a helyszínekre derűs örömmel, szerszámokkal és túl kevés csavarral. De akármerre néztünk, egy „Bocnyi” román helyi vagy megyei önkormányzati képviselő nem sok, annyit sem láttunk, jelenlétükkel nem legitimizálták ezt az akciót, nem erősítették meg, hogy ez valóban ártalmatlan, természetes jelenség. Óvatosan távol tartották magukat a feliratügytől. Így lehet majd később a közvélemény reakciója szerint nyilatkozni. Esetleg visszakozni. Mert jól tudják, hogy még mindig igen sokan vannak azok a szavazók, akiknek önérzetét bántja a magyar jelenlét. Márpedig a feliratok sok évszázados magyar jelenlétről árulkodnak öt nyelven, arról, hogy a Bánffy-palotát, a Farkas utcai református templomot, a státusházakat sem Avram Iancu építette.

Sajnos, ott még messze nem tart a hazai közvélemény, hogy annak örüljön a legtöbb román ember: ezek az értékek mind itt vannak, elmozdíthatatlanul, büszkélkedjünk hát velük mindannyian és éljünk a lehetőségeivel. Még nem érzik, hogy ettől többek lehetnek ők maguk is. S amíg közülük az a néhány közszereplő – nem is olyan kevesen, de még mindig nem elegen –, aki viszont ezt érzi, látja, tudja, és akiknek véleményformáló tekintélye, hatalma van, nem vállalja nyilvánosan is döntését, hogyan remélhetjük, hogy az istenadta nép magától megvilágosodik? Hogyan remélhetjük, hogy a román elöljárók tartózkodását nem mentegetőző jelzésként értékeli: emberek, csak kénytelen-kelletlen hunytunk szemet a magyarok újabb akciója fölött. Hogyan remélhetjük, hogy kibetűzhető szinten nincs túl elérhető magasságban a szerény felirat?

A Vákár Istvánoknak és Horváth Annáknak még igen sok dolguk van. De azoknak a tudósoknak, egyetemi oktatóknak is, akik kiváló szakemberei az etnikumközi kommunikációnak: egyetemi előadásokon és szerzőként jegyzett tanulmányokon, szakkönyveken túl tudásukat nyilvánosan is a nemzetiségek közötti hatékony kommunikáció szolgálatába kellene állítaniuk. Ők elmondhatták volna például, hogy talán okos lenne már a táblaelhelyezés kezdetén öt nyelven feliratozni a XVIII. század végén épült első ortodox templomot is a Görögtemplom utcában, vagy azokat a házakat, ahol Lucian Blaga, Ion Agârbiceanu, Gheorghe Dima vagy éppen Avram Iancu lakott.

Hát az okos román politikus a magyar nyelvű felirattal most jött is, nem is. Hozott is, nem is. A Bánffy-palotára ötnyelvű tábla került. Amivel a városházi munkások eredetileg ... Bonchidára indultak. Mert palota és kastély mindegy, és helytörténeti ismeretek nélkül honnan is lehetne tudni, hogy a Bánffyak nemcsak Bonchidán építtettek, hanem többek közt Kolozsvár főterén is.






Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap