label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


A Nap kering a Föld körül?

Beszélgetés Frei Zsolt asztrofizikussal csillagászatról, félelmekről, lehetőségekről
Létrehozva: 2013. október 26. 02:57

SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD

 Frei Zsolt vegyes hallgatóság számára nyitotta meg a „csillagkaput”
Frei Zsolt vegyes hallgatóság számára nyitotta meg a „csillagkaput”
A csillagokat „hozta le az égből” Frei Zsolt asztrofizikus, aki a Kalotaszentkirályon rendezett VI. Erdélyi Vándoregyetemen tudományterületéről tartott népszerűsítő előadást. A múlt hétvégén (október 17. és 20. között) sorra került Vándoregyetem lehetőséget biztosított arra, hogy a neves előadó először ismerkedhessen meg Erdély egyik különlegesen szép régiójával, Kalotaszeggel, miközben a résztvevők az univerzum titkaiba nyerhettek betekintést. A csillagok sok fényévnyi távolságával ellentétben Frei Zsolt nagyon emberközeli és barátságos volt, így készségesen vállalta a válaszadást a Szabadság olykor laikusként megfogalmazott kérdéseire. [Szóljon hozzá!]


– Asztrofizika, kozmológia: ilyen nevű tantárgyakat oktat és ezeken a területeken kutat. Mit kell erről tudni?

– Az egyetemet az ELTE fizika szakán végeztem, Amerikában, a Princeton Egyetemen pedig asztrofizikából szereztem PhD fokozatot. Úgy művelem az asztrofizikát, mint a fizika egy ágát: azt gondolom, hogy amit megfigyelnek a csillagászok az égen, legyen az közeli, a Naprendszerben, esetleg a galaxisokban, vagy galaxisokon túli megfigyelés, azt fizikai elvek alapján, rigorózus módszerekkel kell megmagyarázni. Az utóbbi néhány évtizedben a számítástechnika és az űrkutatási technológia fejlődésének a következtében az asztrofizika rendkívül nagy konjunktúrának örvend. Olyan megfigyeléseket tudnak tenni a csillagászok, amilyeneket évszázadokon keresztül, hagyományos távcsövekkel nem lehetett.

A fizikusoknak, az asztrofizikusoknak rendkívül sok feladata van mostanában. Teljesen új dolgokat kell megérteni és megmagyarázni. Az űrből olyan dolgokat láthatunk, amiket a Föld felszínéről nem, mert a légkör elnyeli az elektromágneses sugárzás jelentős részét. Az optikai tartományban, a látható fény tartományában áteresztő a légkör. Tudjuk, hogy a rádiótartományban is áteresztő, rádióantennákkal figyeljük az űrből a Föld felszínére érkező jeleket. De az összes többi tartományban teljesen átlátszatlan a Föld légköre: ultraibolya-, infravörös-, gammasugárzásokat, röntgenforrásokat nem tudunk megfigyelni a Föld felszínén.

Ezekre évszázadokon keresztül nem volt lehetőségünk, csak most, amikor űrszondákat tudunk a Föld légköre fölé juttatni, és így el tudjuk végezni ezeket a megfigyeléseket. Ehhez hozzávehetjük, hogy a távcsöveink ma már 10 méter átmérőjűek is lehetnek, amikkel nagyon halvány, azaz távoli objektumokat is meg tudunk figyelni, így igazából időben is visszafele nézünk. Láthatunk olyan galaxisokat, amelyek fénye – ami éppen most ér el hozzánk – akkor hagyta el az adott galaxist, amikor az univerzum életkora csak 10 százaléka volt a mai életkorának. Így ha úgy tetszik, az időben 90 százalékot vissza tudunk nézni.

Mivel a kozmológia az univerzum keletkezésének és fejlődésének a tudománya, ezekkel az eszközökkel most már alapvető kozmológiai kérdéseket is meg tudunk válaszolni. Ezért foglalkozom asztrofizikával és kozmológiával, mert ezek igen fejlődő és érdekes tudományágak, ahol sok eredmény születik. Emellett jó ezt művelni.

– Mi volt az a hatás az életében, ami miatt a fizika mellett döntött. Gyerekként mi befolyásolta, hogy végül ezen a pályán kötött ki?

– Mindig is a természettudományok érdekeltek, illetve a mérnöki tudományok, a matematika, a fizika. Már általános iskolában elkezdtek foglalkoztatni ezek a területek, a középiskolás matematikai, fizikai lapok rendszeres megoldója voltam. Ezeket ma is mindenkinek tudom ajánlani. Teljesen egyértelmű volt számomra, hogy valamilyen természettudományos vagy műszaki pályát fogok választani.

A gimnázium végén, amikor egyetemre kellett menni, úgy gondoltam, hogy a fizika nagyobb kihívás. Ha valaki fizikusnak tanul, akkor olyan biztos elméleti alapokat kap matematikából, fizikából, számítástechnikából, amit később még sok mindenre tud használni. Ma is sokan végeznek a fizika szakon nálunk, vagy máshol a világon, akik nem feltétlenül fizikusként fognak dolgozni, de ez egyáltalán nem baj. Akkor is megéri fizikus diplomát szerezni, hiszen nagyon sok helyen használható az életben. Ahelyett hogy mérnöknek tanultam volna, úgy döntöttem, hogy fizikusnak tanulok, és azóta is ezt művelem. Szerencsémre kaptam fizikusi állást és továbbra is érdekel a téma. A kutatási területemhez hozzátartozik, hogy csak néhány tucat ember érti, amit csinálok.

– Azt mondja, hogy csak néhány ember érti a kutatási területét. Néhány éve közöltek egy statisztikát, ami szerint a romániai lakosság jelentős hányada még mindig azt képzeli, hogy a Nap kering a Föld körül.… Próbálnak tenni valamit annak érdekében, hogy ez a tájékozatlanság megváltozzon, vagy elég, ha Önök egymás között megértik egymást?

– Természetesen nem. A nem pedig arra vonatkozik, hogy messze nem elég, hogy egymás között megértjük a dolgokat. Ha kevesen értik a munkámat, az azt jelenti, hogy magas szinten művelem ezt a tudományt, ami örömmel tölt el, annak viszont egyáltalán nem örülök, hogy sokak számára mindez afféle misztérium marad. Éppen ezért mindent megteszek azért, hogy több ember megértse.

Azt gondolom, hogy egy tudósnak nem csak az a feladata, hogy magas szinten művelje tudományát, amit szakmailag legfennebb csak néhány kollégája tud értékelni megfelelően, hanem az is feladata, hogy közérthető nyelven ossza meg ezt a tudást. Hogy próbálja a népét művelni. Éppen ezért jövök nagy szeretettel ilyen előadásokat tartani. Törekszem arra, hogy közérthető, népszerűsítő előadásokat tudjak tartani megfelelő színvonalon.

Ez vezérelt arra is, hogy egy szerzőtársammal, Patkós András akadémikussal közösen a kozmológia tárgykörében írtunk egyetemi tankönyvet, ami az első magyar nyelvű tankönyv ezen a szakterületen. Igaz, hogy csak 500 példányt lehet ebből eladni, mert sajnos csak ekkora az érdeklődés egy ilyen tudományág iránt. A korábbi időszakban, az 1990-es években, amikor erre még több időm volt, körülbelül 50 ismeretterjesztő cikket írtam ebben a témakörben a HVG Szellem rovatába. Ma már sajnos a sok adminisztrációs, oktatási és kutatási feladatom mellett erre nem jut időm. De még mindig igyekszem úgy alakítani a programomat, hogy tankönyvírásra, ismeretterjesztő előadások tartására legyen időm.

– Hogyan foglalná össze a Vándoregyetem keretében megtartott előadása lényegét?

– Igyekeztem tudomásul venni, hogy vegyes a hallgatóság, tehát nem csak fizikához, természettudományokhoz értő, hanem más szakterületen tanuló egyetemisták is vannak, ezért népszerűsítő jellegű volt az előadás. Nem volt tudományosan igényes abból a szempontból, hogy nem követelt meg túl sok előismeretet. A legfontosabb feladatomnak azt tartottam, hogy bemutassam a mai modern asztrofizikai kutatás élvonalát, hogy világszinten hol tartunk. Elmondtam, hogy mik a ma megválaszolandó kérdések és milyen erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy alkotó és értékes módon tudjunk ehhez hozzájárulni. Nagy nemzetközi együttműködések keretében valósulnak meg a legjobb és leghaladóbb projektek az asztrofizikában, és azt mondtam el, hogy mi a budapesti egyetemről ebben hogyan próbálunk részt venni.

– Korábban népszerű galaxiskatalógust készített. Mi volt ennek a célja és miben állt az újdonsága?

– A galaxiskatalógus régi munka, 20 éves már. A ’90-es évek elején digitális galaxiskatalógus még nem létezett. A ’80-as években a csillagászok fotólemezek helyett digitális CCD kamerákat kezdtek használni a távcsöveknél. Ezek olyan félvezető eszközök, amilyenek a digitális kamerákban vagy a telefonok kamerájában van ma, csak persze sokkal nagyobb, érzékenyebb és drágább műszerekről van szó. A ’90-es évek elején ez még a hőskorában járt. Olyan galaxiskatalógus, ami a különböző típusú galaxisoknak lett volna a gyűjteménye és ilyen félvezető eszközön alapuló kamerával készült volna, akkor még nem létezett. Ezt a lehetőséget használtam ki, mert sokan azt gondoltuk, hogy szükség van a kutatáshoz különböző morfológiájú, típusú galaxisoknak a gyűjteményére. Ez a galaxiskatalógus a céljának megfelelt. A cikkre, amiben erről beszámoltam, több mint 100 hivatkozás érkezett, és sok kutatócsoport használta ezeket az adatokat. 20 év után ma már nyilvánvalóan meghaladott és jobbak vannak ennél.

– A csillagászat egyebek mellett a fekete lyukakkal is foglalkozik. Korábban szó volt arról, hogy a CERN-i kísérletek során fekete lyukak keletkezhetnek. Az emberekben felmerült az a félelem, hogy egy ily módon keletkezett fekete lyuk beszippanthat minket. Mit mondana erről?

– Nincs okunk a félelemre. Az olyan minimális, mikro méretű objektumok, amiknek nagy a tömege, nem stabilak, és nem nőnek hirtelen végtelen tömegűre. Szó sem lehet arról, hogy egy részecskekutató intézetben bármilyen nagy energiájú ütközésnek a mellékterméke vagy végterméke olyan fekete lyuk legyen, ami veszélyes a Földre.

– Az elmúlt napokban sajtóhír volt, hogy csillagászok felfedeztek egy aszteroidát, ami 2032-ben a Földnek ütközhet. Számtalan armageddon-változat látott már napvilágot. Mi a valószínűsége annak, hogy az elkövetkező száz évben olyan méretű égi objektummal ütközzön a Föld, mint amilyen kipusztította a dinoszauruszokat? Ha valóban be tudnánk azonosítani egy ilyen égitestet, tudnánk tenni valamit a katasztrófa elkerülése érdekében?

– A kérdésre csak a statisztika eszközeivel lehet pontosabban válaszolni. Kis tömegű, porszem méretű „aszteroidák” ezerszámra hullnak naponta a Föld felső légkörébe. Olyan hatalmas aszteroidák, amelyek képesek a teljes emberiséget kipusztítani – mint amilyen kipusztította annak idején a dinoszauruszokat – talán 100 millió évente érik el a Földet. Minél nagyobb az objektum, annál ritkább az előfordulása. Azt, hogy a következő nagy méretű mikor jön, nem lehet tudni. Jöhet 10 év múlva is, de eltelhet 200 millió év is az érkezéséig. Vannak arra irányuló csillagászati megfigyelési projektek, hogy ezeket a potenciálisan veszélyes égitesteket felmérjük, katalogizáljuk. Arra is van elképzelés, hogy egy esetleges ütközés előtt néhány évvel arrébb lökve – egy méretes bombával például – egy ilyen objektumot, meg lehet változtatni a pályáját oly mértékben, hogy az mégis elkerülje a Földet.

– Asztrofizikusként hogyan vélekedik az asztrológiáról, azokról az emberekről, akik a „csillagok állása” szerint próbálják alakítani az életüket?

– Barátságosan szemlélem a dolgot, de igazából nem értek hozzá. Természettudósként nem hiszek benne, de kulturálisan értékesnek, érdekesnek tartom.

– A kozmológia a világegyetem kérdéseit feszegeti. Az ószövetségi Szentírás arra figyelmeztette a népet, hogy ne kémlelje a csillagokat, nehogy térdre rogyjon előttük és bálványimádóvá váljon. Ön hogyan látja Isten és a teremtés kérdését?

– A Szentírás keletkezése óta sok megfigyelést tettünk, és sok mindent megértettünk a természet törvényei közül. Kutatóként ezeknek az ismereteknek a birtokában azt gondolom, hogy az Ősrobbanás óta bekövetkezett folyamatokat ezek többé-kevésbé helyesen írják le. Azt, hogy az Ősrobbanás előtt mi volt, vagy mi van a ma belátható horizontunkon kívül, azt a fizika mai eszközeivel még nem tudjuk tanulmányozni. Ezek a megválaszolatlan kérdések továbbra is teret adnak a filozófiai elmélkedésnek.


FREI ZSOLT

Pécsen született 1965-ben. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara (ELTE, TTK) Fizikai Intézetének igazgatóhelyettese, az Atomfizikai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. A Princeton Egyetem doktoranduszaként 1995-ben szerzett PhD fokozatot. Tudományos munkássága több kontinensre is kiterjed: egyetemi tanulmányai alatt a University of Tennessee-n töltött egy évet, vendégkutatója volt a Fermilabnak (Fermi National Accelerator Laboratory, FNAL – USA), a garchingi Max Planck Institute for Astrophysicsnak (Németország), a University of Tokyonak (Japán), továbbá a University of Pennsylvania (USA) vendégtanára is volt 2 éven keresztül. A Pro Scientia Aranyérem kitüntetettje, továbbá számtalan díj és kitüntetés büszke tulajdonosa. Az MTA doktora, 2012-ben nyert az MTA által meghirdetett Lendület pályázaton. Patkós András akadémikussal közösen Inflációs kozmológia címmel írt könyvet.


 






Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap