label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


A bér, a munka és a megítélés

Létrehozva: 2013. október 23. 05:53

ÚJVÁRI ILDIKÓ

Az már régóta nem újdonság, hogy felborult a munkák/szakmák értékrendje, megbecsülése, és már az a mondás sem állja meg a helyét, hogy jó bérért jobb munkát várj, illetve jó munkáért jobb fizetést. A lényeg ma más: minél több pénzt keresni minél kevesebb munkaráfordítással. Legalábbis ezt a kificamodott trendet követi mai társadalmunk, és valamely szakma megválasztásánál nem az iránta érzett kedv, elhivatottság immár a mérvadó, hanem sokkal pragmatikusabb szempontok: meg lehet-e belőle élni, vagy sem. [Szóljon hozzá!]


Teljesen természetes, érthető szempontok ezek, hiszen a munkánkból mindannyian megélni (is) szeretnénk. A piac, az igények, a divat, a jó és rossz döntések oda vezettek, hogy egyes munkákból éldegélnek, másokból alig léteznek, megint másokból pedig jól élnek. Ha szétnézünk kissé a mai munkalehetőségek piacán, akkor azt látjuk, hogy szobafestéssel, fodrászként, sofőrként, hordószónokpolitikusként is többet keresnénk, mint kezdő orvosként, tanárként, netán újságíróként. Nem beszélve a változatos képzésekről, értelmiséginek számító szakmákról, amelyekre az egyetemek sokasága felkészíti évről évre a fiatalokat, továbbképzi őket mesterin, a doktori címet is megadja a több évnyi komoly felkészülés után, hogy majd aztán a túlképzett fiatal valamilyen egyszerű rutinmunkából próbáljon megélni.

Nincs becsülete a munkának – szokták mondani, amihez még hozzátehetjük, hogy nincs értéke sok olyan szakmának, amely létfontosságú a társadalom számára. Minden bizonnyal ezt a mellőzöttséget érzik a sztrájkra készülő tanárok és orvosok is, hiszen a társadalom, ezen belül leszűkítve pedig a hatalom, a kormányzás nem fordít kellő figyelmet és igyekezetet bizonyos szakmák elismerésére és elismertetésére. Ez a figyelem a döntéshozók részéről elsősorban az anyagi ráfordításban nyilvánulhatna meg, hiszen az évi költségvetés elosztásakor olyan fontos területek, mint az egészségügy és a tanügy, (de a művelődés meg a kutatás is, és még lehetne sorolni) rendszerint a lista aljára kerülnek. A megbecsülés mindenképp a kellő finanszírozásnál kezdődik, hiszen nemzetközi felmérések is azt igazolják: azokban az országokban fejlett például a tanügyi rendszer, előrehaladott és ugyanakkor eredményes is az oktatás, ahol a bruttó nemzeti össztermékből hajlandók jelentősebb részt befektetni – áldozni – erre.

Az iskola elvégzését, az egyetemre való beiratkozást, de a tanulók által különféle teszteléseken elért eredményeket is figyelembe véve, a legjobb oktatási rendszer Finnországban működik egy nemzetközi felmérés szerint. Ebben azt is kimutatták, hogy a finneknél nem csupán megbecsült a tanári szakma, de nagyon felkészültek az oktatók, és versenyképes oktatási programokkal rendelkeznek. Mindebben az is közrejátszik, hogy helyi szinten az önkormányzatok, továbbá az iskolák is módosíthatják az országos tantervet, mi több a tanárok a diákokhoz „igazíthatják” oktatási módszereiket. Mert elsődleges szempontjuk természetesen a tanuló, ennek minél jobb felkészítése, a diák érdekeire alapozva.

A felmérésben Finnországot ázsiai oktatási rendszerek követik (Dél-Korea, Hong Kong, Japán és Szingapúr). Dél-Koreában állítólag akkora az odafigyelés és tisztelet például az egyetemi felvételi iránt, hogy amikor ez zajlik, még a repülőket is eltérítik a zajkorlátozás érdekében. A világ első tíz vezető oktatási rendszeréhez tartozik még az angol, a holland, új-zélandi, svájci és a kanadai, de az első húszban találjuk a magyar oktatási rendszert is, a tizennyolcadik helyen. Ennél jóval hátrább, a 32. helyre sorolták a romániai tanügyi rendszert, az átlagon aluliak csoportjába, a listát pedig az indonéziai, brazíliai és mexikói oktatás zárja.

A felmérés szerint a sikeres rendszerekben az volt a közös, hogy elismerték, és kellő fontosságot tanúsítottak a tanári szakmának, de emellett az oktatás „kultúrájának” is. Mert valóban rendkívül fontos az oktatásnak, a tanügynek a finanszírozása, de hasonlóan fontos a társadalomnak is a viszonyulása a tanuláshoz, tanításhoz. Minden bizonnyal sok hiányosságot pótolna, sok gondot megoldana, ha a jövő évi költségvetésből a bruttó nemzeti összterméknek a tanügyi szakszervezetek által is követelt hat százalékát az oktatás finanszírozására ítélnék meg. De emellett vagy ezzel egyidejűleg a rendszert is végre „rendszerezni” kellene, hogy elkerülhető legyen az évente meghirdetett változtatás, „visszarendeződés”. Csakis így értékelődhet fel a tanári szakma, és ami a lényeg: ilyenformán a diák is megtalálja helyét, érdekét az oktatási folyamatban.






Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap