Elhangzott: a Holnap Kiadó gondozásában a centenáriumra jelent meg a Jékely 100 című kiadvány, amelynek szerkesztője tíz kortárs költőt kért fel, hogy válogasson össze egyenként tíz, számára fontos Jékely-verset. – Főként az érdekelt, hogyan él a kortárs nemzedék fejében, kinek milyen Jékely-olvasata van – hangsúlyozta Péterfy Sarolt, aki Borbély Szilárd, Karafiáth Orsolya, Kemény István, Kovács András Ferenc, Mesterházi Mónika, Schein Gábor, Szabó T. Anna, Szálinger Balázs, Térey János és Tóth Krisztina véleményére volt kíváncsi.

Boka László Jékely életének és munkásságának meghatározó helyszíneként említette Kolozsvárt, ahova a második bécsi döntés után, 1940 októberében tért vissza, hogy az Országos Széchényi Könyvtár megbízásából felmérje a könyvtári állományt. Maradási szándékát már nagyon hamar megfogalmazza, apjához, Áprily Lajoshoz címzett levelében (1940. október 25.) például ezt írja: „Pest eltűnt a szemhatár alatt. Nem is éltem én ott soha – mindig idehaza voltam.” Vallasek Júlia hozzáfűzte: az otthonra találás érzését fokozta a Jancsó Adriennel való megismerkedés, akivel nem sokkal később frigyre lépnek. Az itteni élet kilátástalanná válásának hatására, a család újraegyesítésének szándékával 1946-ban végleg visszaköltözött Budapestre.

– Azt a Kolozsvárt, amely iránt már fiatal korában vágyódott, s amely indulásának költészetét és prózáját meghatározza, áthatja a várakozás. A megérkezésével megszűnik ez a fajta viszonyulás, a helyét pedig szép lassan a mindennapi pusztulással való szembenézés veszi át – magyarázta Vallasek Júlia.