label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Szolidaritás

Létrehozva: 2013. október 15. 02:47

BORBÉLY TAMÁS

Véget ért a nagy aprópénzgyűjtés, amiről már mindenki hallhatott vagy olvashatott, ha kicsit is figyeli a magyar médiát vagy használja a közösségi portálokat. A megbírságolt marosvásárhelyi Lakó Péterfi Tünde esete joggal háborított fel sokakat, amit mutat az aprópénzgyűjtés sikeressége is. Most valószínű, hogy többen dőlnek hátra elégedetten azzal, hogy na, ezt is megcsináltuk, de véleményem szerint az akció csak azt bizonyítja, hogy milyen messze állunk a hatékony és tudatos érdekérvényesítéstől. Nem akarom alábecsülni az adakozók jószándékát. Valóban figyelemre méltó, amint napok alatt Erdély számos városában százak mozdultak ki otthonról, hogy néhány banit adjanak egy ismeretlen hölgynek, aki az anyanyelvhasználat fontosságára akarta felhívni a figyelmet. [Szóljon hozzá!]


Az akció jelzi, hogy működik a szolidaritás, ami az élő közösségek egyik fontos ismérve. De ez a szolidaritás sokkal hitelesebb és elkötelezettebb lenne, ha például a kereskedelemben – a magyar nemzetiségű tulajdonosok boltjaiban – egyszerűen megszaporodtak volna a többnyelvű feliratok. Piacokon, üzletekben már régóta lehet használni a magyar nyelvű feliratokat, ebben senki nem akadályozhat meg, s mégis, még Székelyföldön is sok egynyelvű termékleírást találunk az árukon, nemhogy Marosvásárhelyen, Kolozsváron vagy Nagyváradon.

Lakó Péterfi Tünde felbukkanásáig a jelek szerint senkit nem zavart, hogy a piaci káposztán csak azt írja, hogy varză (ha egyáltalán írta), és nem varză-káposzta. Pedig a civil aktivista főként magyar árusoknak osztogatta a bírság okát képező árucímkéket. Sajnos, azt már nem olvashattuk, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal visszaélése nyomán Erdély-szerte elszaporodtak a piacokon a román–magyar nyelvű árucímkék, amit ezúttal maguk az árusok tettek ki felháborodásukban. Azon is lehetne vitatkozni, hogy miért éppen a piacon kell megkezdeni a többnyelvűség küzdelmét, amikor a piacolás lassan ósdi szokásnak számít, de úgynevezett bemelegítésnek tökéletes, hiszen ott sokkal könnyebb lenne érvényesíteni az anyanyelvhasználati jogokat, mint például egy multinacionális üzletláncban.

A magyar nyelv használatának terjesztése csak akkor lesz hatékony, ha abból minden egyes magyar ember kiveszi részét és tesz érte. Igaz, hogy bizonyos helyeken ezzel ki kell lépni kissé az egyéni komfortzónánkból, és vállalni kell esetleges néhány rosszalló kérdőre vonást is, viszont ha sokan cselekednénk egyszerre, akkor előbb-utóbb megszokottá válna a magyar nyelvű címke vagy felirat is. Ennek az ügynek elsősorban a közösségen belül kell fontossá válnia ahhoz, hogy sikeres legyen.






Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap