label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Célkeresztben közös értékeink

Létrehozva: 2013. október 08. 03:20

ÖRDÖG I. BÉLA

Az aradi vértanúkról szólva gyakran szokták emlegetni, hogy tizenhármuk közül csupán négy volt színmagyar: négyen németnek, ketten örmény-magyarnak, a többiek osztráknak, szerbnek és horvátnak születtek, de valamennyien saját meggyőződésükből jegyezték el magukat egy életre a magyar forradalommal és szabadságharccal. [Szóljon hozzá!]


Ugyanakkor alig hallani arról, hogy az akkori események sodrásában általában az anyaországi románok szimpatizáltak a magyar forradalommal, az erdélyiek már kevésbé. Mégis akadtak kivételek. Cezar Boliac költő 1849-ben magyarbarát lapot indított Brassóban, amiért a világosi fegyverletétel után el kellett menekülnie az osztrák birodalomból. Ioan Dragoş bihari nemzetgyűlési képviselő Szemere Bertalan miniszterelnök megbízásából próbált közvetíteni Kossuth Lajos és Avram Iancu között az együttműködés azonban a politikai és a katonai vezetők közti összhanghiány miatt meghiúsult. Pedig 1849 májusában a Szemere-kormány szabad nyelvhasználatot ígért a helyi közigazgatásban és az oktatásban a más nemzetiségek számára. Dragoşsal azonban félrevezetett, uszított román parasztok végeztek.

Feltételezhető, hogy napjainkban hasonlóképpen találni sok olyan felvilágosult erdélyi románt, akik nem vörös posztónak tekintik a hazai magyarság autonómiacélját, egyáltalán a mi másságunkat, hanem a közös érdekek és célok elérését tartják fontosnak mindenekelőtt. Octavian Buracu és Sabin Gherman kiállása ebben a tekintetben annak idején jégtörésnek számított. Újabban a kolozsvári nemzetközi repülőtér tervezett elkereszteléséről nyilvánított véleményt például Mihai Cucerzan egyetemi adjunktus, aki az Avram Iancu név helyett a Vákár István által javasolt Mathias Rexet támogatja, mivel az az erdélyi multikulturalizmus jelképe, közös kolozsvári értékünk, és szerinte Nyugaton a legtöbbet erről az igazságos, kultúrapártoló királyról írtak. Traian Almăşan újságíró az Adevărul lap hasábjain egyféle önbírálatot tart: szerinte a kolozsvári románok még mindig a krónikus funarizmustól szenvednek, és ennek egyik eleme az Avram Iancu-kultusz. Akinek emlékét lehet ugyan tisztelni, de nem egy repülőtér másokat sértő elnevezésével vagy „karikatúrás szoborral”, amelyet sürgősen le kellene bontani, annyira nem illik a történelmi személyiséghez. Almăşan a nemzetek közötti kölcsönös tisztelet külföldön tapasztalható apró példáit is népszerűsíti: a román nyelvű feliratokat Hajdúszoboszlón vagy a bulgáriai Balcicban, a német szövegeket a dél-tiroli utcákon.

Tudjuk, érezzük: Romániában lassabban érik a demokrácia, viszont előbb-utóbb célba fog jutni. De Avram Iancu nélkül hamarabb.






Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap