„Ő a mi rendezőnk”, mondta egyszer csak beszéde vége felé Balog Zoltán miniszter a Kolozsvári Magyar Napok utolsó estéjén, az István, a király című előadás előtt. Pedig a záróbeszédek sorát nyitó politikus addig elhangzott mondatai már-már szinte meggyőztek arról, hogy lehet normális, kiegyensúlyozott beszédet tartani egy olyan eseményen, amelynek alapjában véve nincs, nem kellene hogy köze legyen a Magyarországon dúló harchoz, a „vagyunk mi, és vagytok ti” kettéosztáshoz. De nem, nem tudta megállni, hogy ne szeparáljon, hogy ne emlékeztessen az ott jó ideje zajló, de már itt is sikeresen elplántált „mi” és „ti” elkülönülésre.
[Szóljon hozzá!]
Persze, értem én a kódolt üzenetet, amely leginkább arról szól, hogy a miniszter úr elhatárolódik a „másik” rendezőtől, és nyilván ehhez ugyanúgy nem kellett kimondania a nevét, mint ahogyan név említése nélkül is célba ért vélhetőleg a román politikai szférának szánt megjegyzés, miszerint „Románia történetéből Temesvárt, és Temesvár magyar hősének az érdemét sem lehet kivonni”. Csakhogy ez utóbbi megjegyzés elvben megengedhető, hiszen politikusok értik egymás virágnyelvét, és hát Balog Zoltán is tudta, hogy ez a zárógála nyilván nem a román–magyar politikai konfliktus újbóli felelevenítéséről, még kevésbé az ott jelenlévő románok bosszantásáról kellene hogy szóljon, ezért tehát megelégedett a név említése nélküli változattal, akiknek szólt az üzenet, azok így is értették. Az „ő a mi rendezőnk” beszólásnak azonban másfajta üzenetértéke volt, amit egy demokratikus ország demokratikus kormányának a képviselője nem engedhet meg magának: a „mi” és a „ti” elosztást. Még a munkahelye elnevezésében is benne van: Emberi Erőforrások Minisztériuma, ennek megfelelően tehát Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere (bármilyen furcsa és nyakatekert elnevezés is ez). Minden magyar állampolgár minisztere. Akkor pedig nincs, nem kellene hogy legyen „mi” és „ti”, akkor emberek vannak, magyar emberek, magyar művészek.
Mint ahogyan a művészetben sincs, nem kellene hogy legyen jobb-, bal- vagy mondjuk középoldali művészet, csak jó és rossz, esetleg jó, rossz és középszerű. Vannak tehát jó, rossz és középszerű előadások, amelyeket rendezők rendeznek és színészek–előadók játszanak. Nem pedig a „mi rendezőnk” és a „ti rendezőtök”, a „mi színészeink–előadóink”, és a „ti színészeitek–előadóitok”.
Az biztos, hogy a Balog Zoltán által a „mi rendezőnknek” nevezett táncművész, koreográfus Zsuráfszky Zoltán nem akart sokat elmondani ezzel az előadással, de ez már egy külön elemzés tárgyát képezi.
Kedves Szabadság hírportál felhasználóink!
Sajnálatos műszaki hiba miatt hírportálunkon az Önök által küldött hozzászólások csupán néhány szava látszik - az adminisztratív felületen viszont megvan a teljes szöveg.
Annak érdekében, hogy érdemi vitára adjunk lehetőséget, úgy döntöttünk, hogy a kommenteket a cikk végére másoljuk. Mihelyt új hozzászólás érkezik, igyekszünk azzal mihamarabb kiegészíteni a hozzászólások során.
A kommenteket nem szerkesztettük.
Megértésükre számítunk, és köszönjük!
A WebSzabadság csapata
ildikoba57 - 2013-08-28 14:46:41
Kedves Köllô Katalin! Valószínû rosszul értette a szavait, ugyanis az "Ô A MI RENDEZÔNK" szavak mögött az van, hogy igen Ô a normális, nemzetéért élô, nemzetéért dolgozó rendezô. Itt Kolozsváron a több mint ötvenezer nézô gondolom bebizonyította Önnek is, hogy szó sincs magyarországi politikai kettéosztottságról a miniszter szavaiban, csupán csak arról volt szó, hogy nemzeti dolgokban nincs megalkuvás, nincs liberalizmus, a nemzeti gondolatok szent, oszthatatlan gondolatok. Ha Ön nem így látja, akkor valószínû, Önben van a hiba. A rengeteg cikk és blogbejegyzés igazolja, hogy a Kolozsváron látott mû igenis méltó utódja a valamikori elsônek, így itt nincs helye liberális rendezésnek, nemzetgyalázásnak. Ajánlom Önnek egyebek mellett Bayer Zsolt, Fricz Tamás és Mészáros László nagyszerû cikkét okulásul kedves Katalin.
ftorok - 2013-08-28 15:18:43
Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy embereknek lehetnek preferenciáik egy darabbal szemben és mivel a miniszter is emberből van, így azt hiszem neki is jár ez az alapjog. A másik fele az érmének viszont az, hogy arra amit Ön, Balog Zoltánt szavait kiforgatva a "ti" előadásotoknak nevezett, arra épp most került sor, a "mi" kormányzásunk idején, és a "mi" adott rá majd 70 millió Forintot. Szóval úgy hiszem, hogy a miniszternek is lehet személyes véleménye addig a pillanatig, amig ez nem befolyásolja döntését, és nem alakít ki ezzel negatív helyzetet egyetlen érdemleges projektnek sem.
Én tényleg sajnálom, hogy még mindig a negatív tényezőt keressük egy ilyen kaliberű eseményben is. Ezt pusztán élvezni kéne, és büszke lenni rá, hogy kolozsváriak vagyunk, hogy a mi nyelvünkön íródott egy ilyen jellegű alkotás, és hogy megadatott, hogy ezt majd 50000 ember láthatta élőben ITTHON.
Gratulálok, és köszönöm a szervezőknek, a támogatóknak, és mindenkinek aki hozzájárult ehez az ünnephez.
nalbi - 2013-08-28 16:36:02
a politikus politizál, a kritikus kritizál
Tisztelt Köllő Katalin ön elmondja nekünk hogy sárkányok biza nem kéne létezzenek aztán utolsó mondatában elvezet a barlangjukhoz.
Major Sándor
nyolcperhúsz
Nincs nekem avval semmi bajom, hogy ki milyen Mo.-i politikai palettára óhajt pecsételni vagy arra esküdni…lelke rajta, csak azt ne tegye úgy, hogy csalárd módon, “bort igyon és vizet prédikáljon”. Mert adva voltak a kolozsvári Magyar Napok, mint rendezvény, meg zárónapként az István, a király előadás erről lehet jót, szembemenve a nézők számával és preferenciáival lehet rosszat írni, de elfogadhatatlan, hogy, ismételten, K.K.”kódolt”, “politikai virágnyelvű”, versus Mo.i politikai csoportok ill. azok politikája, elleni mondanivalóját közölje. Vagy pedig akkor a Szabadság fejlécén kell/kéne némi kiigazítást eszközölni.
